Bakonytamási: egy falu, amely jó kezekben van

Mire jó a helytörténet-kutatás, milyen pozitív hozadéka lehet az adott településen élők számára?

Ez összetett kérdés. Hadd kezdjem az egyén szintjén, nekem mire is jó. Én úgy tekintem, hogy a kutatással a szülőföldemet szolgálom, hiszen, ha kaptam, akkor úgy illik, hogy vissza is adjak valamit. Szerencsés vagyok, mert ezt nem kötelező feladatként, inkább szórakozásként élem meg. Miközben újra csak kapok, mert a helytörténet-kutatás révén már eddig is több értékes emberrel ismerkedhettem meg.

Tágabb összefüggésben a helytörténet-kutatás szerintem a jól funkcionáló közösség alappillérének tekinthető azonosságtudat erősítésének szolgálatában áll.

Ha ismerjük a múltunkat, akkor tudjuk azt is, hogy melyek azok a pozitívumok, amikre büszkék lehetünk, melyek azok a negatívumok, amikre kegyelettel, tanulsággal kell emlékeznünk.

Gyakorlati haszna – tapasztalatból mondom -, hogy erre támaszkodva lehet például évfordulós rendezvényeket szervezni, emlékműveket állítani. Ezek pedig máris társas alkalmak, amelyek növelhetik a lakosság legalább bizonyos részében a kohéziót. Egy emlékmű a helyi kulturális kódrendszer eleme, a kollektív emlékezet karbantartója is. Összefoglalva: a helytörténet-kutatás a közösségformálás és -erősítés egyik háttéreszköze.

Tavaly ősszel jelent meg Bakonytamási helyismereti olvasókönyve, amelyet ön szerkesztett. Milyen indíttatásból látott hozzá a kötet elkészítésének?

Édesapám (2002-2019 között polgármester) már a falu első írásos említésének 750. évfordulójára, 2012-re szerette volna, ha elkészül a falumonográfia. Sajnos ez a terve akkor nem valósult meg, de továbbra sem mondott le arról, hogy még a nyugalomba vonulása előtt megjelentessen egy ilyen jellegű kiadványt. Az idő szorításában kézenfekvőnek tűnt, hogy engem kér fel a feladatra, mint aki több mint húsz éve foglalkozom a helyi múlttal. Én eltekintettem a monográfia műfajától, inkább azokat az anyagokat szerkesztettem egybe, amelyek az eddigi tevékenységem során látóterembe kerültek. A végeredmény egy 800 oldalt meghaladó, több mint 900 fotót tartalmazó reprezentatív kötet lett.

Kik bábáskodtak a könyv születésénél, kiktől kapott segítséget a szerkesztői munkájához?

Leginkább az önkormányzattól, azáltal, hogy megfelelő összeget különített el a kiadásra. Azt kértem, hogy amennyire csak lehet, adjuk meg a módját. A kivitelezést a veszprémi OOK-Press nyomda végezte, kis példányszámban, magas színvonalon. A könyv afféle szemelvénygyűjtemény, így segítség volt az is, hogy a szerzők, kiadók térítésmentesen bocsátották rendelkezésemre a korábban máshol megjelent írásokat. A gyűjteményemből hiányzó fotókat az önkormányzat munkatársai kerítették elő nekem. Panaszom nem lehetett, mert szakmai és anyagi kötöttségek nélkül dolgozhattam. Tudtam, hogy amit összeállítok, az meg is fog jelenni. Ennek fényében igyekeztem nagy felelősségérzettel ellátni a feladatot.

Melyek azok a mérföldkövek, amelyeket feltétlenül ki kell emelnünk Bakonytamási történetéből?

Hirtelenjében ezek jutnak eszembe: 1262 – az első okleveles említés; 1524 – plébános említése, egyben bizonyíték középkori templom létezésére; 1618 – az első nyom a protestantizmus jelenlétére; 1731 – az anyakönyvezés megindulása; 1902 – a nagyközségi státusz elnyerése; 1945. március 25. – a II. világháborúban komoly összecsapás elszenvedője a falu; 1970 – társközségi státuszba sorolás; 1990 – az önállóság újbóli elnyerése.

Vannak-e a településnek híres, az egész országban ismert szülöttei?

A művészvilágból legismertebb Tatay Sándor író, valamint Hámory Imre opera- és nótaénekes. Az ő főszereplésével készült A leányvári boszorkány című filmet napjainkban is gyakran játssza a közmédia. De azt gondolom, hogy Somogyi Gyula közgazdász, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója is híres volt a maga korában. Az élők közül a falu díszpolgára, Kovács Ferenc akadémikus, a Miskolci Egyetem nyugalmazott rektora ilyen. Róla azt is meg kell említeni, hogy régóta jótékonykodik a település javára.

Tatay Sándor író 1910-ben született Bakonytamásiban. Gyermekéveit hat testvérével szülőfalujában töltötte. Az 1930-as évektől jelentek meg írásai, 1944-től Badacsonyban élt. Az írást 1954-től tekintette fő hivatásának. Az egyik legismertebb könyve a Kinizsi Pál című regény volt, amellyel már elismert író lett. Puskák és galambok című ifjúsági regénye sokáig ajánlott olvasmány volt az általános iskolákban. A Ház a sziklák alatt című 1958-as nagy sikerű film az ő novellája és forgatókönyve alapján készült, Makk Károly rendezésében. Művei Badacsonyban születtek, de minden télen a fővárosba költözött vissza. 1991-ben halt meg Budapesten.

Merre tart a település, ön hogyan látja Bakonytamási jövőjét?

Ha valaki végigmegy a falun, azt láthatja, hogy jó kezekben van. Ezt a megyei és országos környezetszépítési versenyeken elért kiemelkedő eredmények is tükrözik.

A közösségi életben történt elmozdulás, rendszeresen zajlanak a falu keretein túlmutató rendezvények is. A lovas és traktoros családi nap szélesedő sajtóvisszhang mellett évről évre több résztvevőt és látogatót vonz. Vannak jelek a kulturális turizmus beindulására: az evangélikus templom tavaly restaurált késő barokk orgonája egyedi darab, műértő körökben országosan számontartott. Lehet még potenciál a külföldi ingatlantulajdonosokban is.

Ami kihívást jelent, az nem kizárólag helyi sajátosság, hanem az egész országra nézve gond. Ez pedig nem más, mint a népességfogyás megállítása és a népességmegtartó erő növelése. Nem gondolom, hogy saját erőből bármelyik kistelepülés képes lenne ezzel megbirkózni, mert minden tekintetben meghaladja a léptéküket. Igazából nemzeti sorskérdés ez. Azt viszont elmondhatom, hogy Bakonytamásiban az elmúlt időszakban számos, a lakosság komfortérzetét javító fejlesztés történt. Azaz, le vannak fektetve az alapok egy élhető 21. századi település kibontakozásához.

Németh Tibor könyvtáros, helytörténet-kutató Pápán született, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett mint néprajz szakos bölcsész. 2005 óta a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárában dolgozik, de emellett aktívan részt vesz Bakonytamási közösségi és kulturális életében. Dombszeri mindenes gyűjtemény néven helytörténeti ismeretterjesztő oldalt működtet; indulása óta tartalomszerkesztője a község honlapjának; több, a település történetéhez kapcsolódó tanulmányt publikált, kötetet szerkesztett; 2018-ban jelentette meg Jókai Mór unokahúga, Váli Mari visszaemlékezéseinek Hathalompusztára vonatkozó részleteit Hathalmi emlékek címmel.