Híd az indiai és magyar kultúra között

A rendezvényt már a megújult Látványkönyvtárban tartották meg. Hajdu Franciska, a Laczkó Dezső Múzeum munkatársa köszöntötte a két előadót, Fehér Anna Ditta építész, művezetőt, a Csoma Szobája Alapítványtól és Stanzin Namgail herceget, a Csomát egykor befogadó Zanglai királyi család leszármazottját.

Csoma életműve által inspirálva a Csoma Szobája Alapítvány hosszú távú célja egy olyan interkulturális tudás-, tapasztalat-, és értéktranszfer létrehozása, melynek során nemcsak a helyi közösség, hanem az önkénteseken keresztül egy tágabb környezet is átélheti a tanulás, a felfedezés, a megismerés, a megértés, és a fejlődés élményét.

Fehér Anna Ditta bemutatta az alapítvány működését, mindennapjait. Az egykori palota feltárásán és restaurálásán kívül nagy hangsúlyt fektetnek a helyi lakosok napjainak megkönnyítésére, iskolákat építenek, oktatják az ott élőket. „A helyiek annyira befogadtak bennünket, hogy szinte már egy család vagyunk” – mondta el előadásában Fehér Anna Ditta. A kutató és építő munkán túl most már közel öt éves párkapcsolata a ladaki herceggel is vissza-vissza csábítja őt a hegycsúcsok közé. Stanzin Namgail szerint az indiai és magyar kapcsolat, amit Kőrösi Csoma Sándor kétszáz éve elindított, most az önkéntesekkel éledt újjá. Elmondta, a magyar kutató története hazájában apáról fiúra száll, így ismerhette meg ő is a tudós vándort.

Kőrösi Csoma Sándor a 19. század elején a magyarság eredetét kutatva Erdélyből gyalogszerrel érkezett Ladakba. Útközben, a zanglai király vendégeként, Szangje Puncog tudós láma segítségével, a királyi palota egy kis fűtetlen szobájában, angol megbízásra kezdte el az első tudományos igényű, Tibeti-Angol szótár és a tibeti nyelvtan megírását, amiről akkor még nem sejthette, hogy ez lesz életének fő műve, ami nemzetközi hírű tudóssá teszi.