Levél a pályatársakhoz és az olvasókhoz

A két szerkesztő mindössze hét (!) érdeklődőnek beszélt munkájukról. Nem tettem volna szóvá a lehangoló eseményt, ha nem bukkanok a Veszprémben élő és alkotó Búzás Huba esszéjére az egyik online folyóiratban. Az idén 89 éves költő Az ember kultúrája értékekre épül című írásának alcíme: Levél írótársaimhoz, barátaimhoz, olvasóimhoz. Felturbózott kíváncsisággal hozzáfogtam a tanulmányozásához, emésztgetéséhez, hátha magyarázatot kapok a fenti, elszomorító könyvtári eset közvetett okára. Búzás fejezetekre tagolt eszmefuttatása lenyűgöző logikájú; konklúzióit tapasztalataihoz és elvárásaihoz igazítja, s ezzel eléri megcáfolhatatlanságukat. Életünk az újkori vallásháborúk, emberi gyűlölködések, acsarkodások ellenére is elképzelhetetlen kultúra nélkül. Leszögezi: a kultúra alapja az érték, nem pedig a silányság. Mintha „modern vadság” uralkodna: halványodik a közízlés, elterjedt a faragatlan viselkedés, a trágár, obszcén közbeszéd. Ha „vizslató pillantást” vetünk mindennapjainkra, egyfajta „értéktorzítás” tanúi lehetünk. Ebben nem éppen kedvező szerepet játszik a média, amely „teli torokból ordít ránk”. 

A médiumokban fel-feltűnő újkori „néptribunok” olykor érdekből félrevezetik a hiszékenyeket, a kevésbé tájékozottakat, ezért komoly felelősség hárul a különböző világnézetű, habitusú műsorvezetőkre, újságírókra, szakértőkre – hangsúlyozza Búzás Huba. Petőfi, Ady, József Attila, Márai Sándor, Juhász Ferenc és Dante szellemiségét, kontinuitását is megidézi kritikus, mélyre hatoló dolgozatában. Markáns szentenciáit örökbecsűnek tekinthetjük: „A múlt század óta Európában és világszerte is egyre inkább körvonalazódik az általam ’újhumanizmusnak’ nevezett értékrend felé törekvés mind a művészetben, mind a közéletben. (…) Mióta világ a világ, a magas művészet (a grand art) az ember szépség-ösztönének, szépségkultuszának, majd humanizmusának is a kifejezése volt és marad.” Világrendünk léte a költőkön is múlik, éljünk bárhol a földgolyón. Elsőrendű feladatuk, hogy felhívják az emberiség figyelmét a mindenkori fenyegető veszélyre: „Az irodalom, a művészet s a tudomány legfőbb küldetése a magas értékteremtés” – vallja a költő, majd így zárja az esszét: Kedves barátaim, írótársaim, olvasóim, ha szintén jobbat akartok, e levél legfőbb üzeneteit osszátok meg barátaitokkal, írótársaitokkal, olvasóitokkal! Isten veletek, talán valahol az örökkévalóságban!”