Pokoljárás az inotai hűtőtornyokban

– Ez egy nagy siker, borzasztó boldog vagyok, nehéz még elhinni is, feldolgozni – mondta el Veszprém Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címe kapcsán Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója, az EKF-projekt művészeti tanácsának tagja, aki a pályázaton belül elsősorban a szabadtéri rendezvényekért és a tánc képviseletéért felelt. Hozzátette, rendkívül büszke a városra, a csapatra is, mely komolyan vette ezt a regionális ügyet. A Pannon Várszínház története már megalapulása óta szorosan összefügg a régióval. A színház régi kapcsolatot ápol Alsóörssel, ahol a strandtól az amfiteátrumig meghonosították a rendszeres nyári szezonális színjátszást. Vándorfi László ennek kapcsán elmondta, 2020-ra felépül az alsóörsi amfiteátrum épülete is, mely otthonos, természetbarát térként várja majd a látogatókat, s természetesen a társulatot.

– Mi a tizennyolcadik évadunkat játsszuk, és az első időkben nem volt próbahelyünk, bázisunk. Ekkor kaptuk meg az inotai Béke művelődési házat – ami most már a Retro Színház nevet viseli – egy bérleti szerződés keretében, ám ez akkoriban nem volt alkalmas semmi másra, épp csak arra, hogy próbáljunk. Akkor már megszűnő félben működött az erőmű, a művelődési ház presszójában, a Béke presszóban pedig nagyon érdekes figurák üldögéltek. 2009-ben egy kissé meg tudott újulni belülről az épület, játszhatóvá vált, ekkoriban tudtuk műemléképületté nyilváníttatni egy képzőművész barátom, Stefanovits Péter Munkácsy-díjas művész segítségével. Ekkor a presszó már nem működött. A művelődési ház szomszédságában állnak a szintén ipari műemléknek minősülő hűtőtornyok, ez a három, hatvan méter magas és ötven méter széles, funkció nélküli hatalmas képződmény. Az egykor gőzlepárlásra szolgáló tölcsérek ma teljesen üresek – meséli Vándorfi László, aki alaposan ismeri az épületeket. Mint mondja, az EKF kapcsán született meg az ötlete, hogy ezt a három tornyot, mely pont az EKF-régió, Veszprém–Fejér megye határán, a 8-as számú főútvonal közvetlen közelében áll, valami nagy attrakcióvá lehetne tenni.

– Az európai kultúra egyik emblematikus műve Dante Isteni színjátéka, melyben a pokol, a purgatórium és a paradicsom tájait járhatjuk be a költő Vergilius vezetésével. Ebbe a három toronyba képzeltük el ezt a három helyszínt, meglehetősen kortárs módon. Nyilván felhasználnánk a szöveget, ám ez nem egy verbális színház lenne, hanem zenei effektusok, látvány és élmények összessége; a néző akrobata cirkuszi társulat, színészek, énekesek, táncművészek közreműködésével válhat az Isteni színjáték aktív szereplőjévé, melyben háromféle zenei világ kíséri. A Béke művelődési házban fogadnák az érkező vendégeket, egy retro helyszínen, ahol a környezetnek megfelelő fogadórendezvény várja a látogatókat. Ezt a Dante-élményt énekli meg egyébként egy kissé a Béke presszó című előadás is, melynek története szervesen ráépül a helyszínre, s melyet a Vad Fruttikkal, Likó Marcellel és Géczi Jánossal együtt készítettünk el, ez legközelebb január 12-én lesz látható a Hangvillában. A tervek szerint a Béke művelődési házból lehet majd aztán kiemelkedni, és kívülről megközelítve az első tornyot, a poklot, annak bugyraiba leereszkedni, ahol közvetlen közelségből láthatjuk az ott szenvedőket. A purgatóriumban meg kell próbálnunk a tisztulni vágyókkal együtt eljutni az égi paradicsom ígérete felé. Végül – és Danténál is a harmadik helyszín a legködösebb – felmerül a kérdés: mi is a paradicsom? Itt egy zöld világot álmodtunk meg, ahol a látogató valódi élővilággal, növényekkel, állatokkal, vízzel, bevezetett napfénnyel és saját magával találkozik, mivel azt is megörökítik, ahogy az előző két toronyban viselkedik. A paradicsomban egy pillanatra tehát mindenki szembejön saját magával. Ebből a természeti környezetből lehetne feljutni a harmadik torony legtetejére, ahova egy panorámás nézőfogadó találkozóhelyet terveztünk.

Vándorfi László elmondta, a nagyszabású projekt nem egyszerű feladat, érzik a súlyát, ám elkészültek már az előzetes építészeti tanulmányok, a terv megvalósítható. – Úgy gondolom, ez nem egy elvont képzelődés, hanem egy összetett élmény, mely képes felkelteni bennünk azt az érzetet, ami az európai kultúrának megkerülhetetlen része, s jelen van a Fausttól kezdve Az ember tragédiáján át egészen a tudatunkig mindenütt; gondolkodásunkban, nyelvünkben is. Úgy vélem, ezt egyszerűen meg kell csinálni. Ott tart a világ, hogy szembe kell néznünk vele, mit tettünk saját magunkkal, kultúránkkal, a természettel.

Ugyanakkor, a tervek szerint a három torony másra is alkalmas lesz: kulturális látogatóközponttá, avagy három, különböző mesevilágba bevezető családi attrakcióvá is válhat. Vándorfi László elmondta, cél továbbá, hogy a Veszprém kapujaként szolgáló épületegyüttes fesztiválközponttá váljon, s ennek érdekében már 2019 nyarán megkezdik a kísérletezést, hogy az ipari komplexum környezetében programokat, minifesztivált szervezzenek. A projekt hatalmas, a tervek alapján azonban legkésőbb 2023-ra mindenképpen elkészül.

– A gondolkodásunk közepe azonban Veszprém, és nem titok, hogy ide, a városba is sok mindent tervezünk. Összességében jót tett nekünk ez a fajta gondolkodás más területeken is, amit lehetőségként ajánlottak: próbáljunk meg másként gondolkodni közönségről, önmagunkról, a városról, a régióról. Ennek eredményeként a 2019-es, XXI. Tánc Fesztiválja is más, új nyelven fog megszólalni – árulta el a színházigazgató. – Az EKF-es munka során sok mindenre rájöttünk, például, hogy nem minden nagy változás pénz kérdése, és nem lehet csak marketingmunkával közönséget teremteni, embereket megszólítani. Változtatni, új dolgokat az emberek életének részévé varázsolni nem lehet erőszakosan, csak úgy, hogy egy olyan erőteret teremtünk meg, mely másokat is vonz, és amelyből egyszerűen nem jó érzés kikerülni.