Eltűnt milliók nyomában

A Budapesten élő Krajner István nyolc évvel ezelőtt megözvegyült. A 70 éves férfi úgy gondolta, hogy nem kívánja társ nélkül leélni az életét, ezért társkeresésbe kezdett. Ez nem tartott sokáig, ugyanis egy ismerősén keresztül megismerkedett egy kétgyerekes, korban hozzáillő veszprémi asszonnyal, Marikával. (A cikkben szereplő nevek - Krajner úrét kivéve - kitaláltak, csak úgy, mint a településeké, a személyiségi jogok védelme miatt.)

- Két éven keresztül minden hétvégén leutaztam Veszprémbe, hogy együtt lehessek a leendő párommal. Marikának két nagy fia volt, Gábor és Csaba, akiknek lakásvásárlási nehézségei voltak. Kölcsönadtam nekik összesen 14 millió forintot, amit bár ügyvédi segédlettel, de visszaadtak. Egyszer Csaba élettársa felhívott telefonon, hogy segítsek a bátyjának, mert üzleti nehézségei adódtak. Miért ne adnék kölcsönt családon belül, mondtam első szóra.

Amikor összejöttünk néhányan, M. Mihály arról beszélt, hogy cukrászüzemi berendezésekkel foglalkozik, de kintlévőségei miatt megakadt a vállalkozása. Ha tudnék adni neki 15 millió forintot, akkor azt legkésőbb egy év múlva visszafizeti. Mielőtt igent mondtam volna, ismét rákérdeztem a húgára: Adhatok kölcsönt Mihálynak? A válasz igen volt. Búcsúzáskor élettársam fia halkan a fülembe súgta úgy, hogy a többiek ne hallják: Anyának erről ne beszéljek! Akkor nem értettem a dolgot, de később már hallottam, hogy Mihálynak voltak már korábban anyagi stiklijei, de, ahogy mások fogalmaztak, már megjavult.

A család jelenlévő tagjai voltak a tanuk, amikor a pénzt átadtam Mihálynak a Balaton-parti, kétszintes családi házukban, amelyről akkor azt hittem, hogy Mihályé. A biztonság kedvéért kölcsönszerződést is írtunk. Én csupán az akkori banki kamattal számoltam,10 százalékkal.
Krajner úr egy év múltával, a visszafizetés napján - 2007 október 4-én - nem mozdult el a telefon mellől, hogy otthon találja Mihály. Aztán kénytelen volt ő felhívni késő este az adósát, aki csak annyit mondott: Most nem tudom megadni a pénzt, majd később. Több mint egy év is eltelik a lejárt határidő óta, de a pénzét nem kapja meg a budapesti férfi.

Krajner István 2007-ben ügyvédhez fordult. Segítségével végrehajtást kezdeményezett M. Mihály és felesége ellen, mivel ilyen esetben a házastárs is egyetemlegesen felel férje tartozásáért. Kinyomozta, hogy a Balaton mellett fekvő házuk és az érdi családi ház jelzálogokkal terheltek, ráadásul mindkét ingatlan M. édesanyjának a nevén van. Annak is utána járt, hogy M. Mihály levelezési címként az érdi házukat jelölte meg, ahol valójában senki sem lakott. Így aztán a hivatalos küldeményeket a postás mindig visszavitte, mert azokat nem vette át senki.

A balatoni házban 2009 januárjában megjelent a végrehajtó, ahol 270 ezer forint értékben foglalt le berendezési tárgyakat M. Mihály feleségétől. Ekkor M. Mihály felajánlotta, hogy havonta 10 ezer forintot törlesztene, amit a pesti bankár határozottan visszautasított.
A végrehajtók megjelentek az érdi háznál is, de ott semmit nem találtak, mert a ház teljesen üresen áll.

A mérnök úr néhány hét múlva a rendőrségen feljelentést tett, mondván őt becsapták, csalás történt. Másfél hónappal később újabb, ezúttal már négyoldalas levelet küldött a kapitányságra feljelentés kiegészítés címén. Ebben tételesen megírta (ügyirat és lajstrom számokkal!), hogy melyik hat cég kért korábban már végrehajtást M. Mihály ellen. Megnevezte azt a végrehajtó irodát is, amely M. felesége elleni végrehajtást végezte. Eredmény: M.-nétől négy cég követeli a pénzét, köztük két bank. Krajner úr azt is megírta részletesen, hogy a család két házát hány millióval terhelték meg eddig a pénzintézetek. Ez az adatok szerint közel 90 millió forintot.

Az M. család ellen összesen tizennégyen vagyunk a végrehajtási szakban. Sajnos csak én vagyok magánszemély, a többiek hivatalok, APEH, bankok, kft.-k. Úgy látom, hogy ebben a sorban én vagyok az utolsó. Reményeimet nem adom fel, mindvégig küzdök, hogy a csaló a bíróság elé kerüljön.
Elmesélte a villamosmérnök azt is, hogy amikor egy alkalommal vonattal ment fel Pestre, észrevette, hogy M.-ék balatoni házának udvarában áll egy fekete, szlovák rendszámú Audi Quattro 8-as.

Szólt ismerősének, tegye már meg neki azt a szívességet, hogy leolvassa a közel 10 milliót érő gépkocsi rendszámát. Ennek birtokában Krajner úr napokkal később egy másik vonatra szállt, s meg sem állt a szlovákiai Komárnóig. A rendőrségen megmondták neki, hogy az Audi M. feleségének a tulajdonában van. Krajner úrnak felcsillant a szeme, mondván lesz mit lefoglalni, ám rövidesen lehervadt arcáról a mosoly: sem a magyar rendőrség, sem a végrehajtók nem foglalták le a kocsit. Jelenleg a szlovák rendszámú kocsi már nem a feleség tulajdonában van, hanem csak lízingeli egy szlovák cégen keresztül a férjének.

Önmagának szintén lízingel egy gépkocsit, de azt magyar rendszámmal. (A lízingelt kocsikat nem lehet lefoglalni.) Időközben, 2009 decemberében, megérkezett a rendőrségre egy másik feljelentés is. Ez arról szólt, hogy egy budapesti rügynökségnél M. Mihály és egy fővárosban élő nő kft.-ik nevében megrendeltek különböző szolgáltatást, de a végén nem kapták meg a hárommilliós munkadíjukat.

A Balaton-parti rendőrség idén, április 24-én hozta meg határozatát, amiben az érintettek tudomására hozta, hogy nem történt bűncselekmény. A reklám céggel kapcsolatban ezt írták: A keretszerződésben szereplő feladatok elvégzése után minőségi problémákkal kapcsolatos vita alakult ki,amelynek megoldása polgári jog útján érvényesíthető.


Ami Krajner úr ügyét illeti ez áll a nyomozást megszüntető határozatban:

Megállapítottuk, hogy M. Mihály a kölcsön összegét külföldi üzletének megnyitására fordította, azonban üzleti tervei nem sikerültek. Ezért nem tudott törleszteni a sértett részére. M. Mihály a kölcsön összegének törlesztését 2010 január 21-én megkezdte Krajner István felé, mivel jelenlegi üzleti vállalkozásából már bevételhez jutott. (Valóban, a budapesti férfi kapott egymillió forintot.)

Továbbá: A büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékok alapján megállapítást nyert, hogy M. Mihály cselekményeivel nem valósított meg bűncselekményt, mivel arra vonatkozóan nincs adat, hogy a kölcsönfelvétel idejében M. Mihálynak nem állt szándékában a felvett kölcsön törlesztése... A nyomozás megszüntetése nem jelenti azt, hogy a feljelentők a követeléseiket a terhelttel szemben polgári úton nem érvényesíthetik.

Krajner úr legyint a polgári út kifejezésre. Azt mondja, minek öljön bele több pénzt az ügybe  eddig 1,5 milliójába van az államigazgatási és az ügyvédi díjjal együtt. Azért felkereste a bíróságot, ahol felvilágosították: nincs további polgári eljárás, mert az a végrehajtással befejeződött.

Az eljárásba azonban nem nyugodott bele, ezért megfellebbezte a határozatot és elfogultságot jelentett be az eljáró kapitánysággal szemben a veszprémi ügyészségen. Panaszát a megyei főügyészségen is elutasították. Most újabb fórumot keres. Azt mondja, ha kell, elmegy az ombudsmanig. Talán valakit csak meg tud arról győzni,hogy a mára már 23 millióra felduzzadt tartozásáért mégis csak M. Mihályt kell felelőségre vonni, aki úgy kért kölcsönt, hogy már akkor tetemes adóssághalmaz nyomta a vállát.