Szívbe markoló kezek Sütő György festőművész képein

Németh Kristóf, a bazilika kántora köszöntötte a művészt és a megjelent vendégeket az egyházközösség és Mezei András atya nevében. A tárlatot Balogh Csaba nyitotta meg.

- Tulajdonképpen mi a művészet lényege? A művész alkotásaival hozzánk szól, minket akar megérinteni, szeretne közvetíteni valamit, esetleg érzelmeket kiváltani a közönségből, csodálatot, megdöbbenést. Az ő nyelvén vezet végig minket most Krisztus szenvedésének útján, melyen képei segítségével mi is elkísérjük őt. György munkásságával több éve találkoztam, akkor, amikor én egy középiskola igazgatója voltam. György pedig nálunk tanult szakmai felnőttoktatás keretében. Osztályfőnöke hívta fel a figyelmemet arra, hogy fest, és megmutatta alkotásait. Képei nagyon nagy hatással voltak rám. Műveiből kiállítást szerveztünk az iskolában, hiszen egyházi iskola révén nagyon fontos számunkra a lelkiség és képei annyira gyönyörűen fejezik ki a vallásosságot, a hitet, hogy az minden hívő ember lelkét mélyen megérinti. Az akkori sokszínű anyagból kettő különösen megragadott. Pont az a kettő, amelyek témájának középpontjában a kéz állt. Az egyik kép összekulcsolt két kezet, míg a másik imára formált, egymáshoz simult kezeket ábrázolt. Úgy éreztem a két kép az iskola egy-egy pillérét jeleníti meg, a hitet és az összetartozást. A két kép annyira a helyén volt, hogy nem engedtük el. Az iskola főbejáratánál levő falszakaszt díszíti, ahol az iskola diákjai, munkatársai és az iskolába érkezők mindennap láthatják – mondta beszédében Balogh Csaba. Hozzátette, hogy ezúttal viszont a kiállítás minden képén csak kezek láthatók.

- Most is ugyanolyan elemi erővel hatottak rám a képei, mint régen. Fantasztikus már maga a gondolat is, a kálvária, csak kezekkel. Talán a mindennapokban nem is szánunk a kezekre akkora figyelmet. Pedig milyen fontos szerepük van az életünkben, mennyi szólás, szokás, hiedelem, szó nélküli megállapodás kötődik hozzájuk. A kéz nagyon fontos metakommunikációs eszközünk is. Mondandónkat sokszor kísérjük kézmozdulatainkkal. A kézzel lehet adni, ölelni, megnyugtatóan simogatni, kérni, elvenni. Akár ütni és ölni is. De a kezeinket kulcsoljuk össze fohászkodni is. 

Mindezek a gondolatok foglalkoztatták minden bizonnyal az alkotó művészt, aki szavak nélkül, csak a saját, és az emberiség kezeit használva meséli el alkotásain keresztül a megváltó keresztre feszítésének történetét. Szinte hihetetlen az ötlet, hogy a kálváriát csak a kezekkel mutassuk meg. A téma ilyen jellegű feldolgozása magában is különleges, de a megvalósítása még nagyszerűbb. Hogy stílusos legyek, szerintem minden embert megérint, hívő katolikusként pedig egyenesen szívbemarkoló - szögezte le a szónok.

Porkoláb Jánosné verssel köszöntötte Sütő Györgyöt, aki beszélt arról, hogy a keresztút elkészítése kérő imaként indult, amikor a testvérét baleset érte, és hálaadó ima lett, mert meggyógyult a bátyja. Sütő György idősek otthonában dolgozik ápolóként. Ott is kezekkel segítenek, ápolnak, vigasztalnak, simogatnak, támaszt, biztonságot nyújtanak. Az alkotó az ott felgyülemlett feszültséget, lelki nehézséget úgy dolgozza fel, hogy kifesti magából. A megnyitót követően Dankos Attila, a veszprémi székesegyház orgonaművésze tolmácsolásában hangzott fel Liszt Ferenc Via Crucis című műve a bazilikában.

A kiállítás október 23-ig megtekinthető.