A Burián család tagjai igyekeznek megvalósítani önmagukat, de nem önző módon

Hogy mitől lesz valaki érdekes, arról sokan, sokféleképpen vélekednek. Ők négyen váltig állítják, teljesen hétköznapi életet élnek. S lehet, hogy így van. Mert számukra a tevékeny hétköznapok a megszokottak. Azzal, hogy mindannyian igyekeznek megvalósítani önmagukat, de nem önző módon, sokkal inkább közösen, a családdal együtt gondolkodva; és a hétköznapok számukra nem szürkék, inkább pontos időbeosztással a fejlődésüket szolgálják.

A Burián-család otthonában fogadott minket: hatalmas közös térben kapott helyet a konyha, az óriási étkezőasztal és a hangulatos nappali. A zongorától nem messze egy kalitka, benne két papagáj. A szépséges madárkák nagy ricsajt csaptak, amikor egy mentőautó húzott el a ház mellett. Azonban néhány perc múlva már egyikük a Boci, boci tarka című gyerekdalt énekelte. Két macska is családhoz tartozik, egyikük fölényes pökhendiséggel nézte a betolakodókat, vagyis minket, a másik viszont kíváncsian, dorombolva tekergett a fotós kolléga lábai között.

A szülők András és Évi már huszonhat éve alkotnak egy párt. András már akkor is imádott sportolni, fiatalon a Győri Rába ETO-ban kenuzott, később több másik sportág kipróbálása mellet a kerékpározásban találta meg önmagát. A családfő a 2000-es évek elején kezdett el komolyabban futni, a munka előtt, vagy után, aztán a barátai unszolására 2004-ben csapatban részt vett az egykori klasszikus viadalon, a Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratonin. Annyira magával ragadta ez az élmény, hogy felkészült a maratonra, amit 2006-ban Budapesten teljesített először. Azóta már több mint ötvenet futott, sőt volt olyan év, amikor tízszer teljesítette a 42 195 méteres távot. Amikor Veszprémben alakult egy önszerveződő futóközösség, a VeszpRun, szívesen csatlakozott.

Évitől viszont távol állt a sport minden fajtája. Azt mesélte, 32 éves volt, amikor lefutotta a félmaratont, de utána sokáig nem érdekelte a futás. Jógázott. Aztán András fogadást kötött az osztálytalálkozón a barátaival, hogy a feleségét meggyőzi, a következő összejövetelig fussa le a maratont. Nem árulunk zsákbamacskát, Évi lefutotta a maratont. És persze azóta a futás az élete szerves része lett. Természetesen Évi is csatlakozott a VeszpRun csapathoz, sőt azóta már ők koordinálják a teljesen nonprofit szerveződést. Büszkén mondták, hogy 2017 óta a Budapest Sportiroda (BSI) futónagykövetei, így is próbálják a futást, az egészséges életmódot népszerűsíteni.

A házaspár gyermekeiket is megfertőzte a futás szeretetével. A fiatalok – Andris és Zsófi – viszont inkább csak kedvtelésből tartanak szüleikkel, nem ez határozza meg az életüket. Mindketten az VSZC Ipari Technikum tanulói, Andris ötödéves a vegyész osztályban, ám az gyorsan kiderült, hogy nem ez az útja, színészi ambíciói vannak, mellette a zenélés is motiválja, haladó szinten játszik ukulelén.  Jelenleg az iskolai diákszínpad tagja és a Pannon Várszínházban játszik, A dzsungel könyvében, A Pál utcai fiúkban és februártól A főnök meg én meg a főnök című darabokban láthatjuk. Ezeken túl szívesen vesz részt a futócsapat háttérmunkáiban, videókat, fotókat készít, posztol a közösségi oldalakon, aktív szervezője az eseményeknek.

Zsófi környezetvédelmi szakon tanul, érdekli a biológia és a kémia, egészségügyi pályára készül. Mellette ő is a diákszínpad tagja, szintén játszik ukulelén és énekel az Irisz kisegyüttesben. Aktívan részt vesz a futócsapat életében. Szeptemberben - a VeszpRun színeiben - lefutotta a veszprémi félmaratont, és hamarosan szeretne maratont is futni. Visszatérve Évire, az édesanya is időnként énekel az együttesben, ugyanis ez is érdekli, sőt zongorázni tanul, mellette csinálja a Veszprémi Szakképzési Centrum sportedző, sportszervezői képzését, illetve később sportrehabilitációval is szeretne foglalkozni.

Érdekes volt megfigyelni, mindannyian mennyire tisztelettel figyelték a másikat, nem vágtak egymás szavába, kivárták, míg befejezik a mondandójukat.

Az idén aztán egycsapásra felfordult az életük. A koronavírus ugyanis majdnem mindent tönkretett. Megállt egy másodpercre az idő, András a feleségére pillantott, s ebben a tekintetben benne volt minden. A családot sem kímélte a vírus, mindnyájan megfertőzödtek, Andrást azonban komolyan leterítette. Az édesapa két hétig lázasan feküdt otthon, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy orvosi segítségre van szüksége. A kórházban kiderült, kétoldali tüdőgyulladás alakult ki nála. Oxigénnel segítették a légzését. Lassan gyógyult, sokan aggódtak, imádkoztak érte. Futótársai transzparenst készítettek: „ Légy türelmes! A gyógyulás nem rövidtávfutás, hanem maraton. Nem egy hatalmas ugrás, hanem kis lépések sorozata.” – és ezzel futottak a tiszteletére. Szerencsére András szervezete legyőzte a vírust, ám idő kellett neki a teljes felépüléshez. Szerencsére ma már teljesen jól van. A családról ebben az időszakban András anyukája, és Évi szülei gondoskodtak, a mai napig nagyon hálásak a sok segítségért. Azt tervezik, a karácsonyt is együtt töltik a nagyszülőkkel.

Aztán egy ártatlannak tűnő kérdés után azt is megtudtuk, András és Évi az erőszakmentes kommunikáció elkötelezettjei. Ennek alapjait a szakma legkiemelkedőbb trénerétől sajátították el. Azt mesélték, évekkel ezelőtt úgy érezték, hogy kapcsolatuk megérett a megújulásra, és elgondolkoztak, hogyan tovább. S ekkor jelentkeztek egy képzésre, ahol megtanulták, hogyan hagyják hátra a régi, megszokott mintákat. Miként beszéljenek úgy, hogy ne bántsák meg a másikat. A kulcsszavuk az empátia, és szerintük mindenkinek magában kell keresnie a megoldást. Ne attól tegyük függővé, hogyan érezzük magunkat, hogy a másik miként viselkedik.

Most karácsonykor, a meghitt, szeretetteljes ünnep mellett a futás is fontos szerephez jut. A VeszpRun futócsapat december 27-én tartja a Bejglimaratont Alsóörsön, aztán január 1-én Veszprémben a Kijózanító futást. A Pannon Egyetemmel is együttműködnek: a hallgatók aláírást szerezhetnek, amennyiben részt vesznek a heti rendszerességű mozgásokon. Bárki csatlakozhat januárban is, a Yours Truly elnevezésű futó kihíváson. A finn kezdeményezés alapján a megméretést a városi stadionban rendezik meg, ahol 50 kilométer a táv, vagyis 125 kör a futópályán. Bárki, bármekkora szakaszra beállhat, semmi sem kötelező, csak a mozgás. Minden évben megszervezik a Rovaniemi lépcsőfutást is a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület támogatásával. Nagyon bíznak benne, hogy a járvány megengedi majd a lebonyolítást.

A Burián családról már más dolgokat is fel tudnánk sorolni. Nyugalom, összetartás, kiteljesedés. Egymás segítése, támogatás, biztonság. És futás. Minden mennyiségben.