2024.07.14. 16:14
A VeszprémFest húsz éve
Az eltelt két évtized alatt nem csak a vármegyeszékhelyen élők szokták meg, hogy nyaranta fesztiválügyben Veszprémre is figyelni kell. A gondos szervezés része az is, hogy országhatártól országhatárig már hónapokkal előre óriásplakátokról lehet megtudni, kik azok a hírességek, akik fellépnek a VeszprémFesten.
Két-háromezres nézőszámmal nemzetközi produkciókat is lehet hívni, és a szakrális környezet is egyedülálló
Fotó: VeszprémFest
Óriásit futott a veszprémi fesztiválszezon, de hogyan kezdődött? A fellépők mellett milyen kulisszatitkoktól maradt emlékezetes egy-egy évad? Erről beszélgettünk az alapító fesztiváligazgatóval, Mészáros Zoltánnal.
Zolitól, korábbi kollégámtól éttermében, az Olivában tudom meg, hogy földrajz–testnevelés–angol szakos tanárként végzett, egy évet még tanított is, azután elragadta az élet. A Jam rádió szerkesztőjeként folytatta, később jött a fesztiválépítés, szállodát, éttermet hozott létre, s már szőlőtulajdonos is Lovason. Munkából igen, időből nem lett több, így azután a pillanatnyilag legsürgősebb teendőire, a szőlő zöldmunkáira mást kell keresnie. De térjünk vissza az eredeti témához! A VeszprémFest igen széles skálán mozgó zenei rendezvények sokasága. Honnan ez a hozzáértés?
– Mindig is zenebolond voltam, igen eklektikus zenei ízléssel. Az operát például a VeszprémFesten ismertem meg, de a zene a rádiós karrieremnek is része volt. 2001-ben, amikor felmerült bennem a fesztivál ötlete, piaci elemzéssel indultam; mik azok a brandek, amiket figyelembe kell venni, mit tud a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Miskolci Operafesztivál, a Művészetek völgye vagy a Veszprémi Utcazene-fesztivál, mert valami mást szerettem volna – kezdi a visszatekintést Mészáros Zoltán.
A VeszprémFest máig unikális, hiszen a klasszikus zenétől a popzenéig minden szegmens világhírű képviselőjével lehet Veszprémben találkozni. Különleges a lépték is; két-háromezres nézőszámmal nemzetközi produkciókat is lehet hívni, no és a szakrális környezet is egyedülálló, akár a kezdetekre, a püspöki palota előtti Szentháromság térre gondolunk, akár a jelenlegi, vár alatti, Séd melletti parkra. Tehát megerősödött az ötlet, jöjjön a közgyűlési előterjesztés! A megvalósíthatósági tanulmány úgy szólt, hogy ezt a fesztivált nem lehet Veszprémben megrendezni, és ez olaj volt a tűzre. Mészáros Zoltán elindult szponzorokat, fellépőket keresni, előteremteni a fesztivál fizikai hozzávalóit. Az előbbi feladatok sem egyszerűek, de akkor, ismeretlenül, hogyan tudott egy zenei világnagyság közelébe kerülni?
– Hat-nyolc évig én voltam az impresszárió is. Bejelentkeztem az illető sztár menedzsmentjéhez, és addig jártam a nyakukra, amíg választ nem kaptam. Mert hogyan is kerül Veszprémbe egy ilyen zenei nagyság? Lehet rá esély, ha beleférünk a koncertkörútjába, meg kell, hogy győzze a rendezvény koncepciója, a helyszín, a kiszolgálás, és az sem mellékes, hogy az anyagiakban hogyan tudunk megállapodni. Mára minden területen hozzáértő munkatársaim vannak, a bookingpiacon nagyon jó a híre a fesztiválnak, már nem kell elmagyarázni, mi is az a VeszprémFest. Most is megvan a harmincas listám a jövő évi rendezvényhez. Mégis minden fesztiválnap más, évről évre jönnek az újabb meglepetések. Néha elképesztőek a technikai igények, a szállással, a cateringgel kapcsolatos hiszti – mondja a fesztiváligazgató.
– Nigel Kennedy például egy hévízi szállodában bérelt ötcsillagos lakosztályt, mellé kikötötte, hogy a szállodában és az öltözőben is rendelkezésére álljon egy-egy akusztikus zongora. Én is elgondolkodtam rajta, megéri-e nekünk ez az ember. A koncertje után csak igennel tudtam válaszolni. A flamenco és a latin zene világában dobogós a Gipsy Kings együttes. A roma-spanyol származású művészek szerződésében nagyon fontos rész az ellátás, hogy mit esznek, isznak. Felsorolták azt a harmincféle francia bort, amit a lakosztályban és az öltözőben is látni szeretnének. Gondoltam egy nagyot, és a balatoni borvidékekről ajánlottam borokat. Elfogadták, én meg rájöttem, hogy a fesztiválunk az országmarketing mellett bormarketingcélokat is szolgálhat. Ha egy Tom Jones szintű világsztár szerződési feltétele, hogy milyen pezsgőt találjon az öltözőjében, akkor beszerezzük. Vagy Diana Krall, a legismertebb női jazzelőadó kétszer is fellépett nálunk, először egy vintage zongorát is hozott magával. Azt is kikötötte, hogy az öltözőjét a 20-as évek stílusában kell berendezni. Megoldottuk, az aréna egyik művészöltözőjét alakították át. Örök izgalom, ha repülővel érkezik egy sztár, hogy törlik-e a járatát. Eleinte a reptérre is én mentem értük, mára ehhez a feladathoz is van csapat. Tom Jones például a nyár kellős közepén az este kilenckor kezdődő koncertre úgy akart ideérni, hogy Budapesten este hétkor lépett ki a szállodából. Végül rendőri felvezetést kértünk, és időben kezdődhetett a koncertje.
– Miklósa Erikát leszámítva, négyszer kevesen tudtak nálunk fellépni, de Jose Cura, aki a legelső VeszprémFesten is vendégünk volt, idén negyedszerre jön, ráadásul úgy, hogy a Mendelssohn Kamarazenekar kíséri. Sokat foglalkoztam zenei tehetséggondozással Snétberger Ferenccel együttműködve. Ezért a veszprémieknek a zenei fesztivállal párhuzamosan zajló Rozé-, rizling-, jazznapokon léphetnek fel a mi tehetséges fiataljaink. Máig nagy élmény volt, amikor Chick Coreát rá lehetett venni, hogy a Kováts Péter vezette Dohnányi Zeneművészeti Konzervatóriumban tartson a diákoknak egy improvizációs workshopot. Ő meg attól volt meghatódva, hogy a gyerekek csángó zenével készültek. Örülök, hogy idén a Kolostorok völgyében, a jezsuita templomban három este is látható, hallható lesz Snétberger Ferenc tanítványaival és például Fenyő Lászlóval, aki az egyik legnagyobb csellóművészünk. A Rozé-rizling-jazz fesztivál három napján 18–20 óra között is a Snétberger zenekar fiatal tehetségei népesítik be az Óváros téri színpadot. Szóval eseményeknek, történéseknek idén sem leszünk híján.
– Visszatekintve az elmúlt húsz évre, hogy érzi: most a helyén van?
– Néha eszembe jut, hogy valami teljesen mással kellene foglalkozni, de azért, ha belegondolok, igennel tudok válaszolni.