2022.10.25. 11:00
Kormos Anett akkor szeret jó fej lenni, ha van kedve hozzá
Személyes hangvételű és igen jó hangulatú író-olvasó találkozón látta vendégül a közelmúltban Kormos Anett újságíró-humoristát a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár.
Kormos Anett író-humorista jelenleg önálló estjével járja az országot Fotó: Szabó Péter Dániel
Az esten a több könyvet is jegyző író sajátos, rá jellemző, öniróniát sem nélkülöző humorral mesélt életéről és munkájáról. Beszélgetőtársa régi barátja és főiskolai csoporttársa, Bregócs Zsuzsanna tanár volt, akivel a szombathelyi főiskolán töltött éveket, s Anett pályájának kezdeti lépéseit is felelevenítették. Az est főszereplője elmondta, igyekszik minél több lábon állni. Belekóstolt a szépirodalomba, dolgozott újságíróként, de számos televíziós sorozat forgatókönyve is fűződik a nevéhez. A legtöbben azonban humoristaként ismerik, hiszen 2009-ben benevezett a Magyar Televízió Mondom a magamét! című tehetségkutató műsorába, ahol egyrészt második helyezést ért el, másrészt pedig felfigyelt rá Litkai Gergely, a hazai stand-up comedy zászlóshajójának számító Dumaszínház vezetője. 2010 tavaszán már a nagy múltú társulatnál lépett színpadra, sajátos humorával hamar sok hívet szerzett magának szerte az országban.
– Akkor szeretek jó fej lenni, ha van kedvem hozzá. Persze ez a szórakoztatóiparban nem éppen előnyös – válaszolta némi iróniát sem mellőzve arra a kérdésre, ami a humoristák állandó megfeleléskényszerére vonatkozott. Aztán elmondta, ma már nem tagja a Dumaszínház csapatának, önálló estjével járja az országot, számára is meglepő sikerrel. Azért is lényeges ez, tette hozzá, mert kiemelten fontos számára a közönség visszajelzése. A pozitív visszacsatolásokból tud építkezni a hétköznapokban, ez ad számára igazi motivációt az íráshoz.
Idén az Országos Könyvtári Napok központi eleme az esélyegyenlőség volt, amiről a döntően férfiak uralta szakmában helytálló Kormos Anett is beszélt. – Nem olyan világot élünk, mint ötven vagy akár száz esztendővel ezelőtt. Az embernek alkalmazkodnia kell a változásokhoz, és azt gondolom, ahhoz, hogy az embert egyenlőként tekintsék egy munkahelyen vagy bármilyen közösségben, elsősorban egyénként kell tennünk.