„A slam poetry számomra a Szabadság” – Tóth Roland veszprémi slammerrel beszélgettünk

Tóth Roland Veszprémben született, de nem csak a városhoz, hanem annak környékéhez is szorosan kötődik.

- Sokáig éltünk Paloznakon, az óvodát és az általános iskola első négy osztályát ezért Csopakon végeztem el, utána költöztünk be Veszprémbe. Itt a Báthory István Általános Iskolába jártam, majd a Jendrassik-Venesz Szakközépiskola vendéglátás-idegenforgalom szakirányán tanultam tovább.

Roland megosztotta velünk, hogy ez – mint utólag kiderült – nem volt a legjobb választás, mivel látásproblémái miatt eltanácsolták a pályától, és végül az érettségit ugyan letehette a középiskolában, szakmát nem kapott a kezébe.

- Ez a szembetegség tulajdonképpen egy genetikai elváltozás, micropthalmosnak hívják. A bal szemem kisebb, nem fejlődött ki rendesen, és nem is látok vele – mondta Roland, majd hozzátette, hogy talán szerencsésebb lett volna, ha a Lovassyba megy, mert oda is felvették. Csak néhány döntést bánt meg az életében, de az egyik ez.

Érettségi után a szombathelyi főiskola földrajz-informatikus könyvtáros szakára járt, de különböző anyagi és családi problémák miatt félbe kellett szakítania a tanulmányait.

- Muszáj volt elkezdenem dolgozni, hogy segíteni tudjam az édesanyámat. Szerencsére, ahhoz a céghez, amelynél a diákmunkámat végeztem felvettek, és azóta is – most már 16 éve – ott dolgozom.

Kérdésünkre Roland elmondta, hogy a slam poetryhez vezető útjának egyik kiindulópontja éppen a betegsége volt, és az utóbbi időben írt szövegeinek az erejét a nehezen megélt életesemények, a lelki vívódások adják.

- Mivel a bal szememmel nem látok, az ehhez kapcsolódó agyterületem más funkcióra specializálódhatott. Nagyon erős lett a passzív memóriám és a nyelvi érzékem is. Ez utóbbi leginkább a szóviccek gyártásában nyilvánul meg nálam – osztotta meg velünk Roland, majd hozzáfűzte, hogy eleinte a slamjeinek alapját is ezek a szóviccek, nyelvi poénok képezték.

A slammer elsősorban a vidám, sci-fi vagy fantasy jellegű könyveket és filmeket szereti, a korai szövegeinek témáját és hangulatát ez meg is határozta. Székely Nagy György paródiáit, Terry Pratchett Korongvilág-regényeit, Daniel Keyes Virágot Algernonnak című könyvét és a L’art pour l’art társulat előadásait említi a meghatározó olvasmányok és élmények között.

- A slam poetry világába konkrétan Kotroczó Máté kapcsolt be, aki azontúl, hogy 2009-ben megszervezte az odaLÖKött KÖLtészetet, a Báthoryban osztálytársam is volt. A veszprémi slam történetének második estjén már fel is léptem, és meg is nyertem a tízszavas versenyt. Eleinte még inkább poénos, a valóságtól kicsit elrugaszkodott szövegeket írtam, de ma már a mélyebb, személyesebb témák felé fordultam. A belőlem nagyon pozitív vagy nagyon negatív érzéseket kiváltó dolgokról szeretek írni. A semlegesről nem tudok – mondta Roland.

Kérdésünkre hozzátette azt is, hogy az utóbbi időben a slam országos szinten is ebbe a személyesebb irányba indult el a korábbi közéleti-politikai tematikával szemben.

Tóth Roland, akit slam-körökben mindenki csak Rollcsinak hív, nagyjából másfél éve vette át a veszprémi slam poetry irányítását, mikor is a korábbi vezető Tóth Szabolcs „Executor” családi és munkahelyi elfoglaltságai miatt átadta neki ezt a szerepkört.

- Nem gondolom magam vezetőnek, inkább szervező, koordinátor és adminisztrációs munkatárs vagyok, technikai vezető esetleg. Sokan segítenek körülöttem szervezni a veszprémi slamet. Mi egy közösség, egy család vagyunk. Van egy hatosfogatunk: Tóth Szabolcs, Éltető Erzsébet, Balogh Gábor, Göncz Norbert, Somogyi Csaba és jómagam. Mi vagyunk az itteni slam magja. Együtt visszük az odaLÖKött KÖLtészetet – jegyezte meg a slammer.

Majd hozzátette, hogy arra azért nagyon büszke, hogy a tavalyi tízéves jubileumi eseményt sikerült szinte teljesen egyedül leszerveznie. A szülinapi slamen harminc fellépő vett részt a Művészetek Háza udvarán.

- Szinte mindenki ott volt, akiknek valaha valamilyen köze volt az odaLÖKött KÖLtészethez. Nagy élmény volt látni, hogy együtt van a csapat – mesélte lelkesen Roland.

A veszprémi slam poetry jelenlegi helyzetével kapcsolatba a slammer elmondta, hogy a városban akkor virágzott a villámköltészet, amikor több hallgatóval rendelkezett a Pannon Egyetemen a magyar- és a drámaszak.

- Sok előadó jött ebből a körből, de a közönségünk nagy részét is ők tették ki. Ráadásul ebben az időszakban – 2015, 2016 körül – rengeteg irodalomhoz közeli, elismert ember járt az eseményekre: Ladányi István tanár úr gyakran eljött, de Géczy János tanár úr is többször megtisztelt minket – tette hozzá.

Az utánpótlást főleg a középiskolások jelentik. Tóth Roland kiemelte, hogy a Veszprémi Középiskolai Kollégium adja elsősorban az új közönséget és az új előadókat is. Több közoktatási intézmény is meghívta már a csapatot rendhagyó órákat tartani, így is tud bővülni a slam iránt érdeklődők köre.

Tóth Roland háláját fejezte ki a Művészetek Házának és Kilián Lászlónak, valamint az Utas és holdvilág Antikváriumnak és Molnár Sándornak is, akiknek sokat köszönhetnek, hiszen sokszor biztosítanak helyszínt az eseményeikhez, és gyakran hívják őket fellépni is. Ebből a gondolatból kanyarodott tovább Roland a veszprémi slam jelenlegi legnagyobb problémája, a helyhiány felé.

- Sajnos nincs megfelelő helyszínünk a havi eseményekhez. Ez a legnagyobb gond.

A Hangvillával egyeztettünk legutóbb, és úgy volt, hogy áprilisban át is tudunk oda költözni, de a vírus miatt le kellett fújni mindent. Most szüneteltetjük a versenyeket, de ha újra el tudunk indulni, jó lenne egy fix hely a veszprémi slamnek, már csak azért is, mert nagy terveink vannak. Szeretnénk a hazai legnépszerűbb slammerek közül lehívni Veszprémbe vendégelőadókat – mondta Roland, majd folytatta:

- 2016 májusa óta fut egy másik slam-projekt is Full Kontakt néven, amelynek szerencsére megvan az állandó helyszíne. A TEREM biztosítja nekünk azt a szabad szellemi környezetet, amelyre szükségünk van.

Végezetül Roland kérdésünkre elmondta, hogy ha egy szóban kellene megfogalmaznia, hogy mit jelent számára a slam poetry, azt mondaná:

- Szabadság.