Száz év a labda bűvöletében

A vegyészmérnök végzettségű, egykori labdarúgókapus elképesztő kutatómunkájának eredménye (mintegy negyven éven át gyűjtötte a forrásanyagokat) a közelmúltban megjelent A balatonfüredi labdarúgás története – 1924–2024 című, 400 oldalas, elegáns tálalású kötet. A mű a Balatonfüred Városért Közalapítvány könyvsorozatának újabb darabja. Mottója ráhangol bennünket a história olvasására, tanulmányozására: „Minden labdarúgó-mérkőzés – legyen nagypályás vagy kispályás, bajnoki vagy barátságos – egy harc, egy csata. Fontos a győzelem, de nem a legfontosabb! A küzdő felek a végén úgyis kibékülnek. A harc önmagáért szép!”

Burka Tibor az első ötven évet, az őskort tömörítve eleveníti fel. A kezdetekről megtudjuk, hogy a Balatonfüredi Sport Club szervezésében megkezdődött az igényes pálya építése a fürdőtelepen. 1924. szeptember 8-án avatták fel. Az 1932/1933-as idényben a megyei ligában bajnoki címet szereztek. A szerző kitér az akkori és később a mindenkori egyesületi tisztségviselőkre, köztük elnökökre, titkárokra, pénztárosokra, csapatorvosokra. Bálok és közgyűlések emlékei is felvillannak abból az időszakból. 

A kolosszális krónika első terjedelmes fejezete 1945-től 1971-ig, a település várossá nyilvánításáig tart. Rögtön kiderül, hogy Puskás Ferenc gyakran járt focizni Füredre. Nyomon követhetjük a névváltoztatásokat (Vörös Meteor; Vasas SC), s eljön 1948, a bajnoki cím és az NB III-ba kerülés. 1970-től már új pályán játszik a Vasas, a Fürdő utca végén, közel a 71-es főúthoz alakították ki a komfortos sporttelepet. A hetvenes évek végén már stabil megyei I. osztályú középcsapatnak számított a gárda. (1980 augusztusában Burka Tibor védte a kaput.) 1982. május 5-én az FTC Üllői úti pályáján vívták a Szabad Föld Kupa döntőjét. A döntetlen ellenére másodikok lettek. Vendégszereplések, külföldi utak és játékosok portréja is helyet kap az oldalakon. 

Az 1991-es esztendőben ismét a NB III-ban játszik a csapat. Közben, 1992 augusztusában ezer példányban kiadják a Füredi Foci sportújság első számát, mely időről időre közli az eseményeket. 1994 nyarán a lapban búcsúztatják dr. Kurys Tivadart, a csapat elhunyt orvosát. 1995-ben két évre felkerülnek az NB II-be. Az első szezonban a 10. helyen végeznek. A vaskos – műfajában, témájában talán egyedülálló – krónika bővelkedik mindenre kiterjedő dokumentumokban; újságcikkek, igazolványok, interjúk, nyilatkozatok, tudósítások, emlékképek, jegyzőkönyvek, táblázatok, edzői feljegyzések, családi kapcsolatok, játékvezetők, buszsofőrök közreműködései és becenevek, együttlétek történetei sorjáznak a finom papírú lapokon. Az NB II-es csapat MTK elleni hazai kupameccsét – edző Steierlein István – 1600 néző látta. Eredmény 0-4. Füreden trénerként megfordult Szigethy Károly, Lantai Balázs, Glázer Róbert, Pető Tamás, Sowunmi Thomas – mind-mind a hazai élvonalban fociztak egykor.

A különböző osztályú bejutást és kiesést taglaló híradásokban epizódokat találunk a „szomszédvár”, Tihany csapata elleni küzdelmekről is. A szerző áttekinti a füredi utánpótlás, a női és kispályás labdarúgás helyzetét, szól a legendás öregfiúkról és szurkolókról, valamint bemutatja a kapustáborok életét, Gujdár Sándor, Király Gábor, Gulácsi Péter munkáját. S végül: bámulatos, szinte vizuális arzenál a kötet fekete-fehér és színes, archív és jelen kori képanyaga. A könyv ezekkel együtt üzenet a sport szeretetéről, a barátságról és a kitartásról a jövő nemzedékének.