Brigitta könyve

Nem derült ki, mindegy is, honnan származott az ötlet, hogy egy címlapinterjú készüljön Brigittával, aki egy napsütéses őszi napon ezért kereste fel A szív jezsuita magazin szerkesztőségét – tudjuk meg Tornya Erikától (RSCJ), aki sajtó alá rendezte a kötet anyagát. Az ő előszava, Ferenc pápa köszönő levele, Schäffer Erzsébet visszaemlékezése veszprémi találkozásukról, továbbá Vízi Elemér SJ záró gondolatai kaptak rózsaszín szegélyes oldalt, a többiek halványzöld keretesek, így is közvetítve Brigitta nővér életigenlését. Mert a diagnózis megszületésétől bízott a felgyógyulásban, amikor pedig már súlyos volt az állapota, a csodában, mert Isten mindent megtehet. 

Elfogadta a sorsát, nem békétlenkedett, a kórházi kezelések között is haladt előre a szerzetesi hivatása által megszabott úton. Rendházukban, ahol ketten laktak rendtársával és barátjával, Ticz Zsuzsa CJ nővérrel, sokan találtak megnyugvásra, lelki békére. Kertjükbe boldogan várták a meghívást az Open Circle-diákok, akiket a tanév során Brigitta és barátnője, Tátrainé Radics Rita tanárnő fakultatív lelkiségi körben fogott össze a Lovassy-gimnáziumban. Erről és életének minden jelentős állomásáról őszintén beszélt Brigitta a szerkesztőségben, ahol ámulva figyelték a munkatársak, hogy a nővér számára természetes kitárulkozás arra is vonatkozik, hogyan éli meg a szörnyű kór, a daganatos betegség fokozatos térfoglalását. Ritka erő birtokában volt; pár héttel halála előtt is még ő öntött lelket másokba. A kór győzött, ám mondatai, történetei által velünk marad Barnai Brigitta CJ szerzetesnővér (korábban angolkisasszony) egy szép kis kötetben, sok fotóval.