A Balaton szerelmese: Endrődi Sándor

Endrődi kalandos diákévei során számos iskolát megjárt, majd Pápán érettségizett. Külföldi tanulmányútjai (Berlin, Lipcse) és budapesti egyetemi évei után végül a kolozsvári egyetemen kapott tanári diplomát. Már fiatalkorában eljegyezte magát a versköltéssel. Fiatal évei alatt, főként nyaranta gyakran ellátogatott a Balatonhoz, elsősorban Balatonfüredre. Itt ismerte meg Écsy László fürdőigazgató unokahúgát, Antóniát. A fiatal lány szerelméért hét esztendeig küzdött. Érzelmeit Másodvirágzás című novellájában írta le és verseiben fogalmazta meg. A viszonzatlan szerelem sokszor távoli utazásokra késztette, így jutott el az Északi-tengerhez vagy kedvelt itáliai helyszíneire is. Végül a lány beadta derekát, de sajnos csak tíz év boldogság jutott nekik. Endrődi szinte egyszerre veszítette el betegségben két gyermekét és feleségét. Endrődi magánéleti tragédiái ellenére költői pályáján szép sikereket ért el. 1876-ban napvilágot látott Tücsökdalok című kötete, mely elismertséget hozott számára. Második verseskötetét már a Petőfi Társaság adta ki, Költemények címmel. Közben végezte tanári munkáját is, Nagyváradon, egészen 1892-ig. Ezt követően a fővárosba tette át székhelyét és hamarosan a korabeli köz- és irodalmi élet egyik fontos alakja lett. A Képviselőház naplóját szerkesztette, szerepet vállalt a Kisfaludy és Petőfi Társaság irodalomterjesztő tevékenységében és a nagy előd, Petőfi Sándor kultuszának építésében. Az 1890-es években sorra jelentek meg újabb kötetei, a legnagyobb sikert az 1897-ben kiadott Kuruc nóták hozta meg számára.

Balatonhoz fűződő viszonya legendás: az elsők közt tartották számon, aki Sárga Rózsa nevet viselő vitorlásával bejárta a tavat. Költeményeiben és prózájában is a Pannon Tenger népszerűsítője volt. Alsóőrsi villáját az első nyaralóépületként tartották számon, népi stílusban, nádtető fedéssel épült. Költők, írók találkozóhelyeként írták le a források. Alsóőrsi villája mellett gyakori látogatónak számított Blaha Lujzánál és Jókai Mórnál – aki Béla nevű fiának keresztapja lett –, Balatonfüreden. A nagy mesélővel gyakorta közösen vitorláztak, első útjuk felejthetetlen emlékét örökíti meg Szélcsend alatt című novellájában. A hangulatos írásból megtudhatjuk, hogy mennyire szerette volna Jókait egy remek vitorlázásban részesíteni, de a megfelelő szél hiánya meghiúsította kezdeményezését. Élete végén – betegsége ellenére – számos sikert ért el. Anakreoni dalai című (1910) kötetének vallásos verseit a kritikusok is elismeréssel méltatták. 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia Marczibányi díjjal jutalmazta. Élete végéig folytatta Heinrich Heine neves költő műveinek fordítását és megírta Petőfi napjai című, a nagy elődről szóló életrajzi művét. Utolsó éveiben a Jó pajtás című gyermeklap munkatársaként gyermekverseket költött, melyek 1921-ben Játszi órák címmel meg is jelentek. 1914-ben látott napvilágot válogatáskötete, melyben voltaképpen életétől és a költészettől egyaránt búcsút vett, de – második felesége gondoskodásával – még hat esztendeig, 1920. november 7-ig élt és részben alkotott is. A Kerepesi temető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra. Egyetlen – életben maradt fia, aki Balatonfüreden látta meg a napvilágot – Endrődi Béla (1886-1956) szintén író lett, művészetének nagy részét ifjúsági és gyermekregényei teszik ki.

A nagy elődök, Arany János és Petőfi Sándor irodalmi hagyományait továbbvivő, de Ady Endrére éppúgy ható Endrődire az utókor is büszkén emlékezik. Még életében utcát neveztek el róla szülővárosában, Veszprémben (1913-ban), majd 1929-ben Budapesten. A Balaton mellett Alsóörsön iskola, köztér, utca, park és szobor őrzi nevét. Csopak mellett a Csákány-hegyen álló kilátó szintén az ő nevét viseli.

Endrődi balatoni költeményei ma már nem igazán ismertek, de elemzésre érdemesek. Balaton mellett című verse az elmúlás metaforája. Ebben a költeményében sorra veszi a tó környéki változásokat, modernizációkat, párhuzamot vonva saját életének előrehaladtával. Balatonról szóló lírai munkái mellett egy egész novelláskötetet szentelt - Balatoni ég alatt címmel – a tó megörökítésének. Könyvében a sokféle tavi történet – zánkai Vérkútról, a Balaton jegéről, a tó tündéréről – mellett őszintén vall Balaton-szeretetéről is: „Mit szeretek, mit csodálok én annyit a Balatonmellékén, hogy minden vágyam, hajlamom, szeretetem bárhonnan, csak ide, mindig visszavon?! Valóságos vándormadara vagyok e vidéknek. Mintha egy bűvkörben forognék, röpködnék: lelkem tévelygéseit korlátozza a varázs, mely e táj arczáról homlokomra hull, szárnyaim lengése szüntelen visszacsillan a víz felületről s mindig közelebb állok a lebomláshoz, mint a felemelkedéshez. Nem tudom, mit érzek, csak sejtem, hogy valami rejtélyeset, titokszerűt, melyben legtöbb része van az áhítatnak, a rajongásnak és az imádásnak. Hallom e vidék szíve dobogását; előttem itt semmi sincs élettelen; mindenen rajta reszket az áldó életnek legalább annyi sugara, mennyi untig elég arra, hogy a hervadást és némaságot eltakarja. Minden zug ismerősöm, jó barátom, szeretőm, kedvesem.”

Kovács Emőke