Lakásszínház született a Csigó Malomban

A darab íróját és rendezőjét, N. Horváth Erzsébetet tavaly ősszel azzal kereste meg a Tapolcai Értékmegőrző Egyesület elnöke, Neszler Imre Attila, hogy írjon valós eseményen alapuló, a Balaton-felvidékhez kötődő személyeket bemutató színdarabot. A Küldetéses asszonyok című művet azóta már nagy sikerrel mutatták be nemcsak a tapolcai ózsinagógában, de a sümegi Kisfaludy Sándor Művelődési Központban is. A harmadik bemutatót a közelmúltban tartották a Csigó Art Fest 2024 keretében a Csigó Malomban.

–  Ez utóbbi előadás sok mindenben különbözött az előző kettőtől. Bátran állíthatom, hogy egy új színházi műfaj, a lakásszínház születésének lehetett tanúja a telt házas malom közönsége – mondta lapunknak az író-rendező. –  Azonban ez nem volt előzmény nélküli. Társulatunk két évvel ezelőtt Molnár Ferenc Olympia című művét vitte színre a Csigó Malomban. Már akkor is „feszegettem”a klasszikus kőszínház adta kereteket. Mint rendező, nem különítettem el a nézőtértől a játék színterét. A közönség karnyújtásnyira volt a szereplőktől, nem használtunk függönyt. A felvonásokat kis 
„közjátékokkal" választottam el egymástól. Molnár Ferenc dédunokája, Lukin Ágnes szerkesztő-rendező is megtekintette az előadásunkat. Szigorú őrzője a Molnár-örökségnek, nagyon ügyel arra, hogy a szerzői jog ne sérüljön. A bemutató végén köszönetet mondott mindenért: a színészi alakításokért, a jelmezekért, a díszletért. Megdicsérte a rendezői munkát, nagyon tetszettek neki az újítások is. Megerősítette bennünk annak a hitét, hogy jó úton járunk – hangsúlyozta N. Horváth Erzsébet.

–  Nyár elején az ózsinagógában Bartunek Katalin, a Csigó Malom Kulturális és Művészeti Központ Alapítvány vezetője megnézte a Küldetéses asszonyok előadását, majd a társulatot felkérte a színmű bemutatására. Hálás szívvel fogadtuk el a meghívást. Katalin nemcsak a csodálatos műemlék épület kapuját tárta ki előttünk, de a szívét, lelkét is. Otthont adott nekünk. Hazaérkeztünk. Minden szereplő számára ujjongó örömünneppé lett a játék – tette hozzá az írónő.
Elmondta továbbá, hogy Batsányi János, a Tapolcáról indult költő ezt írta: „Mélyen hiszek abban, hogy az örökkévalóság egyetlen pillanatára vagyunk itt, ezen a Földön. Az egyetlen dolog, ami számít, hogy milyen jól használjuk fel ezt a pillanatot.” – Hiszem és vallom, hogy a színdarab küldetéses asszonyai – Szegedy Róza, Baumberg Gabriella, Pauler Juliska és Beretz Katalin – jól sáfárkodtak az idővel. Róza Kisfaludy Sándor, Gabriella Batsányi János, Juliska Egry József, Beretz Katalin Nagy Endre párjaként vállalta az adás örömét, szépségét, fájdalmát. Ez nem lemondás volt a részükről, még csak áldozatvállalás sem. Tudták és érezték: az életben maradáshoz nekik van szükségük arra, hogy adjanak, mert létük ebben nyerheti csak el az értelmét – magyarázta N. Horváth Erzsébet.

Az előadás különleges hangulatát fokozta, hogy a rendező a közönséget főhősei otthonába úgy hívta meg, mintha vendégek, rokonok, barátok, ismerősök lennének. Mivel a közönség nagyon közel ült a szereplőkhöz, így megteremtette annak az intimitását, hogy részesei, jelenlévői lehettek a párok életét, sorsát megfordító pillanatoknak. 

A színdarabban fontos szerep jutott a jeleneteket összekötő Krónikásnak (Réwész Dávid) és a klasszikus zeneműveket megszólaltató Király Emőke Máriának (zongora) és Király Lajosnak (fuvola, ének).

–    Olyan  zeneműveket, éneket hallhatott a vendéggé lett közönség, amelyek azokban a  XVIII-XIX. századi  bécsi irodalmi szalonokban is felcsendültek, amelyeknek gyakori vendége volt a Kisfaludy, Batsányi, Róza és Gabriella. A gyönyörűen hegedülő Kisfaludy Bihari János Kesergőjével hódította meg Rózát Badacsonyban. Ebből is hallhatott részletet a közönség. Németül énekelte el Király Lajos Mozart Als Luise die Briefe című művét, azaz Gabriella megzenésített versét. Zongorán kísérte Király Emőke Mária. A fináléban Beethoven Örömódája hangzott fel zongorán és fuvolán. A műben Kisfaludy Sándor Szüretelő ének című, megzenésített versének a dallamát fedezhetjük fel.  Nem véletlen, hiszen a zeneszerző a költő engedélyével használta azt fel. Jól ismerték egymást, gyakori vendégek voltak Görög Demeter bécsi szalonjában – mondta a rendező.

– Az előadás végén felhangzó vastaps jelezte, hogy a színdarab üzenete eljutott a közönséghez: a teremtő férfiből az alkotás tüze óriási szellemi, fizikai és lelki energiát vesz ki. Olyankor kell egy asszony, aki a karjába veszi, segíti visszatalálni a hétköznapi életbe. Nem is tehet mást: ez a küldetése. A küldetéses asszonyok sorsát szánta a Jóisten Bartunek Katalinnak, a Csigó Malom tulajdonosának is élethivatásul. Azt, hogy lámpásként mutasson utat, és otthont adjon mindazoknak, akiknek a fájdalmasan gyönyörű, stációkkal terhelt művészsorsot rendelte el a Teremtő. Katalin alkotótársammá lett a lakásszínház létrehozásában. Amint ő mondta: Megragadni és megélni a változás pillanatát, ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk az életünk egy-egy eseményétől, helyzetétől. 

−Talán ez az est is egy ilyen pillanat volt – hangsúlyozta végezetül N. Horváth Erzsébet.

A Küldetéses asszonyok című darab főszereplői olyan asszonyok, akik valójában soha nem voltak főszereplők életük során. Tudatosan férjük, párjuk hátterében, árnyékban maradtak, azonban vallották, hogy az nem lemondás volt a részükről. Batsányi János élete és művészete Baumberg Gabriellával, Kisfaludy Sándoré Szegedy Rózával, Egry József festőművészé Pauler Juliskával, Nagy Endre Afrika-vadászé Beretz Katalinnal lett teljes. Társuk mellé álltak, hogy támaszuk, segítőik legyenek. A darab zeneszerzője Bock Attila- Márió. A szerepekben Kása B. Tímeát, Torma Tamást, Csehné Nagy Elvirát, Cseh Gyulát, Mejlinger Anitát, Bókkon Gyulát láthatta a közönség. Közreműködött Király Lajos fuvolán és énekkel, Király Emőke Mária zongorán.