A cowboyok nyomában az MCC előadásán

Megkezdte újabb évét az MCC veszprémi képzési központja. Amint a képviselet-vezetőtől, Csinády Ritától megtudtuk, szeptemberben a megyeszékhelyen immár a tizedik 25 fős diákcsapat lépett be a fiataloknak szóló tehetséggondozási programba. Újdonság a mobiltelefonra letölthető MCC-applikáció, amivel előadások felvételét lehet nézni, podcastokat látni, hallgatni, miközben pontot is gyűjthet a telefontulajdonos különböző kedvezményekért. 

Mindezt az első nyilvános városi rendezvényen hallottuk, ahova egy korábbi népszerű előadó volt hivatalos: Háhner Péter történész, az MCC – Rubicon Történettudományi Műhely vezetője, aki a Kennedy-gyilkosságról osztott már meg gondolatokat. Ezúttal a Nyeregbe! címmel eredt egy máig tartó életérzés, a cowboylegenda nyomába. Countryzenét hallgattunk, népszerű vadnyugati filmekből, dokumentumokból láttunk részleteket, közben e-mailben a lista is megérkezett az előadó által ajánlott további filmekről, könyvekről, mert a vadnyugati életérzésnek sokan maradtak hívői a szokásos gyermekkori rajongás után is. De tényleg, kik is voltak a cowboyok? 

Tulajdonképpen egy konjunktúráról van szó, amit a zömmel fehér fiatal férfiak tudtak kihasználni, alig több mint két évtizedig, a 19. század fordulója előtt. Az amerikai földrész déli részén, Mexikóban igen jó feltételei voltak a szarvasmarha-tenyésztésnek. A szabad legelők vidékén felnőtt állatokat csak össze kellett terelni, majd csapatban észak felé hajtani, ahol nagy volt a húsuk iránti kereslet. A fellelhető dokumentumok szerint a legkisebb csorda 500 szarvasmarhából állt, de 15 ezres létszámot is emlegettek, átlagban úgy 1500 állat indult el egy-egy alkalommal, volt, hogy egészen a kanadai határig hajtották őket. Az egy-két hónapig is tartó kemény munka által szerezhető jövedelem a fiatal farmerfiúknak jelentett elérhető változást. A munka vonzerejét növelték a külsőségek; jó kiállású lovaik, férfias öltözetük, fegyvereik, a cowboynyergekről pedig egyenesen azt mondta az előadó, hogy valóságos műalkotások voltak. 

A cowboyok hőskora azzal csengett le (1884-ben már alig 400 ezer szarvasmarhát tudtak elindítani), hogy lezajlott a polgárháború, kiépült a transzkontinentális vasútvonal, amelynek mentén sorra jöttek létre a „marhavárosok”, egyre többen vettek részt a húsfeldolgozásban, -kereskedelemben, a kezdetben elérhető értékesítési árbeli különbség elolvadt. A cowboyokból mezőgazdasági segédmunkások lettek, viszont tovább élt, él a vadnyugat iránti nosztalgia, melynek megtestesítője a marhahajcsár volt. Ma is születik countryzene, népszerűek a countryénekesek, -táncosok, ma is férfias erőpróba a rodeó, legyen szó igazi állat legyőzéséről, vagy helytállásról a gépi meghajtású, imitált szarvasmarha hátán. Az autentikus westernfilm, az 1948-ban született Red River után szívesen nyúltak a témához neves filmrendezők, és írókból sincs hiány, akik a vadnyugat őskoráról írtak, írnak.