Különleges kiállítás nyílt Tihanyban

Barkó Ágoston bencés atya, a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatója megnyitóbeszéden kiemelte: – Több kis sorozat látható a kiállítás anyagán belül, amelyek ezt a zarándokutat, mindannyiunk életének zarándokútját, a Kharón ladikján, a Sztüx folyón való átkelést, avagy a földi világ kapuján való kilépést és a levegőégbe avagy a melegségbe vagy a kertbe, az elképzelt túlvilágba, az igazi otthonba való belépést szimbolizálják. Mit tettünk életünkben? Mit hasznosat tettünk életünkben? Mit jót tettünk másoknak? Mi marad itt? Mit viszünk magunkkal? Van-e, lesz-e bátorságunk elköszönni, kilépni, átlépni, amely nem az utolsó óránkban kezdődik el, hanem életünk mindennapi apró kis tetteiben, miután ráébredtünk életünk igazi értelmére? Ember, mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? – fogalmazott az atya. 

Hozzátette, ajándék az élet: zarándokút a túlvilág, Isten felé. A földi hagyatékunkat elemészti a tűz, csak idő kérdése, most még hoznak virágot a sírjainkra, néhány évtized múlva a sírjaink is elenyésznek, elfelejtenek bennünket – emberi értelemben. Mi volt lényeges az életben? A kenyér és a bor, hús és vér: Jézus áldozata, az ezen való megrendülés, a vele való táplálkozás – közösségben, együtt. Eljutunk-e a többre, a hitre? Átlépések, átnézések ablakon, ajtón; kenyér és bor; alfa és ómega, a természet csodái. Nagyböjt van, amikor Jézus szenvedésére, kereszthalálára, egyúttal a saját, küzdelmekkel teli életünkre, saját életünk végére kell gondoljunk. Újra kell tervezni minden esztendő nagyböjtjében, tavasszal az életünket. Alkalmanként mélyebben is, ha életünk korszakainak a határán vagyunk, hangsúlyozta Barkó Ágoston. 

A kiállító Apáti-Tóth Sándor Cegléden született. Tizenhárom éves korától szerepeltek képei hazai és nemzetközi kiállításokon. Fényképeit ciklusokba rendezi: Etűdök, Jelek, Talált képek, Ecce homo, Csöndek, Atlantisz, Csendéletek és a mostani összeállítás: Az idő kapujában – más dimenziók. Korai munkáitól kezdve végigkíséri a szimbólumteremtés szándéka: képei az elsődleges látványon túl kínáljanak mögöttes tartalmakat is. Magáról így ír: „Fel kell mutatnom a szerelem-születés-elmúlás hármas alapélményét. Nagy, megrázó érzés. Hogyan kapcsolódott bennem egybe a három? Fiunk születésének másnapján boncolási fotók készítésére kértek fel. Sem előtte, sem utána nem vállaltam, képes sem lettem volna rá, de akkor…” Munkássága első szakaszát 2008-ban, a 60. születésnapján, a Magyar Nemzeti Galériában megnyíló nagy önálló kiállításával zárta le. Jelentősebb egyéni tárlataink száma közel 90. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje, Cegléd díszpolgára, a Tihanyi Bencés Apátságban is volt már kiállítása 2016-ban Atlantisz címmel.