Fordulatos és fondorlatos történet a Pannon Várszínház új darabja

Molnár Ferenc vígjátékát a Pannon Várszínház Szelle Dávid rendezésében állította színpadra. A doktor úr Molnár Ferenc első önálló színpadi műve volt, amely 1902-ben nagy sikert aratott. A könnyed vígjáték egy nagyravágyó ügyvéd, dr. Sárkány (Keresztesi László) és „tettestársa”, Puzsér (Molnár Ervin) furcsa, szimbiotikus kapcsolatáról szól. A sztárügyvéd Sárkány egy minden hájjal megkent, ám szeretni való rablóval, ­Puzsérral, amolyan 20. századi Robin Hooddal ápol mély, baráti és üzleti viszonyt. Puzsért viszont már annyira elhomályosította a lopási vágy, hogy olykor saját szeretett, drága ügyvéd urától akar ellopni ezt-azt. Persze, hogy a történet ne legyen egyszerű, dr. Sárkány neje (Pap Lívia) is egy kicsit csalfa, Csató (Szelle Dávid) pedig lubickol a csábító szerepében. Húga, Lenke (Egri Zsófia) pedig az írnokkal, Bertalannal (Ifjú Martin) kötött mélyebb „barátságot”, akiket a vicces házvezetőnő, Marosiné (Oravecz Edit) tart szemmel.

A kesze-kusza szövevény tehát adott, ami melegágya a komédiának. A Pannon Várszínház a tőle megszokott módon megújította a darabot, az eredeti előadáshoz és a filmhez képest is teljesen új élménnyel lehetünk gazdagabbak. A lassan kibomló cselekményt és hosszas karakterbemutatásokat Szelle Dávid rendezésében gyorsabb tempóban, lendületesen élhetjük át, ahogyan azt egy 21. századi befogadó el is várja. Ám nem csak ebben áll a modernsége a veszprémi előadásnak, a több mint száz évvel ezelőtt írt darabot ugyanis mai környezetbe emelték át, így egy teljesen kortárs vígjáték születhetett.

A vígjátékok legfontosabb összetevője, hogy ellentétekre épül: valóság-látszat, értékes-értéktelen. Az ilyen művekben gyakori egy-egy élethelyzet humoros ábrázolása, emellett a már említett félreértések is fontos szerepet kapnak. Alapvetően már egy ilyen karikírozott világ is nevetésre tudja sarkallni a nézőt, ám a Pannon Várszínház mindig csepegtet a nevetésbe egy kis keserűséget, groteszket, értékválságot, értékvesztést. Ezeket mind a mű főhőse szenvedheti el, és itt érkezik az újabb, rejtett csavar a történetben. Ki a főhős a darabban?

Ha sorra vesszük a kiemelt szereplőket, zavarba ejtőnek tűnik a kérdés, hiszen nem tudunk rá egyértelmű választ adni. Puzsér, a rabló, aki elveszíti kontrollját ösztönei felett, dr. Sárkány, akit elvakít a dicsfény, de a történet végére alázatot tanul, vagy a csalfa nej, akinek segítőkészségén túlnő a hiúsága? Vagy talán a két fiatal? A főhős sajátossága, hogy egyetemes értékeket közvetít, és a szüzsé előrehaladtával túlesik a fordulóponton, ami egyfajta feloldozást ad számára.

A doktor úr végeláthatatlan, szövevényes történetében érdemes nem csupán az egész képet nézni, az összefonódó történetekkel és fondorlatokkal, hanem az egyénekre, a különálló élethelyzetekre és fejlődéstörténetekre tenni a fókuszt.