Öt percünk mindig van - Odafigyeléssel megelőzhető, hogy nagyobb baj történjen

Az indoklás szerint a rendvédelemben kifejtett kiemelkedő szakmai, érdekképviseleti és közösségfejlesztési tevékenységéért kapta a kitüntetést. Horváth András sokrétű munkáját korábban többször elismerték, például öt éve szolgálati érdemjelet kapott a Honvédelmi Minisztériumtól. A legbüszkébb azonban azokra, amelyeket a tényleges veszélyhelyzetek felszámolásában végzett munkájával érdemelt ki. A 2001-es nagy tiszai árvíz, illetve a vörösiszap-katasztrófa után is elismerést vehetett át. A tűz-, polgári védelmi és iparbiztonsági tevékenységi körben végzendő feladatok egy részéért helyi szinten felelős alezredesnek főként a polgári védelmi feladata sok. Amellett ellenőrként jelen van a veszélyes anyagok közúti és vasúti szállításánál, de közreműködik a hatósági tevékenységben is.

Évente a települési polgármesterekkel közösen felül kell vizsgálnia a járás településeinek katasztrófavédelmi besorolását, illetve a közbiztonsági referensek gyakoroltatása ugyancsak döntően az ő feladata. A településekre vonatkozó katasztrófavédelmi feladatok ugyancsak adnak munkát számára. Hiszen ő a helyi védelmi bizottság katasztrófavédelmi munkacsoportjának vezetője. Már ez
a felsorolás is hosszú, de Horváth András a fiatalokra ugyancsak képes időt szakítani. Ők pedig szeretik, hallgatnak rá, ebben bizonyára közvetlen stílusa, remek humorérzéke segíti. A megyében csak a Tapolcai Bárdos Lajos Általános Iskola Kazinczy tagintézményében működik katasztrófavédelmi szakkör, a tanulók csoportja idén a második helyen végzett az or-szágos ifjúsági versenyen.

Horváth András (jobbra) szerint legalább magunkat és a saját portánkat védjük meg. A képen Sárközi Roland tapolcai tűzoltóparancsnokkal beszélget András Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Ez a feleségem, Horváthné Dér Erzsébet tanárnő érdeme is. Ő egyben a jobb- kezem a tanulóifjúság katasztrófavédelmi felkészítésében. Az ő ötlete volt közel húsz éve a szakkör indítása - hárít udvariasan András. Pedagógusként és polgári védelmi kötelezettként egyaránt hatékonyan támogatja a katasztrófavédelmi alapismereteket nyújtó szakkört, bármiben számíthatnak Erzsikére. András pedig, bármilyen szerény, a diákok jól ismerik és felnéznek rá.

- Hálás dolog gyerekekkel foglalkozni. Megfigyelhető, hogy a tanultak hatással vannak a viselkedésükre, jobb emberekké válnak általa. Fontos a közösségfejlesztés, a közös cselekvésre való játékos felkészítés, hiszen megfelelő fegyelem nélkül nem lehet sem magunkon, sem másokon segíteni. Menetelünk, gyakoroljuk a többszemélyes sítalpon való közlekedést. Együttes munka ez és egyben já-ték. Fegyelmezettségre neveli őket. Ahány kört mi megteszünk az iskola folyosóján telente így! - mondja nevetve az alezredes.

András régi fotókat mutat hajdani versenyekről, szakköri csoportokról. Az akkori diákok közül mára többen a katasztrófavédelemben dolgoznak, ennek örül az alezredes.

- A legfőbb cél azonban, hogy felismerjék a veszélyt. Ha problémával találkoznak, tudják, mit kell tenni, vagy mit tilos, kit kell hívni. Volt már példa rá, hogy ők adtak tűzjelzést. Amellett a szülőkre szintén hat a szakkör. A múltkor kérdezte az egyik anyuka, miért tanácsolom a gyerekeknek, hogy a lakásban ne vegyék ki a kulcsot a zárból, hanem fordítsák el. Sokan nem tudják, hogy tűz esetén sokszor nincs áram, éjjel a sötét és a pánik miatt nehéz megtalálni a kulcsot, a menekülés szinte lehetetlenné válik. Ha elfordítjuk a zárban, a betörő nem tudja kitolni kívülről. A tűzoltók pedig ilyenkor tudják, hogy mi a dolguk. De remélhetőleg a lakók addigra már kijutnak a lakásból - mondja Horváth András, aki azonban nem csak a kamaszok körében érzi jól magát. Több mint húsz éve Mikulás minden decemberben. Tizenhét helyre, óvodákba, iskolákba, hivatalokba látogat Tapolcán és környékén.

- Társadalmi munkának tekintem ezt. Ilyenkor két dolgot érzek: azt, hogy megint öregedtem egy évet, ugyanakkor jó érzés látni a gyerekek örömét. Bár a mai kicsik már visszafogottabban mosolyognak, mint a régiek. Közülük többen gyanakvóan méregetnek, lehet, hogy kevesebb köztük a hercegnő, a királyfi - mondja elgondolkozva az alezredes. Van összehasonlítási alapja, hiszen sok tapasztalat van a háta mögött. Az ezredfordulón másfél évtizedes hivatásos katonai szolgálat után a polgári védelem-ben folytatta a pályát, majd a katasztrófavédelmi szervezetrendszer korszerűsítésekor polgári védelmi alezredesből tűzoltó alezredes lett. Felsőfokú tűz- és katasztrófavédelmi végzettsége van, mérnök, de diplomát szerzett a katonai és a pedagógiai főiskolán is. Elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem posztgraduális karát.

- Hihetetlen vargabetűk lehetnek az ember életében. Ezért mondom a gyerekeknek mindig, ne gondolják, hogy valami velük nem történhet meg. Amire nem számítanak, az is megtörténhet. Itt van például a villámárvizek esete. Azokkal nem tudunk mit kezdeni sehol. Amikor rövid idő alatt ötven milliméter eső le-esik, és a talaj sincs kiszáradva, nincs az a csatorna, ami elbírja. Ezért, ha lehet, leg-alább előzzük meg a bajt. Ha van árok, tisztítsuk ki, építsünk nyúlgátat - magyarázza András. Tavaly a város déli részét több alkalommal elöntő víz miatt szervezett nyilvános felkészítést a helyi vízkár elleni védekezés érdekében, azonban a részvétel nem igazolta várakozásait.

- Legalább a saját portáját védje meg mindenki. Öt perc alatt meg lehet oldani az ideiglenes gátépítést, annyi időnk pedig van. Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk, veszélybe kerülhetünk. Sohase lehetünk teljes biztonságban, de csak annak lehet segíteni, aki elfogadja azt. A felnőttek többsége nem tud újraéleszteni, vagy nincs tisztában a porral oltó készülék használatával. Nem tudják például, hogy azon a nagy A betű azt jelenti, hogy szilárd anyagok tüzét lehet vele oltani, olajtüzet nem. Azzal sincs mindenki tisztában, hogy a porral oltó csak tíz-tizenkét másodpercig működik, tehát ajánlott használat előtt irányba állítani. Jó lenne, ha a felnőttek felfrissítenék elsősegélynyújtási, katasztrófavédelmi ismereteiket. Azon dolgozunk, hogy a köznevelés rendszerében intézményesítsék a katasztrófavédelmi alapismereteket. Szerintem az általános iskolákban évi három órában megismerkedhetnének a tanulók az alapokkal.

- Kis járás a miénk, szerencsére nem nagy a veszélyeztetettség, az országnak sokkal veszélyesebb területei is vannak. Amikor a tiszai árvízi védekezésben részt vettem, tapasztaltam, hogy az ott élőknek más szintű a veszélytudatuk. A kolontári katasztrófánál pedig azzal szembesültem, hogy a legapróbb segítségnek is mennyire tudnak örülni az emberek. Hiszem, hogy biztonságunkért saját magunk is tehetünk. Hiszen ez nemcsak cél, hanem érdek is. Az egyik legfontosabb.