Pintér Kornél: Most jön el a tárgyi relikviák és a hiteles történészek időszaka

Hogy melyik a legkedvesebb számára? Pintér Kornél mondja, mind, hiszen mindegyikhez valamilyen módon emlékek fűzik. Nagyon sok első évfolyam, első szám van a lapok között. Például a Népszavának az a különlegessége, hogy a korábbi szakszervezetek lapja 1956 november elsején jelent meg először a Szociáldemokrata Párt központi lapjaként.

Pintér Kornél elkötelezett gyűjtő

– Volt egy olyan szándék is bennem, hogy az első évfolyam első számok legyenek meg az '56-os forradalom és szabadságharc időszakából – mondja Pintér Kornél lovasi otthonában a különleges gyűjtemény kapcsán. – Az 1945 utáni időszak, a '47-es, úgynevezett kék cédulás választások után a kommunista rendszer leszalámizta nemcsak a Kisgazdapártot, hanem még saját akkori koalíciós partnerét, a szocdemeket is, akiket „odacsaptak" Magyar Dolgozók Pártja néven a kommunisták mellé. A Kisgazdapárt árulói közül néhány azért még az Elnöki Tanácsba is bekerült később.

Miközben matatok a röplapok között, Pintér Kornél meséli, hogy a röplapok talán a legjobb lenyomatai egy-egy történelmi eseménynek. Akár a második világháború, akár az 1918-19-es forradalmak időszakának. 

A 20. század mozgalmas volt ebből a szempontból, és a papírrégiséget gyűjtők számára hihetetlen nagy forrást jelent. Ő maga általános iskolás korában lett gyűjtő. A családi tradíciókon túlmenően úgy, hogy Alsóörsön, az Endrődiben volt általános iskolás. Papírgyűjtés volt, és az egyik idős ingatlannál – ledobták" a tetőt.

– Sosem felejtem el, hogy az iskolatáskámat ott kellett hagyni az iskolában. De inkább visszamentem, mert nem akartam otthagyni azt a sok régi újságokat, levelet, számomra kincseket – magyarázza Pintér Kornél, aki akkor 13-14 éves lehetett, azaz ez mára negyvenéves történet. Emellett, mivel nagyapja Somogy vármegyében, Jákó községben a forradalmi bizottság elnöke volt, vannak a család által megőrzött relikviák, csereanyagok is. Volt, amit ő vásárolt, de van olyan is, amit lomtalanításokkor lelt. De a rendszerváltás időszakában a veszprémi MÉH-telep is csodákat rejtett.

Időutazás

Ez egyfajta időutazás is? – kérdezem.

– Persze, meg az ember így közelebb érzi magához a történelmet és a történéseket. Nemrég megfogalmazódott bennem, hogy nagyobb körnek is lehetővé kellene tenni azt, hogy ne csak én és a család nézegesse a gyűjteményt – mondja.

A mostani kiállítás fő anyagai között röplapok lesznek, illetve magyar és kisebb számban osztrák, német és francia sajtóanyagok, fényképes oldalak és fényképes címlapok. Igazi kuriózum lesz egy nemzetőrkarszalag is. 

– A nemzetőrkarszalagnak a különlegessége az, hogy megjárta a Magyar Országgyűlés és a Nemzeti Múzeum közös kiállítását a forradalom 60. évfordulóján, 2016-ban. Hagyatékból vásároltam, de megvannak hozzá a szükséges egyéb dokumentumok is, melyek azt hivatottak igazolni, hogy ez egy igazi nemzetőrkarszalag – mutatja a különleges tárgyat.

A nemzetőrkarszalag titka

Mondja, hogy az egyik muzeológus azt feltételezte: lehet, hogy ez a karszalag az 1945-ben kialakult kaotikus helyzetben született. Akkor, amikor a megszállók bejöttek Magyarországra, és a magyar közigazgatás olyan állapotban volt, amilyenben, ám akkor is voltak nemzetőrképződmények. Az, hogy ez a karszalag 1944-45-ben készült, vagy 1956-ban, jó kérdés, de hogy 1956-ban is használták, az biztos, ezért is a kiállítás része. 

Egy-egy gyászjelentés is lesz a lovasi tárlatban, benne a „baráti sortűz" áldozatává vált Pálffy Györggyel (a honvédelmi miniszter első helyettese), Sólyom László altábornaggyal, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökével és Rajk László külügyminiszterrel.

– Szeretném kitenni Debreczeni Sixtus Imre áldozópap, okleveles középiskolai tanár gyászjelentését is. Ő vértanú, a kommunista diktatúra áldozata. Közúti balesetnek álcázott módon az Államvédelmi Hatóság gyilkolta meg, és még a temetése körülményei is olyanok voltak, hogy ne legyen belőle tömegmozgósítás – mutat Imre atya gyászjelentésére Pintér Kornél. – A koncepciós perek áldozatai tanúskodnak arról, hogy mit jelentett valójában a kommunista diktatúra. 

Lesz egy könyv is, amelynek a beszédes Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról a címe. Az őrület olyan szintű volt abban az időszakban, hogy már Sztálinról és Leninről is népmeséket írtak.

– Bízom benne, hogy azok, akik a 68. évforduló előestéjén eljönnek erre a lovasi kiállítás-megnyitóra – amelyet majd Fehérné Kiszlinger Anett alpolgármester asszony nyit meg –, szembesülhetnek egy olyan lenyomatával ennek az időszaknak, amelyet általában a múzeumokban érhetnek el – fogalmazott Pintér Kornél. 

Előveszi aztán a Veszprém Megyei Népújságot, ami akkor a Hazafias Népfront lapjaként jelent meg. Az 1956. október 28-ai, vasárnapi számban olvasható a Forradalmi Tanács kiáltványa Veszprém megye lakosságához. A Szabad Győri Rádió adásától elkezdve érdekes címekkel és cikkekkel. Például: Nincs ok a vásárlási lázra, vagy hogy megalakult a faárugyárban a munkástanács, de a rémhírekről is beszámol az újság.

Vannak olyan relikviák, melyeken jól láthatóan számok, tételszámok vannak, gondolom. Jól hiszem, ezek periratokban bizonyítékként szerepelhettek, és be voltak számozva.

Érdekesség az is, hogy magánemberek is elmondták véleményüket. Volt, aki stencilezett, sokszorosított, ám voltak egyszerűbb megoldások. Pintér Kornél az egyik kedvencét mutatja.

Már nem lehetnek közöttünk

– Ezt valaki írógépen írhatta az MSZMP-ről. Mint a mostani világban akár egy falfirka, tehát az utca hírmondója ebből a szempontból – mondja. Megkérdezem: miért fontos megmutatni mindezt?

– '56-os szervezeti vezetőként azzal szembesülök, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc egykori hősei, egykori résztvevői az idő előrehaladtával már nem lehetnek közöttünk. Nem tudják elmondani azt, hogy mit éltek át, viszont ezek a dokumentumok megmutatják azt, hogy 1956. október 23-a és november 4-e között mi történt az országban. 

Fontosnak tartja az akkori osztrák sajtónak a véleményét, a gyűjteményében is van körülbelül 200 darab különböző lapszám ebből az időszakból. Ausztria ugyanis később nagy szerepet vállalt a menekültek tömeges befogadásában. 

– Olyan interjúk és képek születtek akkor, amelyek tényleg nagyon megrázóak. Bízom benne, hogy idővel valakinek eszébe jut, hogy a nemzetközi sajtóban megjelent tudósításokból egy összeállítást érdemes lenne a magyar közönség számára is elérhetővé tenni. Van még teendő 68 év távlatában is. 1956 jelentőségét a most élő generációknak is méltó módon be kell mutatni. Most jön el a tárgyi relikviáknak és egyre inkább a hiteles történészeknek az időszaka – jelenti ki Pintér Kornél.