Az ajkai hosszútávú kerékpározó legyőzte a királynőt

A Tour de France túránál is régebbi, a mintegy 130 éves múltra visszatekintő program valójában nem verseny, viszont az indulóknak meghatározott időn belül kell célba érniük. Józsefnek 90 órája volt erre. Kvalifikáltatnia is kellett magát, ezért tavaly nyáron már teljesített egy 600 kilométeres túrát, majd miután néhány társával megbeszélték, hogy idén indulnak, novembertől kezdte a felkészülést. Pihenőkkel ugyan, de az elmúlt tíz hónapban szinte minden nap kerékpározott, hol hosszabb, hol rövidebb távokat teljesítve. Tavasztól kevesebbszer ült a nyeregbe, viszont hosszabb távokat tekert le és a korábbinál tempósabban. Tavasszal és nyár elején már 200, 300, 400-600 kilométereket tekert, hogy megszerezze a jogot a nevezésre, és előfordult, hogy egy hónap alatt az utóbbi távot háromszor is teljesítette. Az utolsó hónapban pedig sokat pihent. Közben a túrával kapcsolatos más tennivalói is voltak, például szállást intézett. 

- Négy évente rendezik a túrát, és nem kizárt, hogy a következőn újra indulok. Ilyenkor még elégedett az ember és fáradt, azonban ahogy múlik az idő, a túra hangulata miatt egyre inkább vissza vágyunk - magyarázza József, aki a korábbi túrák és edzések során már szerzett olyan barátokat, akik ez alkalommal gyakran mellette tekertek. Négy évvel ezelőtt ez nem így volt, pedig a tény, hogy ismerősök mellett haladhat egy résztvevő, és van kivel szót váltania, sokat lendít a teljesítményen. - Ilyen hosszú távon gyakran nem fér bele az időbe, hogy megvárjuk egymást, de a hozzám hasonló erőben levő magyar és szlovák ismerősökkel gyakran együtt haladtunk egy ideig, és az ellenőrző pontokon összefutottunk újra. Az ugyancsak sokat segített, hogy a Franciaországban oly népszerű verseny résztvevőinek úton-útfélen sokan szurkolnak. Nem csak a lakott területeken, hanem a települések között is. Innivalót, kávét, ételt, kínálnak, tapssal buzdítanak, segítenek, ha kell. Magyarországról harmincnál is kevesebben indultunk, de a 6800 nevező képviselte a Föld minden pontját. Sokan Brazíliából érkeztek, mások Japánból, Ausztráliából, Afrikából, és Európa minden országából. Meglepő, hogy a francia résztvevők aránya alig haladta meg az ötven százalékot. Vannak ennél nehezebb kerékpáros túrák is, de a hagyománya miatt azok ennél kevésbé népszerűek. Ez a kerékpáros túrák királynője. Idén tökéletes volt az időjárás, nehézséget legfeljebb az okozott számomra, hogy 1200 kilométeren át nyeregben kellett ülni, de túl lehet lendülni ezen is. Holtpontom nem volt, mert ha az ember tudja, hogy a célja végig menni mielőbb, akkor tesz érte. Az éjszakai pihenőket a lehető legrövidebbre fogja ilyenkor az ember. Az első éjjel szinte senki nem áll meg ezért, később ahol tud, ott heveredik le. Út mellett, frisstő állomáson az asztalon, vagy az alatt, körforgalom közepében. A második éjjel öt, a harmadikon három órát aludtam. A saját minimum elvárásom volt magam felé, hogy szintidőn belül teljesítsem a távot, ez sikerült, 79 óra 37 perc alatt. Azért is volt jó így, mert az utolsó éjjel már kibírtam alvás nélkül, hiszen csak hajnali kettőig kellett haladnom és célba értem - mondja József, aki nem felejti el kifejezni háláját a mellette álló családtagjai felé sem. Tudja, hogy a nagy kihívással a résztvevők feszegetik saját határaikat, de azt mondja, jó együtt tekerni az ismerősökkel, barátokkal és nagy boldogság a célba érés – időben. Ez az, ami egy hosszútávú kerékpározót hajt. - A Randoneur 5000 cím összességében ötezer kilométeres próbatételét már teljesítettem, jövőre egy 1200 kilométeres túrával a 10 ezer kilométeres fokozatot is elérem. Az most az a következő célom - avat be terveibe a kerékpározó.