A selyemfestés szenvedélye egy életre magával ragadta

Így jártam Török Lajosné Katicával. Amikor vállalta, hogy ő vezeti tovább a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesületet (Venőke), olyan lendülettel  kezdett a munkához, hogy azt hittem, egész életében ilyesmivel foglalkozott. 

Nos, nem. Rendkívül színes foglalatosságaiban mindeddig az volt a közös, hogy vezetőként, tanítóként igyekezett a körülötte lévőket az általa helyesnek tartott irányba terelni. Nem tudom, hány év után szántunk egy kis időt a „kiegészítő” ismerkedésre.  
A legutóbbi Venőke-rendezvények óta tudom, hogy aktív idejét óvodapedagógusként töltötte. Így kell mondani, mert volt óvó néni, fejlesztő pedagógus, tagintézmény-vezető, óvodavezető-helyettes, közigazgatási szakértő, mellette meg többféle kismesterség oktatója tanfolyamokon, közösségekben. Tanfolyamaira nem jártam, az általa szervezett egyéb rendezvényeken találkoztunk. Amin elcsodálkoztam; a Venőke képzőművészeti kiállításán és a Laczkó Dezső Pedagógus Nyugdíjas Klub kiállításán is láttam Katica által készített selyemképeket. Még inkább kedvem lett az alkotó embert megismerni.  
– Érettségi után kerültem Veszprémbe. Tanulmányaimat Sopronban végeztem, majd dolgozni kezdtem a mostani Vadvirág óvodában. Közben, mivel szüleim ott éltek, egy időre Debrecenbe szólított vissza bennünket a sors. Ott végeztem el egy kismesterség-tanfolyamot; megtanultunk kosarat fonni, nemezelni, gyöngyözni, bepillanthattunk a bőrdíszművesszakmába. Visszaköltöztünk Veszprémbe, én visszatértem a Vadvirág óvodába, onnan is kerültem nyugdíjba. Tavaly, amikor az óvoda ötvenéves lett, az alkalomra selyemképet festettem, azt adtam ajándékba. 
Legalább harminc éve szívügyem az egészséges életmódot megélni; bár nem vagyok vegyésztechnikus, megismerve a házi szappankészítés fortélyait, plusz még két évet szánva az önképzésre, kezdtem el saját receptek alapján is szappant, dezodort, lábápoló, testápoló krémeket készíteni. Ma is én látom el a családot.

A család: Katicát mindenben támogató férje, Lajos, idősebb gyermekük, Balázs, lányuk, Kata és három unoka. A Jutas ABC melletti szalagház egy földszinti termében találkoztunk. Ez Katica külön birodalma, ahogyan a feliraton is olvasható, a Katica – Silk Alkotó Tér. Itt hódol a 2004-ben megismert szerelemnek, a selyemfestésnek. –  Akkor lett a Vadvirág tag­óvodája a Waldorf-óvoda. Az ottani óvó nénik a foglalkozások során használták a gyapjút és a selymet. Általuk ismertük meg mi is az anyagot, és a selyemfestést is. Már akkor úgy éreztem, ez a szenvedély egy életre szól. Akárcsak a gyapjú, az igazi hernyóselyem is tiszta, élő anyag, bármit tudunk belőle viselni, kellemes érzés. 

Nemcsak a lágy zene, a sok selyem (kendők, ékszerek, képek, mandalák) is hat a betérőre, ez a műterem tényleg a nyugalom bázisa a sok színnel, üvegekkel, kisebb-nagyobb saját készítésű kosárkával. A selyem, amellyel Katica dolgozik, igen értékes alapanyag (igazi kínai hernyóselyem), hasonló árfekvésűek a természetes festékek. Hogy mi lesz a végeredmény, az a sokféle technikán is múlik; egy-egy munkadarabnál legalább négy-öt munkafolyamatra van szükség, az eredmény pedig egy ragyogó, könnyű kép vagy ruhadarab. 
Visszatekintve sokszínű életére, Katica azt mondja, semmit sem tenne másként; férjével, akivel mindig megbeszélik a napot, megoldásokban gondolkodnak. A rosszból tanulnak, a jó történések boldoggá teszik őket. Utóbbiak közé tartoznak az alkotótáborok, kiállítások, meg például a legutóbbi meglepetés. Egy külföldi szervezet ünnepségére úgy rendelt tőle hölgyvendégei számára harminc selyemkendőt, hogy előtte Katicát nem ismerték személyesen, viszont találkoztak a honlapjával. A készülő kendők egyikének kezdő munkálatait volt szerencsém látni.