Zircen megmutatták: így néztek ki a Balaton-partiak sok ezer éve

A Kutatók éjszakája keretében az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumában, a Megelevenedő múlt című előadásában arról beszélt, mit deríthetnek ki a csontokat vizsgáló kutatók. Ez azért érdekes, érint mindannyiunkat, mert a környéken az idők során megtelepedett népek genetikai öröksége bennünk él. 

Az állatcsontok általában erősebbek, mint az embereké, a háziasítottaké kicsit kevésbé. Az antropológus tudja az azon látható nyomokból, hogy a törés, a sérülés a halál előtt vagy utána történt, esetleg a feltáráskor keletkezett. Ha egészen fényes a felülete, akkor eleink eszközként használták. Az, hogy az emberek évezredekkel, -századokkal ezelőtt hogyan éltek, a csontokból derül ki. Elmondják, hány éves volt a tulajdonosa. Abból, hogy egy egykori temetőben mennyi a gyermekmaradvány, azok jellemzően milyen korúak, meghatározható a csecsemőhalandóság jellemző ideje, és következtetni lehet a népességszámra. A combcsontból a férfiak magasságára, s felismerhetők a női maradványok, mert a szülés miatt a nők medencecsontja nyitottabb. Nagy árat fizetett a női test a két lábon járásért, nehezebb volt a szülés, fejletlenebb az újszülött. Ha olyan ügyes lenne újszülöttként az embergyerek, mint a majomkölyök, tizenkét hónapnak kellene lennie a terhességnek, de akkor a súly miatt már nem tudná megszülni a csecsemőt a női test. A gyermekszülés jellemző életkorában így is öt-hatszor nagyobb volt egykor a nők halandósága, mint a férfiaké.

Mit mutathatnak még meg a csontok? Azt, hogy ha megsérült a láb, szúrás, vágás vagy a városok rossz higiéniája miatt, mivel nem volt antibiotikum, olyan lett a lábszárcsont, a rossz keringés, a bejutott kórokozók, a gyulladás miatt, mintha felpumpálták volna. A török korban pedig tipikus sérülésnek számított az alkarcsont törése, a fejre mért ütés önkéntelen elhárítása következtében. A hódoltság időszaka kegyetlen lehetett, ezt tanúsítják a csontok. Ha sötét színűek, az nem a bőrszínre utal, hanem a talaj miatt van, ahol sokáig rejtőzködtek. Az egykori mocsárban talált koponya egészen fekete. 

A koponyák megmutatják, hogy néztek ki eleink, az azok alapján készült arcrekonstrukciókat látva biztosan felismerünk olyan ma élőket, akik hasonlítanak rájuk. Ez az eljárás azért jó, mert megelevenednek őseink, azoknak is el lehet mesélni, jobban be lehet mutatni a kutatási eredményeket, akiknek különben nehéz felkelteni az érdeklődésüket azok iránt. Előfordult már, hogy az arcrekonstrukció alapján felismert mai hasonlóságot követett genetikai vizsgálat, és megtalálták az ős mai rokonát. Egyik honfoglaló vezérünknek Amerikában él a leszármazottja. 

Azért is fontosak a koponyák alapján megalkotott fejszobrok, mert az állatvilágban alig fordul elő a mimika, az érzések ilyen kifejezése, az arcjáték általi kommunikáció, ami által felismerhetjük, félnünk kell-e a másiktól. Úgy készülnek ezek a fejszobrok, hogy a szobrász először felrakosgatja az izmokat a koponyára, aztán a bőrt. Segít az arcformák statisztikája és a művészet, mert a haj vonala bizonytalan, az orrcsúcs alakja szintén. Az izomzatot, a tápláltságot ugyancsak figyelembe veszik.

A Zircen kiállított négy arcrekonstrukcióról megtudtunk pár érdekességet. Az első, az újkőkori azért fontos, már akkor már nemcsak vadásztak őseink, elkezdődött a földművelés, az állattartás, a gabonát a következő vetésig agyagedényekben tárolták. S a kutatások szerint mi többnyire ezeknek a már szántó-vető embereknek a leszármazottai vagyunk. A második arc tulajdonosa a X. században élt harcosként a Balatonnál, de az ő felmenői a mai Baskíriából származtak. A harmadik fej egy, az V. század második felében élt longobárd férfi koponyája alapján készült, négy nővel együtt temették el. A negyedik arcot egy olyan koponya alapján alkották meg, amelyen a XI. században kard ütött súlyos sebet. Viszont jól működtek ápolói gyógynövénykeverékei, mert túlélte, pedig visszatették a levágott koponyadarabot, holott korábban az ilyen skalpolt sérüléseknél inkább kivették gyógyításkor. 

Bernert Zsolt azt szintén elmondta, hogy az Árpád-házi uralkodók közül egyedül III. Béla koponyája van meg, el is készült – háromszor is – arcrekonstrukciója, az épp olyan, mint a Szent László-herma, tehát az azt megrendelő királyról mintázhatta meg a művész Szent Lászlót. Ugyancsak van arcrekonstrukciónk Dobó István egri várkapitányról és Janus Pannoniusról, így derült ki, hogy egy-egy festményen melyik alak ábrázolja őt, első, név szerint ismert költőnket.