2024.04.30. 07:00
Lélektánc, pályaváltás, szenvedély – A turizmusból a hiphopoktatás világába
Hogyan lett a hobbijából a főállása a tánc, pontosabban hogyan oldotta meg, hogy szinte csak a szenvedélyével kelljen foglalkoznia. Erről beszél Hevesi Gréta táncoktató, a SoulDance Táncstúdió vezetője.
Hevesi Gréta zirci, de az általa alapított SoulDance Táncstúdió Veszprémben működik, Gréta az ActiCityben oktat gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket. Már feladhatta azt a főállását, ami végzettségéhez és a turizmushoz kötötte. Ám számára a tánc szenvedély, és ez a szerelem már gyerekkorában kialakult, ezért az nem újdonság, hogy ezzel tölti idejét. Pályaváltása érdekes, tanulságos lehet sokaknak, akár példát mutathat, hogy bele mert vágni egy olyan vállalkozásba, ami leginkább inspirálja. S van egy másik szála is történetének, ami elgondolkodtató. Ugyanis úgy vélik sokan, hogy a tánc nem nekik való, ugyanakkor emberi mivoltunknak ősi, ösztönös része, sajátossága.
A SoulDance, Gréta táncstúdiójának a neve azt jelenti, hogy lélektánc, és ezzel talán el is mondtunk mindent arról, hogy mit jelent neki, mit jelenthet bárki másnak a tánc, de azért több árnyalatáról, több szempontból beszél róla interjúnkban. Belekóstolhatunk Grétával egy kicsit a hiphop műfajába. Neki olyan természetes a táncolás, mint másnak a lélegzés. Nem kellene ennek így lennie mindannyiunknál? A tánc lehet terápia is, érzelmeink kifejezésének, feldolgozásának segítője. Csak egy lépéssel kezdődik, amit Gréta felírna mindenkinek receptre.
Inspiráló hely a mozgásművészethez
– Kiskorom óta táncolok, öt-hatévesen kezdtem el balettozni, ami nagyon jó alapokat adott. Utána elkezdtem néptáncolni, kicsit ebbe a világba is belekóstoltam. Aztán hamar jött az életembe a hiphop, a mai napig kitartok mellette, nagyon szeretem. Táncoltam több helyen, több csoportnál, a Free Dance Táncstúdió volt a legmeghatározóbb számomra, ott hamar bekerültem a versenycsoportba, szép helyezéseket értünk el. Hetente öt edzésre jártam suli mellett. Amikor diák voltam, már akkor sok időt töltöttem táncpróbákon, mégis jó eredményeket értem el tanulmányaim során. Ebben – érdekes módon – csak segített a tánc, lelki feltöltődést jelentett, kitartása tanított, ami jól jött a vizsgaidőszakokban. Aztán, amikor az oktatóm elment babázni, akkor az a megtiszteltetés ért, hogy én vehettem át a csoportjait, a tanítást rám bízta, szabad kezet adott, és én már akkor tudtam, hogy nekem ez lesz egyszer a főállásom. Tudtam, ez az, amit szeretnék – mondta el Gréta. Ha visszaugorhatna az időben, táncművészeti főiskolára menne, de ma már azt sem bánja, hogy vendéglátást tanult, dolgozott is az idegenforgalomban, szerette azt is. Úgy érzi, most épp a helyén van, mindaz, ami körülveszi, épp olyan, amire vágyott. A veszprémi ActiCityben van a csoportja bázisa, ahogy több más táncos csapaté, így ez egy inspiráló hely, hatnak egymásra a más-más műfajban magukat otthon érzők.
A világot jelentő négy betű: tánc
– Nekem a tánc igazából mindenben segített. Sok mindent tanultam a tánc révén. Magamról is. A tánc tartást ad, és sportnak is tekinthető, ezáltal alázatra szoktat. A dolgokhoz való hozzáállásomat, a gondolkodásmódomat befolyásolja. Nem lennék az az ember, aki vagyok, ha nem lett volna a tánc az életem része. Az iskolában is tudtam kamatoztatni ezt a tudást, mert kellő elszántságot adott. Az is régóta érdekelt, hogyan tudom tánctudásomat másoknak átadni. Főleg azt az érzést, amit én kapok a tánc révén. Engem nem is annyira az motivál, hogy tökéletesen megtanuljunk egy koreográfiát, egy táncos elemet, hanem az általuk keltett érzések. Ez egy adok-kapok az oktatás során az oktató és a tanítványok között, olykor közös alkotás is. Így ilyenkor szinte csak egy eszköz vagyok, egy közvetítő – hangsúlyozta Gréta, aki munka mellett táncoktatói végzettséget szerzett.
Ami a fejében, a lelkében megszületik, azt tanítványai előadják, közben közösen kísérleteznek, minden táncos belerakja az előadásba azt a pluszt, amit az egyénisége jelent. Többen a próbákon engedik el a heti stresszt, kieresztik a gőzt, a fáradtságot, a gondokat, és csillogó, ragyogó szemekkel mennek ki az óráról. Ez az egyik legjobb érzés az oktatónak.
– Nekem a tánc mindent jelent. A legnagyobb boldogság és szenvedély. A tánc egyébként művészet, gyógyszer, terápia is. A legmeghatározóbb dolog az életemben, az összes nehéz és az összes boldog pillanatomban ott volt, kapaszkodhattam bele, és ezért nagyon hálás vagyok a táncnak – szögezte le a zirci táncos, és elmondta, hogy a SoulDance fellép a nyáron több helyen, Veszprémben és környékén, a Balatonnál és a Bakonyban is.
Hétfőn vannak a teljesen kezdő órák, azokon bárki megismerkedhet a csoport stílusával, és friss hír, hogy külön hiphop-fiúcsapat szerveződik.
A balett, a hiphop és más rokonok
A tánccsaládfa rokonsága népes, számos rokon ága távolinak tűnik egymástól, mégis egy tőről fakadnak, ugyanabban az ösztönös kifejezésmódban gyökereznek. Gréta története és tapasztalata is azt erősíti meg, hogy bármilyen táncműfaj érdekel bennünket, az alapozást a balett-technikával érdemes kezdeni. A balett testtudatot ad, hasznos a láb- és a kartechnikánál is. S akár kortárs műfajokkal, akár hagyományosabb táncokkal foglalkozunk, azok megváltoztatják elsősorban tartásunkat, de mozgásunkat, sőt gondolatainkat is. A lélek és a test oda-vissza hat egymásra. Így már az idősebbek is elhihetik, hogy nekik sem kell idegenkedniük a modern mozgásművészettől, például a hiphoptól. Ha nem is próbálják ki a gyakorlatban, megnézhetnek ilyen stílusban előadott műsorokat.
Hevesi Gréta szerint a hiphop lazának tűnik, és az is, de vannak kötött elemei, amelyeket meg kell tanulni, és tényleg szabadságot ad a táncosnak. Erre csak egy példa, hogy gyakran beépít koreográfiáiba olyan részeket, amikor a táncosok improvizálhatnak, ösztönösen kiteljesedhetnek a mozgásban, és talán azt tartja a legfontosabbnak mint oktatójuk, hogy e téren magabiztosak legyenek. Így nincs is náluk két egyforma előadás.
Persze a hiphopnak is többféle változata létezik, van a nőiesebb, a girly, aztán például a break és a jazz funk. Lehet vegyíteni is ezeket, egy-egy táncos stílusát jellemző módon, egyénien. A mozgás hat a gondolatainkra, és visszafelé is működik a folyamat, a gondolataink hatnak a mozgásunkra. S azt, hogyan hat a hiphoptáncosra, ha éppen latin és standard, parkett- és versenytáncokat tanul, ha a tangóval ismerkedik, ha a latinos ritmusok csábítják el, a salsa, a bachata, a kizomba, azt Hevesi Gréta tudja, mi pedig megnézhetjük, ha táncolni látjuk.
A hiphopnak bohókásan hangzik a neve, a hetvenes évekre tehető vissza eredete, ez a műfaj Amerikában, azon belül New York egyik negyedében született meg utcai táncként, azaz street dance. Olykor mintha a táncosok külön tudnák mozgatni egy-egy testrészüket, ami nem is olyan könnyű. Ezért a hiphopórák elején fontos rész a bemelegítés után a mellkas- és a csípőizoláció tanulása. A lényeg persze az, hogy sokféle történetet el lehet mondani a hiphoppal, érzékletesen.