A lokálpatrióta irány számára az elsődleges

Felső tagozatos iskolásként már a tapolcai Reindl Erzsébet honismereti táborában töltötte a nyarakat. Az egyik pályázati anyagában a nyirádi Erzsébet királyné szobor történetét dolgozta fel, meginterjúvolva az akkori tanácselnököt, és a nagymamájától hallott legendát is beleszőte. Nagy örömére ez a dokumentum ma is megvan. A kutatás és a honismerethez való fordulás egyik mozgatórugója a táborozás volt. De ugyancsak példa lehetett otthon édesanyja múlthoz való ragaszkodása, fontosnak tartotta a tárgyi emlékek mellett mindazt, amit szüleitől, nagyszüleitől tanult. 

– Amikor 1998-ban munkába álltam, a nyirádi szobor állításának centenáriumára készültünk. Én is az egy évvel későbbi ünnepség szervezői között voltam. Akkor már több előadást hallottam Sisiről. Az iskola 2000-ben vette fel Erzsébet királyné nevét, ez elgondolkoztatott. Egy névadó vajon milyen hatással lehet az iskola belső világára, a gyerekek kötődésére? Tudunk-e példaképet találni benne? Ezt kutatva azt találtam, hogy az iskola éthoszához hozzátartozó szimbólumok, köztük a névadóhoz kapcsolódók is sokat jelentenek. Amikor felvette az iskola Erzsébet nevét, elkezdtem a helyi kultuszt is feltárni. Hiszen az első magyarországi Erzsébet-szobrot nálunk állították, azonban a részletekről keveset tudtunk ekkor még – emlékezik Gabriella, akinek az irodájában is a királyné képe látható a falon, asztalán ibolyamintás a kávéscsésze, ez volt a királyné kedvenc virága.

Erzsébet mítoszához eleinte helytörténeti szempontból közelített. Kíváncsi volt rá, hogy egy ilyen kis falu közössége miért tartotta fontosnak a szobor állítását. Hiszen kiderült, hogy Erzsébet – a legendával szemben – sosem járt Nyirádon. Sőt, még megyénkben sem, az embereknek mégis fontos valami kötődés. A nyirádiak akkor úgy gondolták, milyen nagyszerű lenne, ha Zala nagy szülöttjének, Deák Ferencnek a ravatalánál egykor koszorút elhelyező Erzsébet felé éppen egy kis zalai falu tenné meg az első kegyeleti gesztust. 

–Érdekes módon még manapság is állítanak szobrot az emlékének. Tavaly is volt rá példa. Nyilván teljesen más a megközelítése a mai kultuszápolásnak, mint a korabelinek. Fontos megismerni, hogy a szabadságharcot leverő uralkodó bajor felesége hogyan tudott ennyire belopózni a magyarok szívébe. Hogy megtudjam, meg kellett ismernem a tényleges kultusz motívumelemeit. Mivel erre már több kutató is kereste a választ, támaszkodhattam az ő eredményeikre. Elgondolkodtatott az is, hogy Békés vármegyei apai nagyanyám majorsági konyhájában miért volt a falon egy korabeli kép Erzsébetről. Ez a családi történet is mutatja, hogy az egyszerű nép között is több generáción át őrizték emlékét. Örülök, hogy ez a kép ugyancsak a gyűjteményem része – mondja. 

Németh Andrásné ma gazdag és értékes gyűjtemény tulajdonosa. Jó érzés számára, hogy egy egyedi, a királynéhoz kapcsolódó magángyűjteményt sikerült létrehoznia. Erre felfigyeltek Gödöllőn is, ahol a tavaly rendezett Az én Sisim időszaki kiállításon ízelítőt adott gyűjteményéből, a nyirádi kultusz megjelenítése mellett az ibolyás porcelánokat is bemutatva. Háromszáz kötetes a könyvtára a témában, korabeli újságok, dokumentumok vannak tulajdonában. Sok száz, a királynét és emlékhelyeit ábrázoló képeslap mellett az ibolyamotívumos lapokat is gyűjti, és több tárgya a kultusz neveléstörténeti oldalát mutatja be, köztük például a pécsi egyetem Erzsébet-báljának táncrendje. Erzsébet-ünnepélyekhez kapcsolódó verses és énekes kötetek sorakoznak a nappali könyvespolcain. Irodája falán Benczúr Gyula Millenniumi hódolat című képének olajnyomata látható eredeti keretben és keretezéssel. De őriz egy különleges szobrot is, mely egy olasz szobrász egyedi korabeli alkotása, amire egy közösségi oldal hirdetésében talált rá. Amikor vásárol valamit, megkérdezi az eladótól a tárgy történetét, mert az még értékesebbé teszi számára azt. 2002-ben jelent meg a nyirádi szobor történtéről és a kultusz ápolásáról írt kötete, amely fotókat, képeslapokat, tárgyi emlékeket mutat be, majd húsz évvel később a témát feldolgozta a nyirádi értékeket bemutató sorozat egyik füzetében is. A szobor állítása óta Nyirádon minden évben emlékünnepséget tartanak. 

– Nagyon fontos volt számunkra, hogy az iskola névadójaként milyen hagyományrendszer alakul ki a királyné kapcsán. A mai diákok fejében egy példakép teljesen mást jelent, ezért meg kell kínáljuk őket a nekik szóló lehetőségekkel, programokkal. Célunk megtalálni, hogy hogyan tudjuk Erzsébet személyét a mai gyerekekhez közelebb hozni. Ehhez az egyik népszerű kezdeményezésünk a három megyére kiterjedő, több mint két évtizede létező Erzsébet királyné olvasópályázat.

Az olvasópályázat többször kötődött közvetlenül a királyné személyéhez, de a többi évben is volt kapcsolódási pont, például Erzsébet természetszeretete, az utazás iránti szenvedélye vagy a kedvenc lovai és kutyái. A gyerekek a díjkiosztón a feldolgozott könyv írójával is találkozhattak, hiszen ez a személyes találkozás meghatározó lehet az olvasóvá válás útján. 

A tematikus gyermekmajális szintén jó gyakorlat. Amikor az a királynéról szólt, országos kézművespályázat kapcsolódott hozzá Erzsébet kedvenc virágja, az ibolya kapcsán. Közel száz alkotás érkezett a keresztszemes kézimunkától az üvegfestésen át a kerámiákig. A gyerekek a királyné koronázási ruháját is megcsodálhatták és ibolyaszörpöt is kóstolhattak. 

– Kutatómunkám során nem tudom elválasztani a királynéhoz való viszonyulást a nyirádi iskola névadójától. Számomra ez a lokálpatrióta irány a meghatározó. Nálunk az első osztályosok ruhájára a tanévnyitón feltűzik a nyolcadikosok az Erzsébetet ábrázoló jelvényt, nyolcadikban az emlékoszlopra ragasztják a végzősök az évszámot. Fontos, hogy a két időpont közötti nyolc évben ne csak a tanórák kevésbé izgalmas benyomásait éljék át, hanem azok a programok és történések, amik iskolánkhoz kötik őket – köztük a névadónkhoz, Erzsébet királynéhoz kapcsolódó hagyományaink is – hatással legyenek rájuk. Hiszen egy faluban az általános iskolás időszakkal lezárul a gyökérnövesztés, a lakóhely iránti kötődés erősítése, a gyerekek vidéki iskolákba kerülnek – magyarázza a matematika–informatika szakos tanár, akinek a mesterpedagógus-programja középpontjában is az értékőrzés áll. 

– Ezért módszertani tapasztalatainkból két hatékony elemet állítunk az értékőrzés szolgálatába. Az egyik a digitális pedagógia lehetősége, mely aranykulcsként nyitja a gyerekek érdeklődésének kapuját. Ám nemcsak az online tér, a virtuális világ a vonzó számukra, hanem a játék is. Ezért az értékőrzésben is érdemes alkalmazni a játékosítás eszközeit. Ez a kettő jól használható arra, hogy fiataljaink sokféle tevékenység formájában bővítsék ismereteiket települési és megyei értékeinkről, ezzel is szívükbe írva falunkat, Nyirádot. 

Az iskolában alkalmazott jógyakorlatokról módszertani kiadványa jelent meg Gabriellának, és hívták már előadni a témában iskolákba, könyvtárba, múzeumba, de tudományos lapokban is publikál. Németh Andrásné legutóbb a Veszprémi Egyetemen digitális tananyagfejlesztésből szerzett szakképesítést, hogy még több ismerettel tudjon a mai gyerekekhez szólni. 

Erzsébet királynéhoz kapcsolódóan új honlapot készített, ahol kutatásai mellett gyűjteményét is igyekszik virtuális tárlatként bemutatni a téma iránt érdeklődőknek. A királynéhoz kapcsolódó tevékenysége sok barátságot hozott számára, szakmai kapcsolatot helytörténészekkel, muzeológusokkal, művészettörténészekkel, könyvtáros szakemberekkel, akik szakterületükön rengeteget tesznek hozzá a munkájához szakértelmükkel. PhD-kutatása is a királynéhoz kapcsolódik, Erzsébet kultuszáról ír neveléstörténeti megközelítésben. A doktori disszertáció elméleti részében az iskolai ünnepeknek és a névadónak az iskola belső világára gyakorolt hatását vizsgálja. A tudományos fokozat elérése nemcsak saját maga, hanem a mindig támogató családja és édesanyja emléke miatt is fontos számára. Gabriella tanulmányokban is igyekszik bemutatni eddigi eredményeit. A kutatása arra próbál választ keresni, hogy a nevelési, oktatási intézmények milyen szerepben, milyen módon kapcsolódtak a királyné személyéhez, az emlékének megőrzését célzó törekvésekhez a nemzeti emlékezetben. Az iskolai Erzsébet-ünnepek a királyné emlékezethelyeit és névadói szerepét teszik vizsgálat tárgyává. Igyekszik rámutatni, hogy a pedagógusoknak milyen erőteljes szerepük volt a kultusz éltetésében.

Közben folyamatosan bővül a gyűjteménye, a több száz ibolyamintás porcelánt nemcsak a polcán tartja, a család otthon használja is azokat. A gyűjteménygyarapítás értékmentő, értékőrző munka, fontosabb, mint a birtoklás, a gyűjtőszenvedély. Jó példa erre az az egyedi próbaveret, mely az I-es számú gyalogezred Erzsébet-sapkajelvényéhez készült, és egy kedves nyirádi család ajándékaként került hozzá, mondván, nála jó helyen lesz.

Gazdag gyűjteményéből már több időszaki kiállításon mutathatott be tárgyakat, de álma egy hely, ahol állandó kiállítása lehet. Meghatározó emlék az is, amikor Habsburg György Nyirádon járt az iskolai névadás huszadik évfordulóján, és végignézte Gabival a kiállítást. Annál a vitrinnél, amelyben Zita királynét és IV. Károlyt mutatta be, Habsburg György azt mondta: „ó, ők a nagyszüleim”. Gabriella akkor érezte át igazán, hogy az utolsó magyar király unokája áll mellette. Rengeteg terve, munkája van még. Szobortörténetekről és PhD-kutatásából is könyvkiadáson töri a fejét, de szeretne még sok emlékhelyre is eljutni, előadásokat tartani.

– A férjem biztosan szeret engem, hogy harminc éve elviseli a királyné személye és kultusza iránti érdeklődésemet. A fiaink, remélem, érzik, hogy értéket teremtek, nagylányunk pedig már nem csodálkozik, ha bármerre járunk, anyát fotózza egy Erzsébet-szoborral, híddal, domborművel vagy obeliszkkel. Ha nekik meg tudom mutatni ezzel, hogy érdemes elköteleződni valami irányába, és munkánkkal értékeset létrehozni, az nekem már bőven elég – szögezi le Németh Andrásné.