Berecz Andrással ünnepelték a magyar kultúra napját Sümegen

A Kossuth-díjas ének- és mesemondó, népmesegyűjtő vallotta, hogy egy-egy fellépés előtt még nem tudja, mit visz fel a színpadra. – Amikor fel leszek öltözve, már sejtem, amikor belépek, majdnem tudni fogom. Amikor pedig kinyitom a szám, akkor már fogom tudni, hogy mit mondok. Ma, a magyar kultúra napján szeretném a magyar nyelvet, ezt a páratlan szépségű konstrukciót megdicsérni valahogy. Mesékben, dalokban – mondta.

Estjén a tőle megszokott ízes stílusban idézte telt ház előtt az ünnep kapcsán emlékeit.

– Ezen a szép ünnepen most is azt igyekszem megfontolni, amit nálam okosabbak reám hagyni igyekeztek több-kevesebb sikerrel. Pista bácsi is, aki alkati pedagógus volt, amikor látta az arckifejezésemen a hiányt, felpolcolt. Amikor látta az üres polcokat, mindig jót jó helyre tett, vagy legalábbis én azt hiszem. Azt mondta, kicsi fiam, efféle helyzetben, például is, amilyen ez, három dolgot megfontolj. Állj magasra, hogy lássanak, nyisd ki a torkodat, hogy halljanak, s légy rövid, hogy szeressenek. Az ifjúságom azzal telt el, hogy ültünk, ezen a nyomorult deszkán fellépett valaki, és ment az idő, és nem tudtuk, miért van fent. Az első szónál nem tudtuk, mit mond, de úgy kezdte, hogy meg kell mondanom maguknak őszintén. Hát, két dolgot rögtön tudtunk: sem nem kellene mondja, sem nem őszinte. De lejönni, aztán, jaj, hát aztán nem lehet ám! Úgy volnék véle, hogy hát no, már ha legalább felhajítottam egy szót, legalább tíz mondat után essen talpra. Nem akarok én egyebet ünnepelni, mint ezt az áldott szép kicsi nyelvünket. Persze közben itt-ott hátra bukfenceket fogok csinálni, de engem erről még senkinek nem sikerült lebeszélnie. Ez alkati kérdés. Na. Különben meg azt mondta Pista bácsi valamikor régen, hogy hát, kisfiam, ez a beszéd, ez az ember szó olyan, hogy hallgass ide. A görbeség ott is jó a maga helyén. A görbe szó a maga helyén jó. Szóval te azon ne egyenesíts! Mondom, Pista bácsi, hát most már ezt valamivel toldja meg, ez engem érdekel. Azt akarom, fiam, hogy fogd be a szádat. Hát kaptál a jó atyádtól két fület s egy nyelvet. Ha nem tudsz kétannyit hallgatni, mint beszélni, kár volt kinyitani a szádat. A füled a fejeden kétfelől ahhoz, hogy dísz legyen, nem elég szép – idézte emlékeit a mesemondó.

Pázmány Péterről ugyancsak szót ejtett. – Öregkorában, mivel annyian a fülibe gyóntak, többet tudott az asszonyokról, mint mi itt férfiak együttvéve. Fontosnak találta leírni öregkorában, hogy asszonyok, eljöhet az idő, hogy tőletek elhúzódnak. De ne búsuljatok, van orvosság. Minden hajnal előtt egy kicsi kanál szentelt vizet a szátokba vegyetek bé. S mikor a nap lenyugszik, nyeljétek le – adta át az elhangzott sok jó tanács egyikét Berecz András a hálás közönségnek.