Újabb futóversenyeken indulna a kerekesszékes András

Egy igen ritka betegségben, a Duchenne-féle izomsorvadásban szenved a szüleivel Aszófő egyik csendes utcájában élő Schenk András. A 15 esztendős fiú veleszületett betegsége miatt már tolószékbe kényszerült. Életkedvét szeretett kutyája, Morgó mellett a futóversenyek adták vissza, amelyeken Baranyai Máté és Burján Jenő tolták végig a mosolygós Andrást.

- Korábban rendőrként szolgáltam Balatonfüreden, s járőrözés közben sokszor jártam Aszófőn is. Így találkoztam András édesapjával, Tamással, akiről kiderült, hogy szintén rendőr volt. Összebarátkoztunk, megismertem a családot is. Tavaly tavasszal találtuk ki egy beszélgetés során, hogy Andrissal együtt elindulunk a füredi Maratonman futóversenyen. Beszíjaztuk tehát Andrist a székbe, én mögé álltam, s belevágtunk. A hat és fél kilométeres táv teljesíthetőnek tűnt, ám a hagyományos kerekesszék alig 500 méter után kis híján felmondta a szolgálatot, így nem volt ugyan egyszerű, de együtt végigmentünk a pályán – mondja Baranyai Máté, majd hozzáteszi, már akkor, a futás közben arról beszélgettek fiatal barátjával, hogy érdemes volna beszerezni egy versenyzésre is alkalmas kerekesszéket.

Abban is megegyeztek, hogy a rákövetkező évben, azaz idén is mindenképp rajthoz állnak a füredi futóversenyen. Máté azonban achilles ínszakadást szenvedett, így kérdésessé vált a részvétel. Ekkor jött a képbe a veszprémi Burján Jenő.

– Mátéval még az Ősi Petőfi SE színeiben futballoztunk együtt. Ma már azonban nem a labdarúgópályán szeretnék bizonyítani, hanem triatlonistaként versenyzek. A futás miatt megmaradt a kapcsolat és barátság, ezért tavasszal felvetette nekem a rendhagyó ötletet, amire örömmel mondtam igent – mondja a veszprémi Séf szakképzőben testnevelőként dolgozó tanár.

A futás jól sikerült, mindketten nagyon élvezték.

– Andris volt a navigátor, én a sofőr. Mondtam neki, hogy én nem figyelek, csak tolom, ő mondja az irányt és az utat – jegyzi meg nevetve Jenő.  – Két és fél perccel jobb időt is mentünk, mint egy évvel előtte – fűzi hozzá büszkén András, aki bevallja, nagyon jó érzés volt száguldani a futók között.

– Eleinte kicsit féltem, hogy elesünk, de aztán belejöttem. Előre megbeszéltük a taktikát is. A Tagore-sétánytól indult a verseny és a füredi hajógyárnál volt a forduló. Megegyeztünk, hogy visszafelé előzzük majd meg a futókat, ez sikerült is – meséli boldogan a 15 éves fiú, aki a napokban kezdte középfokú tanulmányait a füredi Lóczy gimnáziumban. Elmondta, jól érzi magát, a tanárok és a diáktársak is kedvesen fogadták, mindenki segít neki, amiben csak tud. Az akadálymentesítésnek köszönhetően a közlekedés sem okoz problémát az intézményben.

Burján Jenő, Schenk András és Baranyai Máté Aszófőn, a futóversenyeken szerzett érmekkel (Fotó: Szabó Péter Dániel)

Aztán visszatérünk a versenyzésre. Tamás, Andris édesapja elmondja, büszkén és boldogan jött haza a fia a futás után. – Örömmel újságolta, hogy a középmezőnyben végeztek, pólót és érmet is kaptak a sikeres teljesítésért. Rettentő sokat jelent ez neki, visszaadta az életkedvét.

A jelenlegi kerekesszék azonban sajnos már nem alkalmas további versenyzésre. Létezik azonban speciális, erre a célra kialakított szék is, amelyet egy magyar beszállító segítségével az Egyesült Államokból lehet megrendelni. Az ára viszont igen borsos: 700 ezer forintba kerül. Épp ezért Máté a legnagyobb közösségi portálon gyűjtést indított, hogy megpróbálja megteremteni az anyagi hátterét a vásárlásnak.

– Szinte végigsöpört az interneten a jegesvödör-kihívás névre keresztelt Amerikából indul kezdeményezés, amelynek során az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) nevű végzetes bénulással járó betegségben szenvedők támogatására szólították fel a résztvevőket. Én úgy gondoltam, hogy víz borogatása helyett egy jótékony célú akciót indítok, hogy így segítsünk és szerezzünk örömet egy 15 éves fiúnak. A világ minden táján ilyen székekkel versenyeznek, a biztonság mellett a futó és az ülő embernek is sokkal kényelmesebb. Meg kell adni Andris adatait, személyre szabottan készítik el számára. A gyűjtés jól halad, ám körülbelül 500 ezer forintra még szükség van, hogy meg tudjuk rendelni a speciális eszközt. Bízom benne, hogy sikerülni fog, s október végén a várpalotai félmaratonon már ezzel tudunk rajthoz állni – mondja Máté, majd András vállára teszi a kezét, aki elmosolyodik, s megjegyzi: az lenne ám csak az igazi kaland.