Monodrámával tisztelegtek a bajnokcsapat előtt

A Magyar Labdarúgó Szövetség Veszprémi igazgatóságának felkérésére írt színdarab nemcsak a veszprémi futball aranykorát megélt szurkolókat vagy általában véve a sportkedvelőket szólítja meg, hiszen a Varga Róbert újságíró által írt, és a Mikó István Mikó István Jászai-díjas, érdemes művész, rendező, zenész, zeneszerző, a Kaláka együttes alapító tagja által bemutatott alkotás mondanivalója univerzális.

Minden, valaha közösségekkel, emberekkel foglalkozó, célokat kitűző, vagy egész egyszerűen nagyot álmodni merészelő ember életében elérkezik egyszer a fordulópont, amikor bátornak kell lenni. Ez a pillanat ihlette a Hangvilla színpadán, a bajnok csapat köszöntése alkalmából bemutatott előadást is. Az akkori Veszprém FC ugyanis három évtizeddel ezelőtt, hazai pályán, a Nyíregyháza ellen küzdött meg a feljutásért, és Glázer Róbert vezetőedző irányításával, valamint Horváth László 88. percben fejelt góljával fel is jutott az NB I-be.

Nemcsak a történelmi meccsnek állít azonban emléket a monodráma, mely az egykori kiváló futballista, majd szakvezető Glázer Róbert gondolatait írta meg egyszemélyes darabként. Az edző vívódásain keresztül ugyanis a korabeli sportélet és a mindennapok hű ábrázolása mellett egy közösség összefogásának küzdelmeit, örömeit, és egy ügy érdekében elhivatott, összefogni kész, valódi csapat útját is megismerhették a nézők.

Az ősbemutató egyben Mikó István számára is egyfajta 88. percet jelentett, hiszen nagyon kevés idő állt a rendelkezésére, hogy Glázer Róbert bőrébe bújva hitelesen tolmácsolja a nézőknek: még az utolsó pillanatban is van remény a célok, álmok megvalósítására.

Az így készült monodráma a szerző, Varga Róbert szerint valóságra alapozva, de írói fantáziával átszőve mutatja be Glázer Róbertet, és szól egyben edzőről, csapatról, labdarúgásról, egy város focitörténelméről és rólunk, hiszen mindenki életében eljön egyszer az utolsó roham ideje, a 88. perc, amikor be kell rúgni azt a győztes gólt.