Akkor és most – Pápa, a Dunántúl Athénja

Pápa első írásos említését kutatva több évszámmal is találkozhat az érdeklődő. A legkorábbi az 1061-es év, mikor is egy malomadományozási ügylet kapcsán említik meg Pápa nevét a zselicszentjakabi adománylevélben. Igaz, a történészek ma már valószínűbbnek tartják, hogy az oklevélben található „molam in Papa” kifejezés, nem Pápa városára, hanem egy Somogy megyei település pápai malmára vonatkozik, nem árt feljegyeznünk ezt az évszámot is, mivel az internet hálóján ez az adat is fennakadt, csakhogy több helyen az előbb említett kiegészítés nélkül.

Biztosra vehetjük azonban, hogy a II. András királyunk idejéből, 1214-ből és 1225-ből való utalásokat már a Veszprém megyei Pápáról jegyezték fel. Utóbbi egy Smaragdus nevű főesperes kapcsán említi a város nevét, előbbi pedig a „viam, quae venit de Papa” – „az utat, amely Pápáról jön” – töredéket tartalmazza.

Pápa igazi fénykora az 1700-as évek második felében kezdődött el. Javarészt az Esterházy-család törekvéseinek köszönhetően ekkor épült fel a barokk hangulatú belváros, a klasszicizáló (copf stílusú) Nagytemplom, és ekkor kapta meg mai formáját a ferences templom is.

Az első fotópáron a Nagytemplom, vagyis a Szent István vértanú-templom látható egy 1941-es és egy 2020-as felvételen, a második montázson a templom hátulról látható. A baloldali kép 1961-ben, a jobboldali 2020-ban készült.

Az 1800-as években Pápa Magyarország egyik ikonikus városa lett, köszönhetően rendkívüli minőséget képviselő oktatási intézményeinek. A XIX. század tudományos, irodalmi vagy politikai életének meghatározó személyiségei közül rengetegen tanultak a Dunántúl Athénjában. Ide járt gimnáziumba Deák Ferenc, de itt tanult Petőfi Sándor, Jókai Mór, Orlay Petrich Soma, Eötvös Károly és Cholnoky Viktor is.

A következő montázsok a Fő tér egy részletét és a Kossuth utcai átjárót mutatják be. A fotók 1934-ből, 1968-ból és 2020-ból származnak.

Pápa napjainkban is őrzi örökségét. Igazi iskolaváros és – amennyiben csak a belvárost nézzük – barokk ékszerdoboz. A külső részekre sajnos nem illik ez a kifejezés. Sok a romos, leamortizált épület, sok a rendezetlen terület. Természetesen ezen a ponton megkerülhetetlenné válik a pénz, hiszen hiába a legszebb elképzelés, ha nincs miből megvalósítani. És persze teljesen érthető és nyilvánvaló, hogy a belvárossal kell kezdeni a felújítási és restaurációs munkálatokat. Mindenesetre bízzunk benne, hogy hamarosan az ékszerdoboz környezete is lehetőséget kap a ragyogásra.

A végére pedig egy kis érdekesség. A fotón a tapolcafői templom látható 1955-ben, a templom előtti tóval, amely a bakonyi bauxitbányászatnak köszönhetően 1967 szeptemberében kiszáradt.

További fotókért tekintsd meg galériánkat:

Sorozatunk első részében Ajkával foglalkoztunk. A bányászvárosról szóló írást és a fotókat ide kattintva érheted el.