Ezt egyszer mindenkinek ki kell próbálni

Ahogy arról már cikkeztünk: a Fighters’ Run szervezői tudják, hogy mire van szükség egy jó akadályfutó versenyhez, ennek hétvégén a síaréna Vibe Parkjában is tanújelét adták. Hat különböző viadalra várták az érdeklődőket: kezdőknek (Beavatás; 4-5 km, 10-12 akadály), gyermekeknek (Farkaskölyök, egy-két km, 10-15 akadály) és csapatoknak (14-18 km, 25-30 akadály) is írtak ki távokat. A gyakorlott szabadidő- és extrémsportolók a nagy durranásnak számított maratonon indultak, ahol 42 km megtétele várt rájuk, kétezer méternyi szintkülönbség és hetvennél is több akadály kipipálásával, de sokan neveztek a klasszikus rövid- (8-11 km, 20-25 akadály) és az ugyancsak felkapott középtávú seregszemlére is.

Ezeknek a népszerű, gondosan megtervezett vetélkedéseknek az a mottója, hogy mindenki győzze le önmagát. Mert valakiknek már nem elég a kocogás, az ilyen-olyan konditermi foglalkozások, komolyabb próbatételekre vágynak. Nekik való a Fighters’ Run. Azért néhányaknak már az első akadályok teljesítése is komoly igénybevételt jelentett, másoknak, az edzettebbeknek ez nem volt nagy kunszt, ők főként az ellenfelekkel és az órával viaskodtak. A házigazdák a húzós pályák vezetésében és a kreatív akadályok tekintetében most is tartogattak meglepetéseket, de nem az vezérelte őket, hogy egyeseknek délibábos gátakat állítsanak, azt szerették volna, ha az eseményeik minél többeknek jelentenek sikerélményt. Persze a Hosszú hintával, a Farkasveremmel, a Majomlétrával vagy épp az Óriás ferde, valamint homorú palánkkal néhányaknak meggyűlt a baja, de akkor sem történt tragédia, ha azok kifogtak rajtuk, mert büntetőkörrel kiválthatók voltak. Helyenként sár fogadta a „hétvégi harcosokat”, a talaj rögös utat jelentett számukra, olyankor azt érezték, mintha jégen szaladnának. A terepet kedvelő, kihívásoktól nem félő indulók közben mentek hegynek fel, aztán onnan le, újabb és újabb akadályokkal néztek szembe, amik megdolgoztatták őket. A szervezők ezzel együtt megőrizték a másutt is tapasztalt jó hangulatot, a bátorságpróba ezúttal is kiváló csapat- és kapcsolatépítő program volt, családok, barátok és kollégák egymást segítve futottak, igazi közösségi élménnyé emelve a viadalt. Ennek is volt betudható, hogy a legtöbbeknek meg sem fordult a fejében, hogy feladják a vállalásukat, az akaraterő és a sok bíztató szó vitte őket tovább. Az adrenalin felpörgette őket, ha pedig realizáltak egy akadályt, elfelejtettek minden addigi fáradtságot – ha nem is mindig mosolyogva, de szedték a lábukat a szép tájakon, a semmiből felbukkant emelkedőkön.

A bakonyi megmozdulás egyfajta ünneppé vált, ami annak is köszönhető, hogy a házigazdák az évad záróeseményén egyedülálló fesztiválhangulatot ígértek, expókkal és kísérő programokkal. Az elképzelésük újfent teljesült: tovább építették a lelkes, az ilyen jellegű futás iránt elhivatott társulatukat. Az indulók kipróbálhatták, hogy mennyit bírnak valójában, a célban aztán elégedettség lett úrrá rajtuk, visszaigazolást kaptak magukról, miszerint mire képesek. Itt senki sem veszített, az élmény volt a fontos, hogy kis időre mindenki kiléphessen a komfortzónájából. Ezért is várják már a következő versenyt és mondják azt, hogy ezt egyszer mindenkinek ki kell próbálni.