Öveges Ernő absztrakt művekkel is bemutatkozott legújabb kiállításán

Több évtizedes pauza után 2006-ban kezdett el újra festeni Öveges Ernő. Az elmúlt 12 esztendőben azonban igen termékeny alkotóvá vált, rendszeresen bemutatta műveit különböző önálló és csoportos kiállításokon. Az elmúlt két évben is sok új kép született, köztük több kifejezetten nagy méretű festmény.

Munkásságának fő témája a táj, ez jellemzi a most kiállított anyag egy részét is. Öveges Ernő korábban gyakran járt ki festeni a természetbe is, manapság azonban főképp emlékezetből vagy a képzeletére hagyatkozva alkot. A képzeletből festett képek színesebbek, erőteljesebbek, szuggesztívebbek, mintha a festő a valóságot másolná, mondta el a Thury-vár Márványtermében tartott ünnepélyes megnyitón Farkas István.

A várpalotai művésztanár kiemelte, a nagyobb képek azért is erőteljesebbek, mert az alkotó „nem piszmog apró részletekkel, sűrít, összefoglal, nem simogatja a festéket, hanem vastagon keni a színeket. Alkotásain gyakran találkoznak ellentétes színek. Pirosak a zöldekkel, sárgák a kékekkel, s ezek a kontrasztok fokozzák a szuggesztív, erőteljes hatást”. Öveges Ernő érzelmes, szenvedélyes festő. A tájban azt keresi, ami vadregényes, az izgalmas számára, ami ősi, amit a természet alkotott és az ember nem rontotta el – tette hozzá Farkas István, aki az elmondottak igazolására külön kiemelte a Sétány című festményt.

– Minden festőnél van egy kísérlet, amikor a régi hagyományokkal próbál felhagyni, s egy új utat keres. Nálam ez az absztrakt alkotásokban valósul meg. Véletlenül sem szeretnék párhuzamot vonni, de a nagy festők, mint például Picasso is, realista dolgokat rajzoltak kezdetben, aztán más utat kerestek. Én is így döntöttem, nem akartam egysíkú festőnek tűnni. Bízom benne, hogy a közönségnek az új munkáim is tetszeni fognak – mondta el kérdésünkre Öveges Ernő a kiállítás megnyitóján, ahol Beleznay Nóra, a várpalotai zeneiskola tehetséges növendéke játszott zongorán a megjelenteknek.