2019.07.12. 11:00
Különleges alkotásokból nyílt tárlat a csopaki Zámbó-galériában
Kádár János Miklós Munkácsy-díjas festőművész kiállítása nyílt a minap a Zámbó Műterem és Galériában. A tárlatot maga a festő nyitotta meg.
Kádár János Miklós (baloldalt) Munkácsy-díjas festőművész kiállítása nyílt meg a Zámbó Műterem és Galériában. A tárlatot maga a festő nyitotta meg.Aművész mellett Zámbó Attila, a galéria tulajdonosa Fotó: Szendi Péter
A balatoni település nem idegen a több művészeti főiskolán is tanító professzornak, mert régóta tölti itt a nyáridőt. A mester idén ünnepelte a nyolcvanadik születésnapját. Az egykori Szőnyi István- és Bernáth Aurél-tanítvány a csopaki kiállítóterembe hozta tizenhárom vásznát, melyek vegyes technikával készült művek.
A művész olaszországi utazásai során készült fotókból különleges festékkel nyomatok kerültek a vászonra. Ezek a képek már önmagukban is megállnák a helyüket, de a festő úgy érezte, hogy be kell avatkoznia, tovább kell gondolnia bizonyos részeket. Ez azt jelenti, hogy fogta az ecsetjét és belefestett. Valahol nyilvánvaló a beavatkozás, másutt finom, intim az átalakítás. Ami esetleg zavarba hozza a nézőt, mert technikailag a finom belefestés nem különül el élesen a fényképalaptól, hanem beleolvad, mintha nem beavatkozás lenne, hanem az eredeti kép sajátja.
A koros festő, mint valami csintalan fiú, belepiszkál és megbontja a kép eredeti rendjét, hogy átértelmezze a természet, a történelmi idő által megformált teret.
Székesegyház fölött átszálló, trombitáját fújó angyal, lodzsán vígan játszó reneszánsz zenekar, ablakban álló Van Eyck-i szerelmespár, kopott ajtóbetéten egy barát megfakult arca, fal előtt a kurtizánra váró ifjú, a csendes kanálison tovatűnő gondolás, kövek között megbújó állatok, másikon fejek, mállott deszkázaton hangjegyek és Kodály arcképe.
Fotó: Szendi Péter
A képekre csempészett figurák nélkül már hiányérzetünk volna a csak „csupasz” fényképet elképzelve. Bár szemünk előtt nekünk is ott lebeg valami emlék, ha látunk hasonló régi épületeket. Megnyitja elménket a történelem kútja, és beleképzelünk valamit az ódon falak közé, a nyitott ablakokba, a kövek vonulataiban megbúvó állatokat fedezünk fel, netán arcokat.
Kádár János Miklós fülön csípte ezt a nagyon is emberi érzést, és művészete által kimerevítette. Képein kézzelfoghatóvá vált a gondolat, egy emberi ősérzés.
Hiába a csodálatos táj, az ódon épületek, a csodálatos víz, ha mindezt nem fogja össze az emberi élet, a közösség éltető ereje.
A kiállítás július 26-áig látogatható.
