Áldott állapot volt a kezdet kezdetén - Papp Sándor a rendszerváltásról, politikáról

Három oka van, hogy az 1980-as évek végén közéleti tevékenységet vállalt, mesélte Papp Sándor, a Pannon Egyetem professzor emeritusa. Egyrészt a határon túli magyar nemzeti közösségek kérdése. A téma iránt korábban is érdeklődött, 1988-ban az őszi félévben vegyészmérnök hallgatóknak fakultatív előadássorozatot hirdetett, A határon túli magyar nemzeti közösségek életrajza címmel. A másik fontos indíttatás a környezeti problémák iránti fokozódó érdeklődés. A harmadik egy emlék és élmény. 1956-at húsz éves egyetemi hallgatóként élte meg, az 1980-as évek végén úgy tűnt, talán lehet valamit tenni. 1988 őszén küldte el belépési nyilatkozatát a Magyar Demokrata Fórum (MDF) szellemi politikai mozgalomba.

1989-ben az egyetemen környezetvédelmi vitaesteket szervezett, meghívták a helyi vállalatok, intézmények környezetvédelmi vezetőit. Papp Sándor ügyelt arra, hogy a viták tisztességesek, korrektek, szakmaiak legyenek. Az MDF párttá szerveződött, veszprémi helyi szervezete gyakran tartott üléseket, hogy a feladatokat megbeszélje, a változásokra felkészüljön. A helyi szervezetnek szerepe volt például abban, hogy az annak idején létrehozott hét egyéni választókerületnek hol legyenek a határai. Képviselőjelöltként Papp Sándor neve is felmerült.

Papp Sándor egyetemi tanár 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt (Fotó: Penovác Károly)

– Első pillanatban meglepődtem, aztán elvállaltam. Kiderült, hogy a hetes, a kelet veszprémi körzetbe szántak, ami nem volt egyszerű körzet, a lakótelepen a fegyveres testületeknek sok tagja lakott. Úgy gondoltam, a részvétel is szép dolog; ha nem sikerül, legfeljebb visszamegyek a hallgatóimhoz. 1994-ben így is történt. Az egyetemi státuszom 1990 és 1994 között is megmaradt; az akkori rektorral, Liszi Jánossal megállapodtunk, hogy az előadásaimat megtartom. Csütörtökönként, péntekenként itt voltam, tanítottam, vizsgáztattam. Éltem a gyanúperrel, hogy politikai szerepvállalásom nem lesz hosszú életű. Akkor sokan azt hitték, ha valakit képviselőnek választanak, „életfogytig” képviselő marad. Én mondtam, hogy nem így lesz, nem árt, ha az ember az egzisztenciáját nem teljesen a politikai szereplésére alapozza.

A képviselőt az a megtiszteltetés érte, hogy az MDF frakció környezetvédelmi csoportjának a vezetője lett, ahol Bős-Nagymaros ügye hosszú ideig téma volt. A parlament környezetvédelmi bizottságának egyik alelnökének választották, a bizottság munkája szigorúan szakmai keretek között zajlott. Papp Sándor elmondta, voltak ügyek, melyeket ellenzéki képviselők megszavaztak, kormánypártiak viszont nem – ez ma nonszensznek tűnik. A szakmaiság áthidalta a politikai különbözőségekben fakadó ellentmondásokat. A bizottságba szakmai háttérrel rendelkező emberek kerültek, mindenki a szakmai szempontokat nézte.

– Áldott állapot volt a kezdet kezdetén, mindenki boldogan dolgozott. Az emberek arra gondoltak, sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehet a dolgokat elintézni. A legmegdöbbentőbb számomra az volt, amikor kiderült, ki kerül kormányra, ki ellenzékbe, hogy az egykori ellenzéki partnerek, akik az ellenzéki kerekasztalnál és a háromoldalú tárgyalásoknál egymás mellett küzdöttek, most hirtelen ellenségekké váltak. Nem politikai ellenfelekké, hanem ellenségekké. Ez volt a rendszerváltozás legnagyobb csalódása. Érthető, hogy egy ellenzéki párt a kormány által beterjesztett kormányprogramot vagy koncepciót bírálja, de azt kijelenteni róla, hogy „tárgyalásra alkalmatlan iromány”, erre már az MSZP képviselői is mosolyogtak. Később a szemek kezdtek elszürkülni, a képviselők gyanúsan méregetni egymást. A kritika túlment minden határon. Erőszakkal és tekintet nélkül bíráltak, elsősorban az új ellenzéki pártok. Még az MSZP-től sem fogadtam volna el ilyen hangvételt, de hogy az egykori társak esnek egymásnak, ez megdöbbenést okozott. Az úgynevezett akkori demokratikus ellenzéknek toleránsabbnak kellett volna a kormány elképzeléseit, beterjesztett törvényjavaslatait fogadni. Nem elég törvényt hozni, a törvénynek érvényt is kell szerezni. Struktúra kellett, közigazgatási rendszert kiépíteni. Egész nyáron üléseztünk, augusztus végére lett kész az önkormányzatokról, az önkormányzati választásokról szóló törvény, ami lehetővé tette az önkormányzati választást.

Papp Sándor azt mondta, érdekes kitekintés volt számára ez a négy év, a kémia világából a társadalmi mozgásformák területére tévedve. A képviselők felkészültsége és habitusa fontos ahhoz, hogy tudja végezni a munkáját. Egy rendszerelmélettel foglalkozó szakember szerint azok a képességek, amelyek alkalmassá tesznek egy embert arra, hogy megválasszák képviselőnek, sajnos, teljesen alkalmatlanná teszik arra, hogy megválasztása után a feladatot elvégezhesse. Azt szokták mondani, a jó politikus olyan, mint a kubista festő, aki egyszerre látja a kocka mind a hat oldalát. A közvetlen vizuális tapasztalás csak három oldalt ér el. A másik három oldal egy képviselő számára a mély empátia, szolidaritás, szociális érzékenység, bizalom, hit.

Papp Sándor hozzátette, megkezdődött a folyamat, ami az MDF felmorzsolódásához vezetett. Az MDF-ből korábban is kiváltak különböző pártkezdeményezések, a legjelentősebb az volt, amikor a Magyar Demokrata Néppárt megalakult; a társaság úgy érezte, az MDF rossz irányba megy. Az MDF-nek nagy tragédia volt Antall József korai halála, Papp Sándor szerint a rendszerváltozás egyetlen igazán felkészült, polgári politikusa. Neki – ahogy fogalmazott – ő az örökös miniszterelnöke. A professzor később az eseményeken részt vett, politikai érdeklődését máig nem veszítette el, de a közvetlen részvétel iránti érdeklődését igen.

– Nem voltam és nem vagyok igazán politikus alkat. A politikában keveredett értelmiségi voltam. A kettő között az a különbség, hogy a politikába bekeveredett értelmiségi bizonyos morális, emberi és szakmai határokat hatalomszerzés és hatalommegtartás érdekében sem lép át, az igazi politikus alkat ezt némi tűnődés után megteszi. Ezen nem kell csodálkozni, mert a politika erről szól, a hatalom megszerzéséről és megtartásáról. Másrészt, akinek csak tisztelői vannak, az a politikában sokra nem viszi. Ahhoz mindenre elszánt hívekre van szükség. Ez is egy saját életbölcsesség. Van egy mondás: „A demokrácia a kellően kiművelt, az elegendően tehetős és politikai erényekkel rendelkező társadalmak fényűzése”. Az alulképzett, szegényedő és politikai erények nélküli társadalmakban nem lehet megvalósítani a demokratikus elképzeléseket, kiépíteni a demokratikus struktúrákat, mivel a demokrácia nem végállapot, hanem folyamat. Mindennap van tennivaló.