Minden napra egy vers: Egri Zsófia kedvenc versét mutatjuk be

A magyar költészet napja alkalmából a Pannon Várszínház színészeit kértük fel, hogy szavalják el saját, kedvenc, magyar versüket, és osszák meg a veol olvasóival.

Horváth László

20200206 Veszprém Hangvilla. Hamlet előadás próbája Pesthy Márton fotó Veszprém Megyei Napló

Fotó: Pesthy Márton/Napló

Egri Zsófia 2017-ben végzett színészként a Pesti Magyar Színiakadémián Gémes Antos és Király Attila osztályában. Az akadémiai évek alatt a Pesti Magyar Színház színpadán szerezhetett szakmai gyakorlatot. Szívesen foglalkozik improvizációval is. Ezzel kapcsolatban gyakran tart gyerekeknek foglalkozásokat, többek között nyári tábor keretein belül is. 2012 és 2014 között a budapesti Örkény István Színház ifjúsági csoportjának volt a tagja, ahol többek között lehetősége volt beletekinteni a színházi nevelés világába, ott kezdte el érdekelni a színháznak ezen része is.

Egri Zsófia a Pannon Várszínház színésze Áprily Lajos Fegyvertelen vadász dala című költeményét adja elő.

Áprily Lajos erdélyi protestáns családban született Jékely Lajos néven 1887-ben. (Legidősebb fia Jékely Zoltán néven lett szintén ismert költő.) Gyermekkorát a gyönyörű erdélyi Sóvidéken töltötte, ami egész életét meghatározta; 1899-től pedig a kolozsvári református kollégium növendéke lett. Magyar-német szakos tanári diplomát szerzett, később, 1929-ben feleségével és gyermekeivel Budapestre települt, ahol Áprily először a Lónyay utcai református gimnáziumban vállalt állást, majd 1934-ben kinevezték a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatójává. Tanítványai között volt Nemes Nagy Ágnes is, aki nagyrészt Áprily hatására kezdett írni, és a közös iskolai kirándulásokon diákjainak a természet iránti rajongását is átadta.

Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász dala

Völgyek felett hangos torokkal

üzenhet a vadásztülök.

Békét kötök az állatokkal,

az erdővel kibékülök.

Rejtőzve már többé nem állok

zsákmánnyal csábító lesen.

Márciusi szalonka-párok

suhanjanak szerelmesen.

Jöhet a bükkös karcsu vadja,

a lenge-lányos őz-alak,

nem puska-dörrenés fogadja,

csak egy szelíd „nem bántalak”.

Völgyben, vadonban, rónaságon

a békesség bolyong velem.

Csak egy öröm van a világon

s ez az öröm fegyvertelen.

S a régi őz, ki annyi vérrel

pirosított havat, mohát,

s reám nézett rémült szemével,

a régi őz is megbocsát.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában