Miért legyőzhetetlen a kis gyulafirátóti iskola?

A Fuss az iskoládért! - különböző elnevezésekkel - nagy hagyományokra visszatekintő esemény Veszprémben, a helyi diákokat, valamint a tanárokat, szülőket és ismerősöket megmozgató futáson ebben az évben közel ötezren vettek részt. A Rotary Club Balatonfüred-Veszprém és a VEDAC rendezvényén kétezer (idén egészen pontosan 2024) méteres távot kellett teljesíteni. Az intézmények ezen a megmérettetésen abban vetélkednek egymással, hogy ki tudja a legtöbb embert, saját diákot, tanárt, illetve támogatót megmozgatni. A teljesítményeket diákméterben (a diákméter az iskola diákjai által lefutott össztáv osztva az iskola létszámával) értékelik. A veszprém-gyulafirátóti Gyulaffy címvédőként vett részt az idei eseményen, amelyet, több mint 3500 diákmétert teljesítve, újra sikerült megnyernie. Hogy hányadik alkalommal?

Fuss az iskoládért! - A gyulaffysok ismét címet védtek

A sikerek számát nem tartják pontosan számon a gyulaffysok (az biztos, hogy több mint tíz éve minden alkalommal ők nyerik az eseményt), akik inkább mindig a soron következő megmérettetésre koncentrálnak, nem is akárhogyan.

- Mindig izgulunk, s idén különösen nagy volt a drukk, nem tudtuk, hogy készül a többi iskola, mennyire lesznek aktívak a kisebb intézmények – fogalmazott Jelinkó Katalin, a Gyulaffy igazgatója, aki gyakran megkapja a kérdést: hogy csinálják, hogy (szinte) mindig ők nyernek ezen a megmérettetésen?

- Van egy titkos fegyverünk, úgy hívják, Anikó néni – utalt az intézményvezető Limpergerné Czigler Anikóra, akinek a neve lassan fogalom Gyulafirátóton, hiszen remek pedagógus, emellett szervezésben és mozgósításban verhetetlen a helyi iskolában, amelynek tanári karát idestova 35 éve erősíti.

- Elképesztően jól éreztük magunkat és szerintem ezt mondja mindenki, aki ott volt és a csapatunkat erősítette. Akad olyan család, amelynek már három gyermeke elballagott a Gyulaffyból, mégis eljöttek mindannyian, ez az eredménye, hogy van identitása az iskolánknak. Büszke voltam arra, hogy mindenki minket akart legyőzni. Van abban szerepünk, hogy ilyen hatalmasra duzzadt a résztvevők létszáma, egyébként ezúton is köszönjük a nagyszerű kezdeményezés szervezőinek munkáját. Egyszer biztosan megelőz minket valaki, de nem baj, mindig is büszkék leszünk elért eredményeinkre. Ide tartozik a váltófutás is, az idei eseményen 4x500 méteren váltó csapatokat is lehetett indítani, a felsősöknél nyertünk, az alsósoknál ezüstérmet szereztünk, ami fantasztikus dolog. Megható volt látni, milyen lelkesen küzdöttek a gyerekek – mondta az igazgató, kiemelve a szülői munkaközösség segítségét és a tanári kar igazi csapatmunkáját. Mindenek előtt persze Anikó néni kiemelt szerepét abban, hogy a gyulaffysok hosszú évek óta nem találnak legyőzőre.

Édesapja először nem javasolta a tanári pályát

- Szerintem a futás előtt már mindenkinek az agyára megyek – utalt arra Limpergerné Czigler Anikó, hogy a hajrában lépten-nyomon azt kutatja, ki nem jelentkezett, iratkozott fel még az eseményre. Ez persze nem öncélú dolog, a mozgás, az egészségesebb életforma népszerűsítése mellett fő cél, hogy anyagi forrást szerezzen iskolájának. A győztes idén 500 ezer forinttal gazdagodott, van mire költeni. Ahogyan a korábbi nyereményeknek is jó helye lett, játékokat és sporteszközöket vásárolt belőle a Gyulaffy.

- Nagyon lelkes volt mindenki, jó ezt látni. Mások is látják, hogy mennyi munkát teszünk bele, sokan szeretnék ezt az utat követni. Nagy köszönet a szülőknek, akik több településről is elhozták gyermekeiket. A kollégák munkáját is ki kell emelnem, ebben az iskolában mind egyfelé húzunk, ami nagyon fontos. Idén tudtuk a legtöbb embert mozgósítani, most szerepeltünk a legjobban, de akadnak további céljaink, szerintem van potenciál még a csapatban. Többen mondták már nekem, hogy „Anikó, egyszer eljön az idő, amikor nem ti nyertek”. Azt szoktam válaszolni, hogy ez biztosan így lesz, de nem most.

Anikó néni nem tagadja, megszállott ebben az ügyben, szeretné, ha a gyerekek minél több eszközhöz jutnának a jövőben is. Fontosnak tartja, hogy a lehető legtöbb mozgásformát megismerjék a diákok az általános iskolában töltött évek alatt.

Abban az intézményvezető és a testnevelő is egyetért, hogy ma mások a diákok, mint korábban, más út vezet hozzájuk, ha nem is könnyű, ki lehet taposni ezt az utat és a mozgás, a sport segíthet a generációk egymásra találásában.

Nem beszélve a példamutatásról, ami rendkívül fontos dolog. Anikó néni édesapjától látta a sport szeretetének és a gyermekek nevelésének példáját, ezt igyekezett visszaadni az elmúlt több mint három évtized alatt, és a jövőben sem enged elveiből, tudása, tapasztalata legjavát adja tovább minden egyes nap.

- Édesapám azt mondta, hogy nem lehetek testnevelő tanár, mert az férfi munka. Aztán később, amikor már látott foglalkozást tartani, megváltoztatta a véleményét. Igazi példaképként tekintek apámra, aki pedagógus volt és futballedzőként is dolgozott, imádták a gyerekek. Bízom benne, hogy engem is szeretnek.

Megállíthatatlan és kifogyhatatlan

E sorok írója megerősítheti, ez egészen bizonyosan így van, hiszen bárkit kérdeztünk, mindenki szeretettel, megbecsüléssel beszélt Anikó néniről. És talán meg is találtuk a gyulaffys sikerek titkát. Kell egy jó közösség, amit az iskola szervezete és a szülők hozzájárulása tud biztosítani és szükség van egy olyan személyre, aki példát mutatva összetartja, mozgósítja ezt a csapatot. Ahogyan az igazgatónő fogalmazott: Anikó néni kimondhatatlanul energikus, megállíthatatlan és kifogyhatatlan. Ez a típusú energia pedig valahol maga a gyulaffys identitás.