Jeles évfordulók

Március 6.

Az évek múlásával az ember életében szaporodnak a korábban felfoghatatlannak tűnő évfordulók, jelesül, hogy ez meg az történt huszonöt vagy éppen ötven esztendővel ezelőtt. Még jó, hogy nem száz. És menetrendszerűen megérkezik a nyilallás, hogy Jézusom, mintha csak tegnap lett volna. Szóval az idő repül, suhan nesztelen, nem pont angyalszárnyakon, de nem is ólomlábakon, inkább közömbösen és szenvtelenül. Minden elmúlik, de a Töki örök. Huszonöt évvel ezelőtt (tehát tegnap) mutatták be a mozik a Coen tesók egyik alapvetését, A nagy Lebowskit, minek köszönhetően nálunk még a húsvéti nyuszit is Lebowskinak hívták. Pedig a történet elég lassan indult. A film alig hozta vissza a belefeccölt pénzt, és a kultikus státuszra is várni kellett egy darabig. Aztán egyszercsak sokaknak leesett. Konkrétan az, hogy itt egy filmen túli, speciális dologgal állunk szemben, és aztán már nem volt megállás. A karakterek (Töki, Walter, Donny, Jesus) önálló életet kezdtek el élni, a párbeszédek szállóigévé váltak, egyes jelenetek szó szerinti idézése beszélgetések alapjául szolgál a mai napig, és ha egy szőnyegre pillantunk, azonnal látjuk, hogy ,,jól összefogja a szobát”. Keményvonalas rajongók egy kicsiny, ám lelkes csoportja vallást alapított, ez lett a dudeizmus (az eredetiben Töki neve The Dude – a szerző), valamint egy vidéki bowlingpályán fehérorosz iszogatása közben megálmodták az azóta is működő Lebowski Fesztivált. Kevés filmnek van ilyen utóélete, a jelenség talán egyedül a világszerte üzemelő Twin Peaks-klubokéhoz hasonlítható. Mindezt huszonöt évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, beleértve az alkotókat is. Egyedül a Jesust alakító John Turturróban villant fel a jövő, hogy ,,ezzel vagy tönkrevágom a karrieremet, vagy örökre beírom magam a filmtörténetbe”. Az utóbbi történt.

Március 7.

Az viszont már végképp hihetetlen, hogy a Muzsikás együttes ötven éve van a pályán. Jó, a Rolling Stones meg már hatvan(egy), de azért mégis. A párhuzam egyébként nem véletlen, a Muzsikásnak volt egy olyan korszaka, amikor a megszólalás nem csupán nyomokban emlékeztetett a Stoneséra, és egyébként is, laikusként nem félek kimondani, hogy a blues és az autentikus magyar népzene lelki gyökerei felettébb érdekes hasonlóságot mutatnak. A Muzsikással intenzívebben először egy erdélyi turnéjukon találkoztam, a hátukon cipelték vissza mindazt, amit egykoron megtanultak és elhoztak. Frenetikus volt. Azóta is élénken él bennem minden hang és „díszlet”, a cigánysortól a hajnali vasúti sínekig (when the train comin’ the station, ha már Rolling), és tényleg, ugyanaz a reveláció volt, mint amikor életemben először meghallottam élőben a Sympathy for the Devilt. Hogy ez az én zeném. És persze ördög bújt a vonókba. A világ egyik legjobb világzenekara azóta is járja a világot, falusi iskoláktól a legnagyobb és leghíresebb koncerttermekig, és még néhány nap, és Veszprémben is láthatjuk őket. Március 18-án a Hangvilla a Muzsikás 50 turné egyik jelentős állomása, a zenekar vendége Kacsó Hanga (ének) és Balogh Kálmán (cimbalom). A magam részéről vágom a centit.

Március 8.

Nemzetközi nő- és Zoltán-nap. Így volt ez 1973 márciusában is. Attól eltekintve, hogy megjelent a rock történetének egyik legnagyobb hatású, máig megunhatatlan nagylemeze. Még mostanság is eladnak belőle évente negyedmillió darabot, összesítésben több mint ötvenmilliónál tartunk. Én ebből két rongyosra hallgatott vinyllel és egy cd-vel járultam hozzá a fogyáshoz, az utóbbi még kitart. Képzeljük el a pillanatot. A négy zenész a felvétel végeztével kilép a stúdióból, érzik, hogy valami egészen különlegeset követtek el, de arról még fogalmuk sincs, hogy mekkorát dobtak. Hogy például ez a nem pont a közízlést kiszolgáló album még tizenöt évig tanyázik az amerikai slágerlisták élbolyában. Ötven éve ennek. A Pink Floyd The Dark Side of the Moon című lemeze a progresszívnek és pszichedelikusnak is nevezett zene egyik csúcspontja. Roger Waters dalszövegei pedig olyasmikkel ,,szórakoztatnak” minket, mint az elidegenedés, a háború, a pénz hatalma és az őrület, nem csoda hát, hogy folyamatosan aktuálisnak érezzük. Még a borítója is a popkultúra egyik ikonikus darabja, a prizma (Storm Thorgerson alkotása) legalább akkora karriert futott be, mint Andy Warhol banánja. És ha mindez nem lenne elég, az album komoly szerepet játszott egy másik kultikus alkotás, a Monty Python Gyalog galopp című őrületének létrejöttében. A Pink Floyd ugyanis a The Dark Side of the Moon bevételéből állta a film költségvetésének egy részét.