Istenkeresés az irodalomban - Interjú Ács Anna irodalomtörténésszel

- A magyar irodalomban mikor jelenik meg a vallásos költészet?

- A magyar nyelvű irodalom kibontakozásával szinte egyidős a vallásos irodalom. A barokk korban, a katolikus restauráció idején erősödik aztán meg, ebben az időben ismertek voltak például Esterházy Pál nádor imái, melyek igazi hitet tükröznek. Később is jelen van a vallásos irodalom, megjelenik például Arany Jánosnál is, majd a két világháború után egyre népszerűbbek lesznek a katolikus papköltők. Sík Sándor, Mécs László hittel átitatott költészete a legismertebb.

- Miért pont a katolikus egyházban jelenik meg ez a fajta költészet?

- A protestánsoknál a vallásosság szorosabban egybefonódott például a magyarságtudattal, és ez nem azt jelenti, hogy kevésbé lettek volna vallásosak, de a katolikusoknál a vallásos irodalom tisztább formában tetten érhető.

- A vallásosság menyire tesz jót a költészetnek?

- A papköltők irodalma egy külön kategória. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ez egyfajta didaktikus költészet, vagy programköltészet, mely a hittételeket teszi át irodalmi formába, hogy a hívek jobban megértsék. Ez a fajta irodalom egy magasabb szintet jelent, hiszen a papköltők a szakrális elemeket a kötészet szintjére tudják emelni és az igazi költészet elemeivel képesek kifejezni. A legnagyobb hatású költők Sik Sándor és Mécs László voltak, de rajtuk kívül is voltak, akik sokat publikáltak és nagy olvasótábort tudtak magukénak. Leányfalun élt egy papköltő, Puszta Sándornak hívták, ő például nagyon népszerű volt, de meg kell említeni Harsányi Lajost, aki pap és Ágoston Juliánt is, aki szerzetes volt.

- A vallásosság és a művészi lét hogyan fér össze?

- Tökéletesen. Ez azonban egyéniség kérdése is. Persze alapvetően fontos, hogy hívő és nem bigott emberekről beszélünk. De az is igaz, hogy az ember hite tényleg annyira a belsőből fakad, annyira magányügy, hogy nehezen adja ki magából, még a művész is. Ilyenkor általában ő is szemérmes.

- Az '50-60-as években mennyire volt visszaszorítva a vallásos irodalom?

- Mécsnek és Síknak töretlen a kultusza a mai napig, a legkeményebb 50-es években is publikálhattak. Természetesen nem csináltak nekik kultuszt, de a tiszteletük és a hívő emberek szeretete kísérte őket és volt néhány olyan lap, melyben nem tilthatták meg, hogy írjanak, ilyen volt például a Vigília.

- Mi a helyzet a többi, nem kimondottan vallásos irodalmárral?

- Sok költő istenes verseit, mivel ki nem hagyhatták, félremagyarázták. József Attila istenes verseivel szinte egyáltalán nem foglalkoztak, tőle mást emeltek ki. József Attila istenkeresését egyébként csak mostanában kezdték értelmezni.

- Ma is vannak ilyen nagy nevek a papköltők között?

- Ma inkább a kisegyházaknál kap egyre nagyobb szerepet a vallásos irodalom. Vannak olyanak a gyülekezeti óráik, összejöveteleik, melyekhez hozzátartozik a versmondás vagy éneklés. Nagyon népszerű például Túrmezei Erzsébet, ő könnyen érthető és szavalható verseket ír, és költeményei által erősödik a közösséghez való tartozás. Az irodalmi kánon azonban nem igazán fogadja be őt.

- A húsvét kevésbé ihlette meg az irodalmárokat, mint a karácsony.

- Ez igaz, annak ellenére, hogy a húsvét a legnagyobb keresztény ünnep. Talán a külsőségei miatt, meg azért is, mert a születést az ember mindig is jobban tudta értelmezni, mint a halált vagy a feltámadást. Ha meg is ihlette a költőket a húsvét ünnepe, sokan inkább a tavaszvárást, az újjászületést és a reményt emelték ki és valahogy belefonták a versekbe saját sorsukat.