Lassan csak kőhalom lesz a Szent György-hegyi Ify-kápolna

Ugyanis vannak, akik a mai napig ápolják a plébános emlékét, akiről már könyv is megjelent, és tavaly egy emlékpadot állítottak fel a bejáratnál az épületromok közül megmentett és konzervált ajtó felhasználásával. Sajnos az ingatlan magántulajdonban van, így a hívek és az 1967-ben elhunyt Ify Lajos tisztelői sem tudnak érdemben tenni a hely megmentéséért. A valaha szebb napokat látott épületegyüttes szomorú látványt nyújt, s nemcsak a leomlott torony miatt, ugyanis a többi építmény állapota sem jobb, mint a leomlott tornyú Emmaus-kápolnáé. Tulajdonképpen mostanra kőhalmazzá vált mindaz, amit Ify Lajos plébános apránként, évek alatt felépített, bővített egészen haláláig.

Hangodi László tapolcai történész, főmuzeológus lapunk kérdésére elmondta, hogy a szóban forgó helyszínen korábban nem állt hasonló építmény. Az önkéntes száműzetésbe vonuló Ify Lajos választotta ezt a helyszínt, miután felmondta fonyódi plébánosi állását. Nem akart a kommunista hatalommal és a békepapi mozgalommal együttműködni, így átköltözött az északi partra, ahol önkéntes száműzetésbe vonult. Misézett mindennap, feljártak hozzá a hegyi lakók, sőt szentmiséit Tapolcáról, Fonyódról és távolabbi helyekről is sokan látogatták rendszeresen. Az épületeket egyenként húzta fel évek alatt, a kápolna mellett volt remetelak, vendégház, műhely sőt az állatainak is külön helyet biztosított. Érdekesség, hogy mindegyiket el is nevezte (Vatikán, Nektár, Remetelak, Názáret, Őrház). A kápolna így kapta az Emmaus nevet. Halála után, a hatóságok kijátszásával, itt temették el az udvaron. Mellette nyugszik két házvezetőnője, Luka Anna és Kozma Jánosné.

Az egykori Ify-birtok mellett, a turistaút mentén áll a tavaly átadott emlékpad, ahol az erdőt szemlélve megpihenhet a kiránduló. A pad kialakítása a plébánosi trónokat és a templomi ülőfülkéket, stallumokat idézi, díszes támláját az ajtó adja. A konzervált ajtót két új elemmel, egy kültéri információs táblával, nyílásában pedig új, a romos, de még álló tornyú kápolnát ábrázoló ólomüveg ablakkal látták el.

A kápolna és környéke a mai napig népszerű kirándulóhely, viszont a túrázók nem sokat tudnak a romok eredetéről. Az emlékpad így mementó és hiánypótló információs felület is egyben. Ebből kiderül, hogy az 1893-ban, Keszthelyen született Ify Lajost 1917-ben szentelték pappá. Legtermékenyebb évtizedei Fonyódhoz kötik, az ő idejében történt meg a plébánia alapítása, a templom bővítése, illetve az iskola építése. Értett az orgonaépítéshez, az ismereteket még pécsi tanulóévei alatt sajátította el. Fiatal plébánosként tevékenyen részt vett Fonyód egyházi, kulturális és közösségi életében. Ezüstmiséjét 1942-ben tartotta, amelyen több ezren vettek részt. Aztán elérkezett 1948, amikor a kommunista diktatúrával nem akart együttműködni, és a megváltozott körülmények miatt az egyház számára is gondot jelentett személye. Ekkor költözött a Balaton északi partjára s kezdte meg magánkápolnája felépítését. 1967-ben halt meg, temetéséről ügynöki jelentés készült, amely utal az elvonulás politikai okaira, de az is kiderül belőle, hogy a vidék egyházi vezetői, plébánosai szinte kivétel nélkül elkísérték utolsó útjára.