Panel Pilvax: Telepi tróger a világot jelentő deszkákon

1982. május 29-én többen láttak egy fekete-fehér gólyát elrepülni az épülő Kilián lakótelep toronydarui közt, csőrében egy vászonba csavart gyermekkel, majd megpihenni a „negyvenhármas dokkon”. A másik legenda szerint az egykori bolt helyén álló Márka presszó lépcsőjén jószívű, italozó segédmunkások találtak rám egy mózeskosárban és győri kevertbe mártogatott kenyérbéllel tartottak életben heteken keresztül…

Félretéve a viccet: szerető családban nevelkedtem. Minden ingóságom egy nyakamba akasztott kulcs volt, és fogalmam sem volt a hip-hopról – így mutatkozik be internetes oldalán a remek megfigyelői és írói vénával megáldott Holczinger „Holczy” Gábor, a Pápán – de országosan is egyre több helyen – jól ismert rapper, slammer, akivel előadói karrierjéről beszélgettünk.

– Imádom a hip-hopot, a jó zenét, az irodalmat és az amerikai kosárlabdát. Nincs családom, se kutyám, szüleimmel élek. Van egy biciklim, amit „Ezeréves Ólomnak” nevezek – élőben így mutatkozik be, majd rátérünk a hip-hoppal való találkozására.

– Az 1990-es évek közepén kerültem kapcsolatba az underground rappel. A földalatti rap, hip-hop általában kiadatlan, így leginkább fű alatt, az interneten terjed. Akkor még lázadó műfajnak számított, főleg nálunk. A hazai rap szűkös fősodrának – Animal Cannibals, Ganxsta Zolee és a Kartel, Rapülők – földalatti mellékvágányain szintén kevés rapzenekar volt aktív, akiket – már amihez hozzájutottunk – hallgatva a lakótelepi haverokkal, nulla hangszeres és zenei tudás nélkül is úgy gondoltuk, ezt kell csinálnunk.

Az énekhangom nem jó, viszont egy rapszámba sok mondanivalót, 32 vagy akár 64 sort bele lehet tömni. Leültem, megírtam az első szövegemet, ez indított el az önmegvalósítás útján. Nehéz volt a kezdet, mert a kazettás korszakban, komputeres technológia nélkül, deckekkel (magnó) vágtunk össze manuálisan zenei alapokat, ütemeket, dobritmusokat a szövegeinkhez. Tehát kevés lehetőségünk volt jó minőségű felvételek készítésére. Hat év próbálkozás után, 2001-ben jelent meg albumunk kazettán.

A három-hat fős baráti társaságból Microphone Rats néven hip-hop zenekar alakult. A számítógépek megjelenésével, sávszerkesztő programokkal már Holczy készítette számukra a zenei alapokat, producerként keverte is a dalokat.

– Muszáj volt beletanulnom. Hosszú, sok tanulópénzzel járó, de szép időszak volt. Megfordultunk Pápán kívül például az A38 hajón, Kecskeméten, valamint próbálkoztunk az akkori hip-hop tehetségkutatókon. A műfajhoz alapokat, tapasztalatot, színpadi rutint ekkor szedtem össze.

Az élet a felnőtté válással a banda tagjainak mást és mást tartogatott. Fel soha nem oszlottak, de 2011-ben, három lemez után abbamaradt a közös projekt. Holczy egyedül űzte tovább a stílust. Pontosabban egy lemezlovassal, Merész Andrással (DJ D.O.G.) párban, a klasszikus hip-hop felállásban koncertezett. Majd önköltségén szólóalbumokat adott ki, amiket főként a szobájában, a Panel Pilvax névre keresztelt saját hangstúdiójában rögzített, többek között 2013-ban Nehéz, 2016-ban A bolygó neve talán, 2017-ben A leghíresebb ismeretlen címmel.

Talán a 2016-os album szólt a legnagyobbat, ezen található az ikonikussá vált Pápai dal, ami éleslátásának, szarkasztikus humorának, odamondásának köszönhetően sokaknál betalált, vagy kiverte a biztosítékot. Megosztó mondanivalójának köszönhetően a legnépszerűbb videomegosztón mára 33 ezren, azaz a pápai lakosságnál többen hallgatták meg.

– Eszem ágában nem volt közzétenni. Egy történelemtanár barátom unszolására véglegesítettem, majd egy másik barátom a tudtom nélkül töltötte fel az internetre. Remélem, azért sokaknak tetszett, és előre tudtam vele mutatni.

A Pápai dalhoz nem, viszont több másikhoz videoklip készült. Ezek profi munkák, országos hírű előadók is megirigyelhetnék. Sőt, helytörténeti jelentőségűek, hiszen Pápa jellegzetes helyszínei köszönnek vissza bennük. Holczy elmondta, klipjeit egy-egy személy, a homokbödögei Frank Adrián, illetve a nemeskocsi Katona Tamás készítette, minden kamera- és vágási munkával.

2016-ban Holczy azon gyerekkori álma is valóra vált, hogy élő zene kísérje szövegeit, amikor a Speak Up nevű egykori pápai zenekar romjaiból újjáépülő KalapKabát zenekar frontemberének, dalszerzőjének választotta egy jól sikerült közös próba után.

– Szeretem őket. Minden tag hozza a saját stílusát, amit egybegyúrunk. A hip-hop az alap, és ebbe csatlakoznak be más műfajok, jazz, blues, rock, soul. Dalaink a saját számaim újraértelmezései, ebben mindenki inspiratívan részt vállal, és ezért magáénak is érzi. Nem könnyű összehozni az első albumunkat, de már készül a legjobb dalainkból. Földalatti témáim az élő zene szárnyán eljuthatnak sokakhoz.

Az utóbbi években Holczy a slam poetry műfajban is egyre több sikert ér el a lényegre tapintó, vagy épp mások tyúkszemére trappoló szövegeivel. Az 1998-as Slam – A szó fegyver című amerikai film hatására kedvelte meg az előadói költészeti műfajt, amivel sokáig, a pápai slam poetry klub megalakulásáig nem került kapcsolatba. Itt rögtön megnyerte első versenyét. Azóta rendszeresen, s egyre eredményesebben méreti meg magát más városokban is. Sok jó, hasonló gondolkodású embert ismert meg ezáltal, jegyezte meg.

Mivel szövegeire jellemző a társadalmi kritika, ezért a szabados szájú szövegládát megkérdeztük, hogyan látja a mai közéletet. Mint mondta, leginkább az irigység bosszantja.

– Ha az emberek nem lennének irigyek, előítéletesek, nekem gyakorlatilag nem is kéne dumálnom. Ezt látom szinte bárhol, a politikában, a baráti társaságokban, de még a bevásárlásoknál is. Hiszek benne, ha lenn változtatni tudunk, és dolgos, tapasztalt emberek alkotják a társadalmat, akkor ők majd tudnak úgy dönteni, hogy fenn is frankón menjenek a dolgok.

Holczy dalaiban fellelhetőek vallási fogalmak, Istenmorzsák. Úgy fogalmazott, fontos számára a hit. – Ha valaki hisz magában és betartja a Tízparancsolatot, az soha nem lesz rossz ember. Ez az én hitvallásom. A családommal ellentétben nem vagyok gyakorló hívő, de megkereszteltek, kon­firmáltam, sőt, végigolvastam a Bibliát.

– Senki nem születik jó rappernek. Gyakorlat teszi a mestert. A tehetség mellett kitartás, akaraterő és alázat kell hozzá. Bizonyos idő után az MC-nek (ceremóniamester) rá­áll az agya a szóképzésre, és kinyílnak olyan kapuk, hogy aztán bármilyen témát szét tud boncolgatni. Sok felhasználatlan szövegem van, füzeteket írtam tele a rímeimmel. A legfontosabb, hogy az ember odafigyeljen a környezetére. Én azt mesélem el, festem le szavakkal, amit látok – avat be előadói „szakmájába” – Több vasat tartok a tűzben, amit kicsit nehéz összeegyeztetni a civil munkáimmal. A rap nem a hobbim, hanem inkább küldetés, amire igyekszem időt fordítani, gyerekkori szerelem, amiben megtalálom magamat.