A dédi konyhája mint szelfizőhely – A bakonyi sváb sütés-főzés és hagyományőrzés bevált receptjei (képgaléria)

Július utolsó hétvégéjén a Bakonyi Svábok Kerekasztala programban Lókútra hívták találkozóra a térség sváb falvaiban élőket, az azokból elszármazottakat. A 72 éves Henn Márton például hét évtized után először látogatott el szülőfalujába, Lókútra, ugyanis kétéves korában a családja vissza tudta vásárolni a hidegkúti házat, ahonnan korábban kitelepítették őket. Oda költöztek akkor vissza. Azóta a férfi felnőttként Nagycenkre került, de máig másképp kalimpál a szíve, ha a Bakonyban jár, és manapság is szívesen, gyakorlottan elkészíti a ricsetet, a káposztás húst és a pluncát, a sodrófával nyújtott rétest, fűszeres káposztás töltelékkel. A lókúti találkozó alkalmából összeállított helytörténeti kiállításon megtalálta nagyszülei fényképét és a szülei 1938-as lakodalmában készült fotót. Egy olyan, kis koronára hasonlító pártát is tudott mutatni, amilyet az édesanyja is viselt menyasszonyként. Egy úgynevezett tekercset vagy ringlit szintén, és elmondta, hogy ezt a kerek kis párnácskát tették egykor az asszonyok a fejükre, aztán arra a kosarat. A férfi még emlékezett rá, hogy az úgynevezett tejhaszont, a túrót, a tejfölt így vitték Füredre.

A régi parasztházak több eszközét a játszóházban használhatták a gyerekek. A mosás, azaz az Iluska-képző volt népszerű körükben, és kipróbálhatták azt is, egy farúdon hány patkót tudnak megtartani. A kézművessoron pedig többek közt kiderült, hogy kukoricacsőből és -csuhéból nemcsak baba, paripa is lehet.

A három "kút"-ra végződő nevű falu asszonyai vállalták, hogy a kulturális programok során megéhezetteket jóllakatják. A Hárskúti Hársfa Német Nemzetiségi Egyesület tagjai káposztás sztrapacskát főztek és elmondták, hogy régen maradék füstölt húsokat tettek bele, savanyú káposzta pedig mindig volt otthon hozzá. Édesen is ették egykor, ám ezúttal inkább sváb süteményeket kóstoltunk meg, például forgácsfánkot, kuglófot, káposztás hajtókát, Márton Lászlónénak, Heblinger Józsefnénak, Auerbach Györgynének és Luzsi Ferencnének köszönhetően, akik jóízű történeteket is elmeséltek.

A hidegkútiak babos káposztát főztek nagy bográcsban, aminek a sváb neve bónaricsa. Kiadós egytálétel. A sertéspörköltet félig kell megfőzni, akkor lehet hozzátenni a savanyú káposztát. Amikor az már puha, jöhet a külön-külön megfőzött bab és a felkockázott csülök, aztán már elég csak összerottyantani az egészet – tudtuk meg elkészítőitől, Csomai Istvánnétól, Paulovics Jánosnétól és Heinbach Jánosnétól.

A lókútiak, Tenk Menyhértné, Szalainé Schafhauser Márta és Wittmann Ferencné krumplis pogácsát készítettek. A megfőtt krumplit melegen átpasszírozták, csak, amikor már kihűlt, akkor tették hozzá a lisztet, a sót és a tojást, így jobban összeragadt a tészta. Összedolgozták, kerek kis formákra kiszaggatták. Mivel újkrumpliból készült ezúttal a pogácsa, kicsit vastagabbak lettek a szokásosnál, de forró olajban kisütve így is nagyon finomak voltak.