Manipulált tanúvallomások - A gályaperben veszprémi protestáns lelkipásztort is rabságra ítéltek

A per előzménye, hogy a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom között 1664-ben létrejött vasvári békét az ország érdekeit szem előtt tartó magyar nemesség elfogadhatatlannak tartotta. A béke a Habsburg-párti családokban is ellenérzéseket szült, és összeesküvést szőttek I. Lipót király ellen, magyarázza Tóth Péter, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa. A Wesselényi-összeesküvést végül az uralkodó felszámolta, majd a katolikus Habsburg-kormányzat igyekezett megerősíteni hatalmát, és egyúttal visszaszorítani a hazai protestantizmust.

Ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy konstruált pereket folytasson le, amelyekben kapcsolatot mutattak ki az uralkodó elleni összeesküvés és a magyarországi reformáció között. E törekvés részeként vontak vád alá mintegy 700 protestáns lelkészt és tanítót 1674-ben, az ügyet Pozsonyban tárgyalták. Az irányított pert - ahol a bécsi udvar mindent úgy igyekezett alakítani, hogy ne legyen kétség a protestánsok bűnössége felől - előre felvett tanúvallomások alapján folytatták le, amelyeket dunántúli hiteleshelyeken rögzítettek. A veszprémi jegyzőkönyv kuriozitása abban áll, hogy a témával eddig foglalkozó kutatók többsége más forrás híján kizárólag a pozsonyi per jegyzőkönyve alapján próbálta rekonstruálni a peres eljárást, holott az a hiteleshelyeken előre rögzített tanúvallomásoknak csupán töredékét tartalmazza.

A gályarabper veszprémi tanúvallomásait tartalmazó, 17. századi jegyzőkönyv átfogó vizsgálatát a közelmúltban kezdték meg a Veszprém Megyei Levéltárban

Bár a veszprémi jegyzőkönyv ismert volt szakmai körökben, átfogó vizsgálatát még nem végezték el. A veszprémi levéltárban a reformáció 500. évfordulója kapcsán a közelmúltban indult kutatástól azt remélik, adalékokat ad a pozsonyi gályarabperhez. Tóth Péter szerint például megmutathatja, hogyan igyekezett a hatalom a saját érdekeinek megfelelően szelektálni az előre felvett tanúvallomások között. A veszprémi jegyzőkönyv tüzetes átvizsgálása és a pozsonyi jegyzőkönyvvel való összevetése során kiderülhet, mi az, amit az eredeti tanúvallomásokból kihagytak, és mely részeket illesztették hozzá utólag.

- A tanúvallomásokat az ezzel megbízott hiteleshelyek vették fel egységesen össze-állított kérdéssor alapján. A veszprémi káptalan csaknem kétszáz tanú vallomását jegyezte fel, hatvan százalékuk Veszprémben lakott, a többiek a környező településeken éltek. Érdekesség, hogy a tanúk között a legkülönbözőbb rangú személyeket találjuk. Akad köztük nemes, polgár és jobbágy is, jelentős számban találkozunk a várkatonaság tagjaival, egyházi személyiségekkel és női tanúkkal is. A kutatás jelenlegi állása szerint már látszik, hogy a veszprémi tanúvallomásoknak csupán a tíz-tizenöt százaléka, vagyis az eredetinél jóval kevesebb tanú vallomásának hosszabb-rövidebb része került a pozsonyi jegyzőkönyvbe - hívja fel a figyelmet Tóth Péter.

Tóth Péter levéltáros elmondta, a jegyzőkönyv tanulmányozása számos érdekes adalékot adhat a pozsonyi gályarabperhez

A perbe hívott hétszáz protestáns prédikátor és tanító közül végül mintegy háromszáz jelent meg 1674 tavaszán Pozsonyban, közülük hatvanheten Veszprém megyeiek voltak. A tárgyalás megszakításokkal két hónapon keresztül tartott, a végén a vádlottaknak három lehetőséget ajánlottak: elhagyják az országot, megválnak egyházi hivatásuktól vagy áttérnek katolikus hitre. Bármelyiket is választják, szabadon távozhatnak, így mentesülnek a halálbüntetés alól. A perbe hívottak közül kezdetben senki sem volt hajlandó aláírni egyik lehetőséget sem, a nagyszámú halálos ítélet várható nemzetközi visszhangja azonban kellemetlenül érinthette volna az uralkodót is. A vádlottak így fogságba kerültek, ahol gyakran embertelen körülmények között sínylődtek, a korábban felajánlott nyilatkozatok aláírására azonban többször is lehetőséget kaptak. A megpróbáltatások hatására mindössze negyvenegy lelkész és tanító maradt, akik nem írták elő egyik iratot sem. Őket gályarabságra ítélték, és büntetésük letöltésére Nápolyba hurcolták. A biztos halált jelentő gályákról végül nemzetközi összefogás nyomán, 1676-ban menekültek meg. A túlélők között volt a veszprémi Bátorkeszi István, aki sorstársaival együtt a gályarabságot is vállalta hitének megőrzése érdekében.

A közelmúltban az év levéltárának választott veszprémi intézményben azt tervezik, az év végére forráskiadványként jelentetik meg az országosan is ritkaságnak számító jegyzőkönyvet, fűzte hozzá Tóth Péter.