A világ egyik legnehezebb ultrafutó versenyére készül a tapolcai Föci

A szeptemberi Spartathloni futóversenyen 246 kilométeres távot kell legyőznie, a versenyen 36 óra a szintidő. A futás Athénból, az Akropolisz lábától indul és Spártában Leónidasz király szobránál ér véget.

– Alvásról, pihenésről szó sem lehet, ilyen távnál, ha megáll az ember, az egyenlő a feladással. Az izmok úgy összehúzódnak, hogy nem tud újra elindulni. Futottam már 221 kilométert a Balaton-kerülés során, 24 órás és 12 órás futásokon vettem részt. Ide kvalifikálnom kellett magam, ezzel nem volt gond, hazánkból 24 futó vehet részt, én a 284-es rajtszámmal indulhatok – mondta Föci, aki számára a tapolcai trappolók futással gyűjtöttek támogatást, és a helyi önkormányzat ugyancsak segíti a részvételét.

– A versenyen 36 órán keresztül kell, hogy kísérjen valaki, pontosabban két fő, gépkocsival. Repülővel kell kiutaznunk, szállás és ellátás kell, autóbérlés. A három főre 7-800 ezer forintos költsége van az útnak. De akkor még nem számoltam a két, jó minőségű cipőt, a táplálékkiegészítőket, amelyeket ott folyamatosan szednem kell, sőt, már itthon ki kell próbálnom, nehogy ott derüljön ki, hogy nem bírja a szervezetem a speciális italt, energiaszeletet. Az első tíz kilométer után folyamatosan enni és inni kell, különben a szervezet kiürül, és pár órás szünet kell, hogy feltöltődjön. Erre pedig ott nincs idő, hiszen a távon hat ellenőrző pontra kell befutni időre. Egyéb szigorú szabályoknak is meg kell felelni, például, hogy a kísérő az ellenőrző pontokon kívül nem érhet hozzá a futóhoz, miközben átadja a kezébe az italt, ételt, és nem beszélhetnek egymással – mondja a 61 éves futó, aki 2013-ban vett részt az első versenyén. Előtte a kutyájával futott hobbiszinten, aztán már hiányzott a szervezetének a mozgás, így egyedül is futott. Egy alkalommal megszólította egy futó, hogy milyen versenyre készül, talán csak nem a tapolcai félmaratonra? Ezzel beültette a bogarat a fülébe, Föci onnantól a 21 kilométeres távra edzett, és persze teljesítette. Azóta is tudatosan fut, versenyt még nem adott fel, kitartóan küzd, hogy célba érjen.

– Szeretem az ultrákat, kihívást jelentenek. Érdemes futni csak azért a pár másodpercért is, amikor a célba érek, és érzem, hogy ezt megcsináltam. A futás nem csapatsport, amit elérek, azt magamnak köszönhetem. Amennyit a zsebbe teszek, annyit tudok kivenni – szögezi le.

Kitartását bizonyítja, hogy amikor egy 24 órás versenyen eltört a medencecsontja, akkor is végigcsinálta, futott még nyolc órát a fáradásos töréssel.

– Rengeteg barátot, ismerőst adott a futás, a Tapolcai Trappolók nevét már országszerte ismerik. Amellett rendszeresség, tudatosság van az életemben, és persze kitartó vagyok. Egészséges voltam korábban is, még időben leszoktam a dohányzásról, a súlyommal sem volt gond. De most, amikor az orvos látja a tüdőröntgenemet, tudja, hogy futok. Tetőtől talpig átalakult a szervezetem – vallja Föci, akinek ma már a felesége is fut, felnőtt gyermekeik úgyszintén. Nevetve mondja, hogy megfertőzte az egész családot.

Közös vállalkozást vezet a feleségével, vendéget fogadnak, a családfőnek esze ágában sincs nyugdíjba menni. Szemlátomást jól érzi magát. A nagy megmérettetés előtt nem edz többet, mint máskor, úgy érzi, az elmúlt ötévnyi futás már eleve egy felkészülés volt számára. Sokat olvasott, profi futókkal beszélgetett, összeállította saját edzéstervét.

– Erre a futásra nem lehet pár hónap alatt felkészülni, úgy érzem, nálam minden adott hozzá, hogy célba érjek időben. Ahogy mondják, ez a testemben van, a többit fejben kell elintézni – mondja.