Csillaghullás és möbiusz a révfülöpi galériában

A szombati Szétágazó, összefutó című kiállítás megnyitóján Aknai Katalin művészettörténész mutatta be az alkotót és műveit.  

- Most augusztusban, amikor állandóan aszteroida hullást láthatunk, felmerül bennem a kérdés, hogy vajon miért nem függőlegesen esnek és kápráznak a hulló csillagok, mint Haász Kati alkotásain? A képeiben bennük van egy nagy rendszer és a motívum is. Utóbbi, amit nevezzünk möbiusznak, egyszerre ornamens és a világ egyik felfogása eszköze is lehet. De mikor motívum és mikor ornamens? A kettő egyeztethető-e egymással? A csillaghullás itt függőleges, de közben folyton belejátszik a möbiusz rendszeres, de olykor kilengő mozgása. Olyan, mintha két tér fordulna egymásba, ráadásul beköszön még az idő dimenziója is, amely arányos a mű készültével, a mi felfogó képességünkkel és valahogy a kép önnön történésével. Ez festészet és nem kinetizmus, vagy más dinamika. Ez a kép síkján történik, amelyben a színek is nagyon fontos szerepet játszanak. Amikor azokról beszélek, akkor az ornamens, a mozgás, a vonal színre viteléről van szó, mint egy színjátékról. Kati festészetének két fontos eleme azonban itt nem jelenik meg. A függöny, vagy lepel és a maszkok, amelyek időnként együtt is láthatók és a festészet színre vitelét még inkább erősítik. Azonban, ha nagyon nézzük, felfedezhetjük a konstruktív énprofilokat, amik hol magasba törő konstrukciók, hol szétnyíló arcélek. Ezek a motívumok mindvégig itt játszanak. Nagy meglepetés viszont a cianotípia sorozat, amelyről első pillantásra nem is tudjuk eldönteni, hogy finom míves akvarell, vagy más technika. Ez egy, a fotogramhoz hasonló sokszorosítási eljárás. Különböző kémiai összetevők teszik lehetővé az előhívását, meg víz és türelem. Ez az, ami tartogatja azt a meglepetést, amely a festészetben olyan lehengerlő tud lenni. Hogy van benne tervezettség, véletlen, kockázat. És hogy ott zajlik a fejben és a kézben. A meghívón egy rajzoló kéz látható, továbbá egy möbiusz és egy iránytű, amely egy kicsit önarckép és visszavezet ahhoz a helyhez, amely egy művész számára mindig nagyon fontos. A műhelyhez és annak univerzumához. Itt találkozik össze a csillagos ég, ahol elsuhan egy csillag és az az univerzum, amely lehet nagyon kicsi és lehet tág is, mint amilyen Haász Kati festészeti világa – mondta Aknai Katalin.  

A kiállítás augusztus 16-tól szeptember negyedikéig látogatható.