Kápolna a Szent György-hegyen: Ify Lajos története

Ify Lajos 1893. november 16-án Keszthelyen született. 1917-ben szentelték pappá, és a pécsi egyházmegyében szolgált: Nagynyárádon, Villányban, Kárászon. A legtermékenyebb évtizedeknek mindenképp a fonyódi tartózkodását nevezhetjük, hiszen ekkor történt meg a plébánia megalapítása, később a templom kibővítése, a harangok elkészíttetése, a felszentelés és az iskolaépítés. Ify kiválóan értett az orgonaépítéshez és a harmóniumkészítéshez is. Ezt a tudását szolgálata helyén is kamatoztatta. Az orgonaépítés mesterségét még pécsi tanulóévei során sajátította el. A zeneileg jól képzett fiatalember szabadidejét a pécsi Angster Orgonagyárban töltötte. 

A fiatal plébános tevékenyen és segítően vett részt Fonyód egyházi, kulturális, oktatási és közösségi életében egyaránt. Nyaranta sem pihent: gyermekeket, fiatalokat táboroztatott Fonyódon és a Szent György-hegyi szőlejében. Meghatározó barátsága Mécs László premontrei szerzeteshez, pap költőhöz fűzte, aki több alkalommal is meglátogatta őt Fonyódon. Ify Lajos az 1940-es évek elejére virágzó plébániát vezetett a fonyódi Vár-hegyen, központi szerepet betöltve a közösség életében. Ezüstmiséjét 1942. május 31-én tartotta, amelyen több mint ezren vettek részt. Az ezüstmiséről szóló híradást követően a források szűkszavúvá válnak, és Ify Lajos váratlan nyugdíjazásáról tudósítanak. Még csak 55 éves volt 1948-ban, amikor felmerült a nyugdíjazás ténye. Egyháza szerint ennek okai a következők: nem fektet elég hangsúlyt a pasztorációs tevékenységre, a hitoktatásra, elhanyagolja a fürdőtelepi kápolnákat, nem szedi be az egyházi adót, de felbukkant indokként a harmóniumépítésre fordított sok idő és a Szent György-hegyi kirándulásai is. Ify levelekben tiltakozott feletteseinél a kényszerű nyugdíjazás ellen, olykor izgatott hangon kérte annak átgondolását, nem törődött bele a döntésbe, de csak azt érte el, hogy az egyházmegye kiközösítéssel fenyegette meg. A fonyódi hívek is meghatározó érveket sorakoztattak fel mellette – sikertelenül. 

Az Ify Lajos életét bemutató írások nagy része állítja, hogy a közelgő kommunista diktatúra miatt kellett Ifynek távoznia, de ez az indok csak részben lehet igazolható. A katolikus egyháznak ugyanis a megváltozott történelmi viszonylatban már valóban gondot jelentett egy olyan autonóm, nehezen irányítható és kontrollálható személy, mint amilyennek Ify Lajos bizonyult. Az egyházi vezetés ekkoriban még úgy gondolta, hogy szorgalmas, hangjukat kevésbé hallató, a lelki pasztorációra nagy hangsúlyt fektető, az egyházi hierarchiába rugalmasan és elfogadóan beilleszkedő papokra van szükségük a fennmaradáshoz. Ify Lajosnak nem volt más választása, mint hogy elvonuljon szeretett hajlékába, Szent György-hegyi kápolnájába. 

A nyugdíjazott plébános 1950 októberében megkapta három esztendőre Emmaus-kápolnájának magánkápolnaként engedélyezett működését és a mindennapos misézés jogát. Aktív levelezése az egyházi hatóságokkal még a későbbiekben is folytatódott, általában nyugdíja emelését kérte, de leveleiben nem mulasztotta el taglalni az eltávolításának igazságtalanságát és helyzetének nehézségét sem. Ify Lajos Szent György-hegyi mindennapjaira a sajtóorgánumokból és a kortársak visszaemlékezéseiből következtethetünk. A róla szóló – hivatalos – híradások (újságcikkek, tudósítások) egyfajta csodabogárként mutatták be az emberektől elzárkózó plébános különc alakját, és csodálattal méltatták különleges lakhelyét. 

Magáról a helyről több ismertetés is fennmaradt. Az Eremos feliratú házban Ify házvezetőnője élt, a Názáretben voltak a vendégszobák és egy barkácsműhely. Az Animálban éltek a házi- és haszonállatok (baromfi, disznó), a Nektár pedig nyári lakként funkcio­nált, amelynek falát versek, érdekes feljegyzések, oklevelek díszítették. Maga a főépület kápolnaként és téli lakként szolgált. A feljegyzések nagy része említi még Ify tudományos érdeklődését, különféle magángyűjteményeit (régi pénzek, könyvek, ereklyék, kőzetek) és természetesen azt, hogy a hegyen is harmóniumkészítéssel és órajavítással foglalkozott. 

Fontos kérdés viszont, hogy miképpen alakultak emberi kapcsolatai, barátságai. Valóban teljes magányban, remeteként élt-e, vagy megmaradt kapcsolata a külvilággal? A szóbeli és írásbeli visszaemlékezések nagy része említi, hogy kirándulók, táborozó gyerekek, túrázók, egykori cserkészek, fonyódi hívei gyakran felkeresték. Ify Lajos szállást biztosított a hozzá érkezőknek. Az emmausi lak leírását Angster Mária – aki családjával többször megfordult vendégként Ifynél – is megerősíti feljegyzésében: „A Szent György-hegyen meg-meglátogattuk. Apánkkal mindig álltunk egy kicsit a bejárat melletti keresztnél, melynek felirata: Ludovicus, memento mori! Lajos bácsi nekünk, gyerekeknek is megmutatta gyűjteményét, melyet az Emmaus nevű épület egyik részében állított ki. Virultunk azon, hogy minden épületnek latin nevet adott. A lakóépület: Nazaret. A baromfiaknak szánt építmény nevét „Barátaink”-ra lehetett fordítani. A tágas baromfiudvart fölülről drótháló védte, merthogy a bazaltsziklák közül könnyen lecsaptak a ragadozó madarak. Mint az egyházzene elkötelezettje, gyűjtötte a Szent Cecília-ábrázolásokat, kvalitástól függetlenül. Rengeteg harmóniuma nem gyűjtött darab volt, hanem saját készítésű. A környék népe szerette. Halászok vittek el neki egy, a Balatonban talált középkori harangocskát. Gyűjtőkörébe tartozott minden Szent György-kép és -szobor. Fészekgyűjteményének a lényegét akkor nem értettem. Ma már talán nincs is, aki elmagyarázná.”

De a hétköznapi látogatókon kívül jelesebb vendégei is akadtak Ify Lajosnak, főképpen az 1950-es évek kezdetén. Mécs Lászlóhoz fűződő barátsága nem szűnt meg remeteléte idején sem. Kapcsolatukról informatív adatokat tudhatunk meg a Mécs László és társa ügyében nyitott államvédelmi vizsgálati dosszié­ból. Ugyanis Mécs 1950 júniusától 1950 novemberéig Ify Lajosnál lakott. Kihallgatási jegyzőkönyvében több helyütt is szerepel az a vádpont, miszerint a Szent György-hegyen demokráciaellenes verseket írt, demokráciaellenes összejöveteleket tartott. Mécs a többször előkerülő vádpontot szinte minden esetben tagadta. Végül 1953 augusztusában tartóztatták le Pannonhalmán okirat-hamisítás vádjával, valamint kéziratos verseinek terjesztése miatt. Tíz év börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták. A perig vezető vizsgálat során számos egyházi személyt bevontak, így Ify Lajos személyére is vizsgálatot kértek 1953-ban. 

Az 1950-es évek legsötétebb diktatúrájának éveiben is meghatározó beszélgetések, találkozások zajlottak az Emmaus-kápolnánál. Az utolsó híradás Ifyről 1967 szeptemberében, halála kapcsán olvasható. A meglehetősen szűkszavú körlevél néhány mondatban összegzi tevékenységét, az egyház búcsúzik halottjától. Temetéséről azonban hosszabb ügynöki jelentés készült, mely szintén utalt az elvonulás politikai okaira, valamint kiviláglik belőle az is, hogy a vidék egyházi vezetőinek, plébánosainak szinte mindegyike ott volt a temetésen. Ify Lajos az Emmaus-kápolna kertjében alussza örök álmát, a mellette lévő nyughelyeken egykori házvezetőnői, Luka Anna és Kozma Jánosné sírjai találhatók.

Ify Lajos egykori legendás hajléka mára már az enyészeté, ikonikus tornya ledőlt, az épületegyüttes folyamatosan pusztul. Bögös András keszthelyi építész ezért is döntött úgy néhány évvel ezelőtt, hogy építészetileg feltárja az egész helyszínt. Az igen részletes virtuális tervek elkészültek, már csak arra várnak, hogy valami csoda folytán valaki megvalósítsa azokat. Ebben az esetben valóban a remény hal meg utoljára…

Kovács Emőke