A család tartja életben Nagy Bandó Andrást

Nagy Bandó András idén is a kapolcsi Művészetek Völgye vendége volt, hozzá visszatérnek az olvasók a településről írt kötetért és a több mint negyven könyvéért. Vagy éppen csak egy jóízű beszélgetésért. Az író, humorista ugyanis szívesen beszélget azokkal, akik megállnak a standjánál. Előkerül a szó humorról, tudományról vagy akár buddhizmusról, ha az idő engedi. Máskor csak verset mond rajongóinak, akik lehetnek akár gyerekek is, hiszen több kötetet írt nekik is.

– A könyveimmel negyedszer vagyok itt, de hajdanán Kapolcson az első fellépők egyike voltam. Akkor éppen a legerősebb időszakomat éltem. Márta Pista hívott meg a Humorfesztiválon elért győzelem után, a Kocka utca 13-at adtam elő többek között. Négy éve jöttem újra először úgy, hogy megpróbáljam itt is kitenni a könyveimet. Azonnal bezsongtam és Kapolcson megírtam azt a könyvet, amely ma már a falu bibliája. A két éve megjelent Csodás Kapolcs című, hangoskönyves, 222 szakaszos verses mesében nemcsak Márta István van benne zenei morzsái­val, hanem rengeteg archív anyag. Amit a kapolcsiaktól kaptam, az mind belekerült. Nem hiá­nyozhattak belőle a családokról, cigányzenekarokról, az épületekről, malmokról, hidakról készült régi fényképek. Itt van például Lesz Vince tánctanár képe és a róla szóló szakaszom. Vagy Weisz és Cili néni kocsmája. Aki ma megfordul Kapolcson, annak a kötet a borítóján lévő térképpel, az utcákkal, tudnivalókkal együtt egy itiner – mondja a 71 esztendős Bandó, aki maga árulja saját köteteit fáradhatatlanul és a tőle megszokott közvetlenséggel.

– Nem szeretném azt érezni, hogy csak arról szól a találkozás, hogy eladásra kínálom az általam írt és kiadott könyveket, hanem a találkozásról is. Tegnapelőtt egy hölgy idejött, azt mondta, András, végigsírtam az Aranka kor című könyvét, most viszem a Sosemvolt Toszkánát. Egy másik olvasó éppen fordítva mondta ezt, ennél tündéribb nincs. Egy fiatal veszprémi férfi a barátnője üzenetével jött, hogy köszöni A kisherceg visszatér című kötetet az emberiség nevében. Ezekért a visszajelzésekért érdemes itt lenni. Tudom, hogy az olvasóim függőkké válnak, ez nagyon jó érzés – mondja Nagy Bandó, akinek szinte minden kötete kemény borítású, mert azt szeretné, ha gyerekek kezébe kerül, kibírja a gyűrődést. Amennyiben pedig a mai gyerekek majd a saját unokáiknak mesélnek, akkor is ép legyen még a könyv.

– Eddig huszonkét gyermekkönyvem és húsz felnőtteknek szóló kötetem jelent meg. Az első 1989-ben, de többnyire 2000-től mostanáig. Volt olyan évem, amikor nyolc könyv jelent meg, még cikiztek is, hogy ez a minőség rovására mehet. Csakhogy a mögött a nyolc könyv mögött sokkal több van, mint egyetlen év. Hosszú időszak előkészítő munkája tartozik hozzá – mondja Nagy Bandó András, akinek pillanatnyilag karikatúrakiállítása látható Szegeden. Öt héten át alkotott, 128 rajzát láthatják az érdeklődők.

– Már a nyolcvanas években is rajzoltam, a szegedi megnyitón levetítettünk egy akkori gyorsrajzolásomról készített filmet. Volt, aki ismerte, emlékezett rá, és azt mondta, mindegyik rajz aktuális ma is. Persze, hiszen örök életre rajzolódtak. Amivel foglalkoztam, az nem olyan, hogy egyik évben még érdekes, másikban már nem, mert az általánosságokra is felhívom a figyelmet. Most írtam egy könyvet a cirkuszról, artistákat mutatok be versekben és elmesélem a cirkusz világát, történetét. Tárgyalok a Fővárosi Nagycirkusszal, lehet, hogy ez egy közös kiadványunk lesz, hiszen a kötet egy róluk szóló résszel fejeződik be. Lehet, hogy az artistákról fényképet is kapok, akkor nem kell rajzzal illusztrálnom, hanem fotókkal, amelyek a nagy magyar cirkuszművészeket ábrázolják. Amellett ismét írok hai­kukat, háromsoros verseket, azokból már két kötetem van. Mindennaposak az impressziók, amelyekből születnek a versek. Rakosgatom őket egymás mellé. Rövid novellákat is írtam mostanában, lassan összeáll belőlük egy kötet – sorolja a terveket az író. Ami az egészségét illeti, vallja, hogy a szíve rendben van.

– A pacemakeremmel nem foglalkozom, mert mióta megvan, azóta vagyok egészséges. A vállaim nem tökéletesek, a bal vállamnál volt egy rotátormandzsetta-szakadásom és a jobb vállamnál is találtak egy kis problémát az orvosok. Így a teniszezést most abbahagyom, inkább kocogok, szinten tartom magam. De igazán az tart életben, hogy van egy harminc évvel fiatalabb feleségem, egy nyolcesztendős kislányom és egy 14 éves unokám. Nati lányom negyven évvel idősebb a kislányomnál, Gvendolinnál. Értük élek.