3 órája
A legkisebb termetű, hazánkban megforduló poszáta
Talán tízesztendős lehettem, mikor a nagyszüleim érdi kertjében álló, hatalmas körtefára építettem egy madármegfigyelő lest, amely rengeteg csodás pillanatot nyújtott nekem. Nyári szünidők alkalmával nagymamámat kértem meg, hogy hajnalban ébresszen, hogy a lesemet mielőbb elfoglaljam.
Fotó: ifj. Vasuta Gábor
Számtalan madarászélmény mellett maradandó az is, amikor körtevirágzás idején a lesből, karnyújtásnyira tőlem, serényen táplálkozott egy kis poszáta (Sylvia curruca): nem sejtette, hogy valaki közelről figyeli őt. Ez a nagyon finom felépítésű madár, hamuszürke fejtetővel és tarkóval, hamvasan sötétszürke pofafolttal teljesen elkápráztatott, és ha napjainkban is látom, ez a pillanat elevenedik meg előttem. Ő a legkisebb termetű poszáta idehaza. Vándormadár, március idusán érkezik, általában akkor, amikor virágzik a kökény, és szeptember legvégén távozik. Telelőterülete Afrikában és az Arab-félszigeten található. Dűlők mentén lévő bokorsorokba építi fészkét, amelyet finom növényi rostokból sző össze.
Ebben helyezi el a tojó meseszép fehér vagy halvány világoskék tojását, amelyeknek tompább végén koszorúba rendeződött pettyezés látható. Fészkét nem túl magasan váll- és derékmagasságban építi meg. Több fészket is épít a hím, a legmegfelelőbbet a tojó választja ki magának. Élete során folyamatosan táplálék, főként rovarok után kutat ez az izgő-mozgó poszáta. Őszi vonulása idején az érő fekete bodzaszemek és berkenyék csalogatják. Szerencsére a hazai állománya stabil, jól alkalmazkodik az emberhez, gyakran költ háborítatlan városi kertekben, parkokban is. Népi elnevezése a csóvinka, Vas vármegyében a csádézó, Pest vármegyében a csacsogó. Védett faj, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
