Helye van az operának a VeszprémFest programján

Ismét volt opera – annak koncertszerű változata – a VeszprémFesten. Noha a prémium zenei fesztivál első éveiből nem hiányozhatott a műfaj, a későbbiekben ritkábban élvezhettük a klasszikus muzsikát. Az első évben, 2004-ben fellépett José Cura, a második évben Verdi Rigolettója volt hallható. Rost Andrea énekelte Gildát, Ramon Vargas a mantovai herceget, Rigolettót pedig az a Paolo Gavanelli, akit a szervezők idén is felkértek a címszerepre. Akkor még beugróként, hiszen Renato Bruson tíz nappal koncert előtt mondta le a fellépést, gyorsan kellett új címszereplőt keresni. Paolo Gavanelli vállalta, az idei program tervezésénél egyértelmű volt, hogy őt hívják, ismertette a csütörtöki előadás előtt az akkori Veszprémi Ünnepi Játékok történetét Mészáros Zoltán fesztiváligazgató.

Operagálák, estek voltak a későbbi években is: 2006-ban a Varázsfuvolát hallhatta a közönség, Miklósa Erikával, a 2007-es operagálán Lukács Gyöngyi, Tokody Ilona, Polgár László és Bándi János lépett színpadra. 2008-ban Ramon Vargas és Miklósa Erika énekelt, 2010-ben José Cura és Komlósi Ildikó operagálája töltötte meg a Veszprém Arénát. 2012-ben Donizetti Don Pasquale című, félig szcenírozott operáját láthatta a közönség Miklósa Erika és Roberto Scandiuzzi főszereplésével. Több év kihagyás után tavaly ismét operaestet rendeztek. Visszatértek az előző évek sztárjai, együtt lépett színpadra Miklósa Erika, Rost Andrea, José Cura és Ramon Vargas.

Idén ismét a Rigoletto, tizennégy évvel az első koncert után. Biztosan sokan ott voltak azon a koncerten is – akkor még a Március 15. úti sportcsarnokban -, emlékeznek Paolo Gavanelli baritonjára, lírai előadásmódjára.

Verdi talán legnépszerűbb műve a meghasonlottság és az önfeláldozás tragédiáját magával ragadó zeneiséggel mutatja fel. A fura udvari bohóc cinikus és kíméletlen, de biztonságban érzi magát, hiszen ő a nőfaló mantovai herceg kegyence. Egészen másnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Minden energiájával, nagy profizmussal simul és alkalmazkodik, de gonosz nihilizmusa csupán hivatali kellék. Civilben egy ártatlan, tiszta lányka, Gilda aggódó édesapja, és éppen ezt a lányt szemeli ki a herceg, akinek a hálójába kerül. Rigoletto bosszút forral. A baljós események egy átokkal kezdődnek, amely Rigoletto kettős személyisége és a szerelmes Gilda önfeláldozó tisztasága miatt teljesedik be.

A szabados életű antihős, a naiv hősnő, a lelketlen bérgyilkos és a tragikus udvari bolond minden operák legélettelibb teremtményei közé tartoznak – köszönhető Verdi ragyogó zenéjének. A herceg La donna è mobile (Az asszony ingatag) áriája a legismertebb, de a teljes mű a népszerű operaszámok parádés egymásutánja, csúcspontjuk pedig a harmadik felvonásbeli négyes, a Bella figlia dell’amore (Halld a szómat, édes lánykám): itt a három főszereplő és Maddalena gyöngéd dalban mondják el egymásnak ellentmondó érzelmeiket. A szereplők jellemvonásait nem egyetlen ária rajzolja meg, hanem az opera teljes folyamata bontja ki, és az egész műalkotást Rigoletto (Verdi szavaival) „külsőre otrombán formátlan és groteszk, de bensejében szenvedélyes és szeretettel teli” alakja fogja össze.

A darab nagy színészi kihívásokat tartogató címszerepében Paolo Gavanelli volt hallható, aki talán a korábbi alakításánál mélyebben, még inkább drámaian adta elő a szerepet. Nemcsak nagyszerűen énekelt, de átélésével, színészi alakításával, arcjátékával is elbűvölte a közönséget. Előadásából nehéz volna kiemelni bármelyiket az áriák, duettek és négyesek közül, de talán érdemes megemlíteni az első felvonás áriáját, azt, amikor keservesen elpanaszolta, hogy Monterone gróf megátkozta őt, valamint Rigoletto és Gilda duettjét, nemcsak az első, de a második felvonásban. Ezt az utóbbi, ismert dallamot is gyönyörűen szólaltatták meg az énekesek.

A mantovai herceg szerepét az amerikai René Barbera alakította. A texasi születésű René Barberát „kilenc C-s tenorként” is emlegetik, nemzedéke egyik legizgalmasabb karakterének számít. A Plácido Domingo által alapított Operalia énekverseny történetében ő volt az első, aki három első díjat kapott egyszerre. Rossini Olasz nő Algírban című operájának Lindorójaként mutatkozott be a New York-i Metropolitan Operában, a kritikák főleg könnyed előadásmódját és kifejező muzikalitását emelték ki. Ez jellemezte veszprémi előadását is, lubickolt a csábító herceg szerepében. Gildát a cseh szoprán, Zuzana Marková énekelte. Gyönyörű hangja, bájos lénye magával ragadta a közönséget. Külön említeni kell a Magyar Állami Operaház szólistáit – Szvétek Lászlót, Szántó Andreát, Palerdi Andrást, Káldi Kiss Andrást, Kiss Pétert, Szüle Tamást, Megyimórecz Ildikó, Bakos Kornéliát, Nagy Zsófiát, Kristóf Istvánt -, Ének- és Zenekarát, valamint az egészet kiválóan dirigáló Medveczky Ádám karmestert.

Bízunk benne, hogy az opera a későbbiekben is része lesz a VeszprémFest programjának.