Demel Eszter tanári és karmesteri sikerei a Kokas-pedagógián alapulnak

Demel Eszter 22 éves volt, amikor először találkozott Kokas Klárával és ez egész későbbi életét meghatározta. Tanár kollégáival szolfézsórát látogattak meg a budapesti Váli úti általános iskolában. Nagy körben egy szőnyegen ültek a gyerekek, szólt a zene és középen egy lány táncolt. Hogyan lehet így zenei írást-olvasást tanítani? Fantasztikusan! Kokas Klára – Kodály-tanítványként – kereste azokat a kifejezési formákat, amik közel állnak a gyermeki lélekhez, beindítják a fantáziájukat, érzelmileg motiválják őket, megtanítják a „zenefigyelemre” őket és a szabad mozgáson keresztül az önkifejezésre. A foglalkozásait bensőséges bizalmi légkör jellemezte. Szülők és gyermekeik közösen vettek részt az órákon, ezzel segítve a szorosabb kötődést, a rácsodálkozást a saját gyermekük megnyilvánulásaira. Az órák során nagy hangsúlyt fektetett a közösség kreativitására, spontán módon, a résztvevő gyerekek és felnőttek ötleteit felhasználva alakította a történéseket. Az órák felépítése, a rendszeresen visszatérő elemek, érzelmi biztonságot adtak. Jó volt megtapasztalni, hogy nem megfelelni akarnak, hanem közösen, örömmel, részt venni valami izgalmas dologban – hangsúlyozta Demel Eszter. Kokas foglalkozásait ugyanis az empátia, a tolerancia, a szeretet, a kíváncsiság és az öröm jellemezte.

Demel Eszter a szolfézs óráit is a Kokas-pedagógia szellemében igyekszik megtartani. Nem könnyű a szabadságot és az eredményességet összhangba hozni. A Kokas foglalkozásoknak pontos rendje van, amit a Kokas Klára Agape Zene-Életöröm Alapítvány kódexe tartalmaz: névéneklés; énekes körjáték-mozgással, a nevek behelyettesítésével; zenehallgatás előtti csend, belső nyugalom megteremtése; többször ismétlődő, egy-két perces autentikus, minőségi zenei részlet hallgatása, szabad testhelyzetben; zenére improvizált, egyedi tánc; felidézés – beszédkészség fejlesztése; ábrázolás – rajz, festés, mintázás; képmesélés- a saját alkotásról; búcsúének. Természetesen egy óra keretébe nem fér el minden, a gyerekek aznapi kedve – fáradtsága, aktivitása, szétszórtsága, szomorúsága – meghatározza az óra menetét. A legfontosabb, hogy közösen, örömben, biztonságban érezzék magukat.

Kokas Klára sok évtizedes munkáját és eredményeit halála után a Kokas Klára Agape Zene-Életöröm Alapítvány művészei és munkatársai állították össze. Megjelentettek CD- és DVD-gyűjteményt, akkreditált továbbképzéseket vezetnek. Úgy vélik, minden gyerek legfontosabb igénye a felnőttek teljes figyelme. A mindennapjaikban oly ritka élmény, hogy rájuk, és csak rájuk figyelnek, osztatlanul. Pedig aki lehajol a gyerekekhez, görbén marad. Aki közéjük telepszik, a szemükbe nézhet.

Demel Eszter tanári és karmesteri sikerei a Kokas-pedagógián alapulnak, továbbadja a zenei nevelést motiváló Agape örömét. Pályája során foglalkozásokat tartott szülőknek, gyerekeknek (bölcsődés, óvodás korosztály) autista gyerekeknek, pedagógusoknak.