Továbbfejlesztette az ötvenfilléres átdörzsölését

A művész meghívott vendége Németh István Péter tapolcai költő, író volt, akivel a frottázsalkotások inspirálta versei közös kötetükben is megjelentek.

Az esemény háziasszonya, Bayer Ilona televíziós újságíró, szerkesztő-műsorvezető elmondta, hogy Vörösváry Ákos, az Első Magyar Látványtár alapítója szerint T. Szabó László egyszerűen profi, professzionális képzőművész. Az alkotó úgy reflektált, hogy életében sokat jelent a barátság. 

- Az utam 1986-ban egyenesedett ki, amikor megkaptam a Művészeti Alap-tagságot és szellemi szabadfoglalkozású státuszban ugrottam fejest az ismeretlenbe, művészként próbáltam megélni. A festészet jellemezte ezt az időszakot, idővel aztán sokféle irányba elkalandoztam, de az út nagyjából egyenes maradt. Mindenáron szerettem volna egy olyan saját utat járni, amelyről még magam sem tudtam, hogy mi lesz, de éreztem, hogy előbb-utóbb megtalálom a magam kifejezésmódját. Sokan festettek, szobrászkodtak, de én nemigen találtam meg a magam helyét. Én magam nem a véletlennek, hanem a kényszernek köszönhetek sok mindent. Amikor a gazdasági válság sújtott bennünket, rákényszerültem, hogy a legegyszerűbb dolgokkal próbáljak művészetet alkotni. A kátránypapírt találtam meg mint alapanyagot, mert pénzem nem volt vászonra, de volt otthon egy tekercs kátránypapírom. Azt ragasztós masszával alapoztam le, hogy az olajfesték ne menjen rajta tönkre, majd belekarcoltam mindenféle ábrákat, amelyeket aztán olajjal megfestettem. Érdekes formavilágok alakultak ki rajta, és kíváncsi lettem, hogy ha azt átdörzsölném, mit kapnék vissza. Meglepő felületek jöttek elő, ez indított el aztán a frottázs, a dörzsnyomat útján, amit a saját utamnak nevezhetek – mondta T. Szabó László, aki később a frottázs alap technikából fejlesztett ki saját technikát, és meg kellett oldania, hogy színes legyen az alkotás. Kész elképzeléseit felnagyította a kátránypapírra, amelyhez máig hűséges maradt. 

- Rengeteg szimbólumot használok munkáimban. Nagy szerepet játszik életemben a barátság. Ahogy Ganczaugh Miklós barátom is mondta, a kitüntetései a barátai. Ezt a gondolatot magamévá tettem, én szintén így érzek. A bástyáim a barátaim, akik körülvesznek, és a baráti közegben biztonságban érzem magam. Ilyen barátom Németh István Péter, akitől megismerkedésünkkor a piacon könyvet vásároltam. Közös kiadványunkban aztán már verseket írt frottázsaimhoz. Vörösváry Ákos, akinek a világon egyedülálló gyűjtési módjába beleláthatok és így olyan műtárgyakkal kerülhetek kapcsolatba, amelyek nagyon sokat jelentenek számomra. A gyűjteményében sok munkám megtalálható, ott biztonságban érzem azokat. Bartunek Katalin a különféle stílusokban segít eligazodnom, nála az antik világ érint meg, és közöm lehet a tárgyak karbantartásához. Negyedik bástyám a feleségem. Sokat jelent számomra Mányai László feleségével együtt, Bayer Ilonát pedig nővéremnek tekinthetném, sok szép élmény köt össze ikonikus személyével – mondta T. Szabó László, aki beszélt még a kiállításairól, bemutatta katalógusait és a Németh István Péterrel közösen készített köteteket, albumokat. Az esten levetítették az alkotóról készített filmet is, amelyben bemutatta műtermét, és műalkotásnak is beillő gyönyörű kertjét. 

Németh István Péter arról beszélt, hogy a festményekkel, képekkel gyermekkora óta szoros, megmásíthatatlan kapcsolatban áll. Vallotta, hogy képekre emlékszik legélesebben, a legcáfolhatatlanabbul a beszédes képek vannak előtte visszaemlékezéseiben. Diákkorától vonzódik a képalkotókhoz, legyen az fotós, festőművész vagy szobrász. Amióta verseket ír, képekre is ír, és szinte mindig a kép készül ilyenkor először. Szólt arról is, hogy egy napon T. Szabó László szépírásos füzete anyagával kopogott be hozzá a könyvtár helyismereti gyűjteményébe. A festő kezébe ecset helyett toll került, versei kerültek hozzá. Elkészült az album, bár ekkor még nem írt verseket a frottázsokra. A festőművész Török János utcai házában szembesült később azzal, hogy milyen érték születik ott, ahol a kert is egy gyönyörűség.

- Szimbiózisba kerültünk egymással, frottázsait látva előbb-utóbb jött a történet, de azokkal is bele kellett férnem nyolc sorba, ahogy neki is adottak a keretek a képein. A versek többsége szinte egyhuzamban jött, mára harmincnál is több van. Ha a kortársak noszogatják újabb frottázsok készítésére, akkor én írok újabb verseket, nyolc sorban – mondta Németh István Péter.