Petőfi Szalon: ügyelők reflektorfényben

Havonta egyszer olyan színházi emberekkel ismerkedhetnek meg a nézők, akik nélkül bizony egyetlen teátrum sem működne. Szerdán az ügyelők voltak a főszereplők, akikkel az est moderátora, Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes beszélgetett.

Szentmiklósi Ildikó egykor a társalgó büféjében dolgozott, majd úgy alakult, hogy súgó lett egy alkalommal. Aztán némi szünet következett, távolabb került a színház világától, majd nagy örömére visszatért: kellékes,súgó és ügyelői munkakör szegélyezte az útját. Nem mellékesen parádés kisfilmben mutatták be mindkettőjüket, sejteni is lehetett, hogy Madár Károly Zoltán – 27 éve a színház tagja – még inkább feldobja az estét. Így is lett. Mint kiderült, statisztált, majd asszisztensi, illetve ügyelői munkát ajánlottak neki. Találó idézet volt a Kossuth-díjas színművész, Szilágyi Tibor megfogalmazása, hogy az ügyelő az előadás kapitánya. Ezt Szentmiklósi Ildikó hozta fel, míg Madár Károly Zoltán számára a legfontosabb a fegyelem és a figyelem.

Mielőtt valaki kedvet kapna a szakmához, nem árt tudni, hogy ügyelői iskola nem létezik. Ez a hivatás kőkemény munka: az olvasópróbától az utolsó előadásig úgy, hogy bármilyen, a darabot veszélyeztető „apróság” miatt őket veszik elő. Azaz az ő reszortjuk az is, hogy minden színész a színházban, majd a színpadon legyen. (Ennek kapcsán is voltak félelmetes sztorik mindkettőjüknek.) A színház minden helyiségében hallani lehet őket, nem is adják át senkinek a mikrofont. Megkövetelik a rendet, például színpadon nincs étkezés, a függöny mögött nem beszélgethetnek a fellépők.

Természetesen hibáznak, hibázhatnak ők is. A legsúlyosabb hiba, ami egy-egy előadást is veszélyeztethet, az az, ha az ügyelő nem ellenőrzi az összes szereplőt, azt, hogy minden színész a munkahelyén van. Mint azt elárulták, mindkettőjüknél előfordult ez az eset, de szerencsésen megoldották, és „megúszta” az előadás.

A tervek szerint december 9-én az értékesítés, a törzsnézők és a rajongók bemutatására kerül sor a színházban.