Ötezer-kétszáz bronzbetű József Attila verssoraiból

A Balaton déli partján fekvő település első írásos említése Zarrosozow, avagy „Szárazaszó” – száraz völgy – névvel 1082-ből származik. Ezt Bakay Kornél régészprofesszor cáfolta, mondván, az aszó nemcsak kiszáradó völgyet, de patakot is jelent. Van olyan elmélet is, hogy Szárszó az Árpád-kori magyar királyság egyik települése volt, az István fia, Imre halálát követő trónviszály után alapította Szár László s innen a név. A középkorban a tihanyi apátnak és a veszprémi káptalannak is voltak birtokai itt. A falu 1733-tól a Hunyady család birtoka volt. 1743-ban kezdték el az oktatást a katolikus, 1800-ban a református iskolában. A település a 19. században gyors fejlődésnek indult, ehhez hozzájárult az 1861-ben elkészült déli vasút és a század végén meginduló balatoni fürdőkultúra.

Balatonszárszó neve összefonódik József Attila halálával, aki szanatóriumi kezelése után 1937. november 4-én került Szárszóra, az egykori Horváth-panzió épületébe, ahol akkor nővérei laktak. Itt születtek utolsó költeményei, a Talán eltűnök hirtelen, a Karóval jöttél, az Íme, hát megleltem hazámat. A súlyosan depressziós költő fölöslegességérzéstől, kishitűségtől szenvedett, foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata. November 28-án szerelme, Flóra látogatta meg, majd december 2-án – a halálát megelőző napon – a Szép Szó vezérkara, Ignotus, Fejtő, Hatvany. Új kötetlehetőségről, lektori állásról és a régen várt Baumgarten-díj odaítéléséről hoztak híreket. 

Másnap mintha kicserélték volna, újra tervezgetett. Este sétálni indult. 19 óra 35 perckor az állomáson egy tehervonat halálra gázolta. Még ma is vitatják, öngyilkos lett-e, vagy halála véletlen baleset volt. Garamvölgyi László írja, házasságot tervezett Flórával, Jolánnal ennek helyszínét, a katolikus templomot is megnézték. Halála előtt 86 perccel ezt mondta: „Önmagam saját módszerrel fogom gyógyítani testemet-lelkemet”. 

A szárszói temetőben temették el, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Az emlékét őrző kiállítást az egykori Horváth-panzióban rendezték be a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából és magántulajdonban lévő dokumentumok, fotók, tárgyak segítségével. A tágas, látványos belső térben ritmikusan elrendezett anyag interaktív. Lenyűgözőek a nagyméretű fotók, meghallgathatók a költő versei, azok megzenésített változatai. Tartalmas szellemi feltöltődés az itt töltött idő. Szenzációs, az érzelmekre ható, barátoktól és a költő verseiből származó idézeteket olvashatunk, láthatjuk félbemaradt Rorschach-tesztjének megfejtését, eddig nem publikált fotókat, kordokumentumokat, az ágyát, az inget, amelyet a baleset idején viselt. Lehet játszani fotóiból kirakóst, ami a gyermekeket is leköti. 

Alig pár méterre halálának helyszínétől, a tóparti parkban Ortutay Tamás szobrászművész és Sarkady Mária építész alkotása őrzi emlékét, mely síneken guruló vonatkerekeken áll. Rajta verseiből vett idézetek, a Születésnapomra, a Tiszta szívvel, az Óda, a Reménytelenül és más műveiből. A szobrász 5200 bronzbetűből rakta ki a verssorokat.